Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, mit akarunk,
tudnunk kell, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
FELIRATKOZÁS AZ RSS-HIRCSATORNÁRA
FELIRATKOZÁS AZ RSS-KOMMENTLISTÁRA

Történelemtanitás

online történelemdidaktikai folyóirat

Betűméret növeléseEredeti betűméretBetűméret csökkentése

(hivatkozási azonosító: 01-04-04)


Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, Történelem – pályamunka, 2009/2010. tanév

Iskola: Türr István Gimnázium, Pápa

Felkészítő tanár: Grőber Attila


A dolgozat fiatal írója történeti szempontok alapján mutatja be a XIV-XV. század egyik legmeghatározóbb nemesi famíliájának, a Garaiaknak és egyik birtokuknak, a pápai váruradalomnak a virágzó középkori rövid históriáját. A szerző figyelembe veszi a középkori várkutatás legújabb módszereit és felismeréseit is, mely szerint a korábbi, csak történeti szempontú vizsgálatok helyett a várakat mint jogi, közigazgatási, de legfőképpen mint politikai intézményt kell górcső alá venni. Emellett az is világossá válik a korábbi kutatások alapján, hogy a középkori erősségeket nem lehet egymagukban vizsgálni, hiszen a vár elválaszthatatlanul összekapcsolódott a hozzá tartozó uradalommal. A munka második részében a szerző azt mutatja be, hogy milyen jogi és gazdasági változásokkal járt a Garai család nádori ágának megjelenése Pápa számára, amely kétségkívül komoly nyomot hagyott a település történetében. A helytörténeti vonatkozások mellett a középkori városfejlődés bemutatására is jó példákat kapunk.

    I. Bevezetés

    A XIV-XV. század Magyarországon a vegyesházi királyok kora volt. Ekkoriban élte az ország történetének egyik legnyugodtabb, legfejlődőbb korszakát. Az erős királyi hatalom alatt a gazdaság és a kultúra – az Árpád-ház békésebb időszakai után – újabb lendületet vett, és kezdett felzárkózni a nyugat-európai államok szintjéhez, sőt bizonyos esetekben el is érte azt. Külpolitikailag Magyarország a közép- és kelet-európai térség egyik meghatározó hatalmává vált. Ilyen téren csak az ország déli határainál feltűnő oszmán seregek jelentettek a korszakban még megoldhatónak tűnő problémát. Az erősödés és fejlődés a belpolitika terén is megmutatkozott. Új nemesi famíliák emelkedtek fel, és alakították ki hatalmas birtokrendszereiket – Garaiak, Újlakiak, Lackfiak –, miközben Nagy Lajos és Luxemburgi Zsigmond halálát követő, polgárháborúval fenyegető helyzetet leszámítva az ország mindennemű lakosai konszolidált viszonyok között élhették életüket. Ezek a nyugodt körülmények azonban nem teszik számunkra érdektelenné a korszak vizsgálatát, hiszen éppen az ilyen időszakok kedveznek a leginkább a mélyreható társadalmi, közigazgatási, gazdasági változásoknak.

    Ezek közül a változások közül is kiemelkedik a váruradalmak nagyszámú és átgondolt kialakítása. Így e két század keresztmetszetét leginkább a várak és a hozzátartozó uradalmak vizsgálatával adhatjuk meg. Ezek alól a tendenciák alól nem jelentett kivételt a Veszprém megyei Pápa városa sem. Lakóhelyem számára a XIV-XV. század kétségtelenül történetének egyik virágkorát jelentette. Az 1300-as évek folyamatosnak mondható fejlődését követően a század végén a Garai család birtokába jutott az addig királyi kézben lévő uradalom. A földesúri hatalom alá kerülés nagy változásokkal járt, például ekkor épült fel a birtokközpontként funkcionáló vár is. Dolgozatom első feladatának e korszak pápai eseményeinek feltárását tartom, összekapcsolva a Garai család történetével. Ezen kívül azonban egy másik cél is vezérel munkám során. Ez pedig nem más, mint azoknak a változásoknak a vizsgálata, amelyek a Garaiak birtoklásának hatására következtek be, főként jogi és gazdasági szinten. Ezek ugyanis nagyon fontos szerepet játszottak Pápa fejlődéstörténetében. Mielőtt azonban a téma lényegi kifejtésébe kezdenék, fontosnak tartom egy aktuális probléma vázlatos ismertetését. Ez pedig nem más, mint a középkori várkutatás szemléletének – örvendetes – megváltozása.

    Az utóbbi néhány évtizedben a középkori erősségek vizsgálatában komoly módszertani átalakulás kezdődött meg. Ezidáig a kutatók a várakat művészeti, építészeti és legfőképpen történeti aspektusból szemlélték.1 Ez a módszer azonban egysíkúan kezeli ezeket a középkori építményeket. Az utóbbi évtizedek néhány kiemelkedő történésze új megvilágításba helyezte a várak vizsgálatát.2 Ezen kutatások szerint ezek az építmények a historikus események mellett társadalmi, jogi és közigazgatási komplexumok. Tehát nem csak a birtokos lakóhelyének vagy esetenként csatározásainak színterei, sokkal inkább a hozzá tartozó uradalom központja, annak minden feladatával. Itt kapcsolódunk a téma másik fontos eleméhez, a vár és az uradalom kérdéséhez. Az újabb vizsgálatok alapján egyértelműen kijelenthetjük, hogy ez a két fogalom egymással olyannyira organikus egységet képez, hogy egymástól elválaszthatatlanok, így a vár említésekor sok esetben azonnal az uradalomra is gondolnunk kell.3 Ezek alapján dolgozatomban nem csak a pápai vár és az azt birtokló Garai család történetét igyekszem vázolni, hanem a várral szoros kapcsolatban lévő, és a Garaiak szempontjából is érdekes pápai uradalom viszonyainak feltárására is kísérletet teszek.

    Dolgozatom lényegi részének megkezdése előtt azonban még szeretném feltárni a témaválasztás okát. A Garai család történetét eddig senki nem dolgozta fel részletesen és a modern kutatási módszereknek megfelelő szinten. Hasonló a helyzet Pápa esetében is. A város középkori történetével kapcsolatban nem rendelkezünk jelentős mennyiségű forrásanyaggal. A város életének későbbi szakaszai részletesebben ismertek, hiszen a török idők alatt Pápa a végvárrendszer egyik fontos részét képezte, később pedig a híres Esterházy család birtokába került. A középkori forrásanyag magvát képező Esterházy levéltár a II. világháború során sajnálatos módon megsemmisült. Mindezek alapján jogosan merülhet fel az olvasóban a kérdés, vajon miért ezt a témát választottam. Döntésemben az előbb felsoroltaknak is fontos szerepe volt, ugyanis a korszak ezek ellenére is feltárható, néhány jeles kutató szívós munkája eredményeképpen elégséges adat gyűlt össze az évek során. Emellett izgalmasnak találtam egy olyan vár megismerését és megismertetését, melynek nyomai ma már egyáltalán nem látszanak, hiszen helyén a XVIII. században felépült az Esterházy család kastélya. Mindezek ösztönzően hatottak rám, és e téma felé tereltek.


    II. A nagyhírű Garaiak

    Dolgozatom ezen fejezetében a pápai várat birtokló Garai család történetéről kívánok átfogó képet nyújtani. Itt szeretném leszögezni, hogy dolgozatomban a Garaiak említésekor elsősorban a nádori ágra kell gondolnunk, hiszen ez a családrész érte el a kiemelkedőbb pozíciókat története során, így az országos politika szempontjából is ez érdemel több figyelmet. A fontosabb családtagok ismertetésén kívül igyekszem, a família jelentőségének és sikerének magyarázatát is megfogalmazni. Azért tartom fontosnak a sikerek okait is szemléltetni, mert a Garaiak a magyar történelem egyik legfényesebb nemesi karrierjét járták be röpke két évszázad alatt.

    A család első érdemleges említése 1269-re datálható, ekkor kapja meg ugyanis a Drusina nemzetségből, Csongrád megyéből származó János és fia István mester a Valkó megyei Gara birtokot, melyről a família nevét kapta.4 A XIV. század elején még a család idősebb ága nézett nagyobb lehetőségek elé. Képviselőik ugyanis előbb királynéi udvari tisztségeket viseltek, majd – ezen ág János nevezetű tagja – a királyi kápolnaispáni és titkos kancellári címtől egészen a veszprémi püspökségig, valamint a királynéi kancellárságig vitte. A későbbi nádori ág tagjai ekkor még nem szerepeltek a közügyekben. Legelső kiemelkedő képviselőjük, a rögtön a nádorságig eljutó Garai (I.) Miklós volt. Ő valószínűleg az idősebb ági unokatestvére segítségével szerezte meg első nagyobb hatalommal járó címét, a macsói báni pozíciót.5 A poszt legnagyobb előnyét Miklós számára az jelentette, hogy családja érdekszférájához közeli terület fölött bírt döntő hatalommal. Az 1359-ben bánná kinevezett Garai a király által ráruházott jogokat sikeresen alkalmazta a család vagyonának gyarapítására. A módszer bár erkölcsi aggályokat vethet fel, a korszakban nem számított különlegesnek. A magyar történelem nagy famíliái közül számtalant tudnánk említeni, akik állami pozíciók birtokában saját hasznukra aknázták ki az adott terület lehetőségeit.

    A családi vagyon ilyen gyarapítása mellett a Garaiak sikerének és gazdagságának másik okát a kedvező házasságkötések jelentették. Garai Miklós kiterjedt rokoni kapcsolatot épített ki a Délvidék jelentősebb nemesi családjaival. Fiát például Lázár szerb fejedelem lányával jegyezte el.6 Garai Miklós hatalmi terjeszkedésének következő állomását és egyben csúcspontját az 1375-ös év hozta meg. Ekkor nevezték ki az ország nádorává, mely a király utáni legmagasabb tisztségnek számított, az uralkodó távollétében például a nádor vezette az országot. Természetesen a Garai család is kiépítette familiárisi rendszerét. A fogalom egy olyan középkori magyar hatalmi rendszerre utal, melybe a nagyobb földbirtokosok belekényszerítették a közép- és kisbirtokosokat, így hozva létre a hűbériséghez hasonló uralmi bázisukat. A nádori cím birtokában Miklós igyekezett az ilyen módon hozzá hű embereket országos pozíciókba juttatni. Garai Miklós sikerének ezeken kívül zálogát képezte még az is, hogy a királynéval, Kotromanic Erzsébettel jól megértették egymást. Ennek egyik oka az lehetett, hogy Nagy Lajos felesége – lévén István bosnyák bán lánya volt – otthonosan mozgott a Délvidék ügyeiben, akárcsak Garai.

    Nagy Lajos 1382-es halálával zűrzavaros évek köszöntöttek az országra. A trónutódlás körül kialakult polgárháborúba hajló viszonyok között Garai Miklós az özvegy királyné és lánya, Mária oldalára állt, így továbbra is a belpolitika homlokterében maradt. Az országos események leírása nem tartozik a dolgozat feladatai közé, így ezek felsorolásától most eltekinthetünk. Elég, ha annyit tudunk, hogy az uralkodójelöltek közül végül a Luxemburg-dinasztia tagja, Zsigmond lett a magyar korona birtokosa. Garai a harcok alatt végig saját és a királyné céljait tartotta szem előtt, kormányzói tehetsége azonban nem volt elegendő az előtte álló problémák megoldására. 1385-ben a rövid ideig regnáló Kis Károly megfosztotta nádori címétől, helyette a horvát báni posztot kapta meg.7 A még mindig fontos pozícióban lévő Garai Miklós azonban nem állt az uralkodó pártján, pár hónappal később – 1386 februárjában – a Károly elleni merénylet fő szervezője lett. Karrierje és egyben élete is ebben az évben ért véget. 1386 nyarán Erzsébet és Mária kísérőjeként a Délvidékre utazott, hogy a Horvátiak által vezetett felkelést lecsillapítsák. A Garába vezető úton azonban rajtaütöttek a Garai vezette csoporton, és a kíséret több tagjával együtt őt is megölték. A családnak ezzel viszont nem szakadt magva, hiszen fiai, János és Miklós épségben megmenekültek a támadóktól.8

    Közülük János nem viselt jelentősebb címeket, a komolyabb pályafutás Garai (II.) Miklósnak jutott, 1387-ben már mint macsói bán kerül elénk. Ezt követően apja mintáját követve újabb tisztségeket szerzett, 1394-ben horvát-dalmát, 1397-től pedig szlavón bánként állt az ország mágnásai között. Miklós folytatta az apja által megkezdett birtoképítő munkát.9 Szerzeményei közül dolgozatom szempontjából a legfontosabb Pápa városa, amely a somlói várral együtt került Garai kezébe. A birtokszerzés körülményeiről most nem kívánok bővebben szólni. Érdekességként azonban megjegyezhetjük, hogy Garai aktív Veszprém megyei tevékenységének köszönhetően – természetesen más birtokosoknak is volt vára a területen – a XIV. század végére a megyében nem maradt királyi vár.10 Vagyona gyarapodása mellett Miklós politikai karrierje is tovább szárnyalt. 1401-ben a főúri ligák által lefogott Zsigmondot a két Garai fivérre bízták, akik siklósi várukban tartották fogva az uralkodót. A fogság azonban csak látszólagos volt, a király ugyanis szabadon érintkezhetett híveivel. Ezt mutatja, hogy Zsigmond és a mágnások kibékülését követően, 1402-ben Garai Miklóst az uralkodó nádorrá nevezte ki. Nádorként Miklós a király legfontosabb tanácsadója lett, 1408-ban például komoly beleszólása volt az akkor alapított Sárkány-rend tagjainak megválasztásába, ezen kívül pedig Zsigmond követeként többször is megjelent más országok közötti béketárgyalásokon. A családi hagyományokhoz híven szerencsés házasságkötésekkel is növelte hatalmát. Neje révén rokonságba került magával Zsigmonddal is – mindketten Cillei lányt vettek el –, valamint több nagyhatalmú családdal is, mint például a Szécsiekkel.11

    Garai Miklós nádor pecsétje

    1. ábra: Garai Miklós nádor pecsétje

    Garai (II.) Miklós 1433-as halálát követően a fia, László került a család élére, testvére (III.) Miklós néhány évvel apjuk halála után meghalt. László a szinte már megszokottá vált macsói bán posztján kezdte politikai pályafutását, amelyet 1431-től 1442-ig, majd 1445 és 1447 között viselt.12 A kettős évszám a Habsburg Albert 1439-es halálát követő trónviszályokkal magyarázható. A megözvegyült Erzsébet királyné és fia, utószülött – később V. – László, valamint I. Ulászló közötti konfliktusban Garai a királyné pártjára állt. Ulászló regnálása alatt egyértelműen háttérbe szorult Garai László feltételezhetőleg még fogságba is esett, várai közül is többet elvesztett.13 V. László trónra kerülésével azonban újból a politika élvonalába került, 1447-től a nádori poszt birtokosa volt, a korábban elvesztett erősségeit is visszaszerezte. Újabb fordulat a nádor életében 1458-ban következett be. Az ekkor királlyá választott Hunyadi Mátyás ugyanis az elsők között váltotta le posztjáról Lászlót. A leváltás tulajdonképpen nem volt meglepő, hiszen Garai mindvégig a Habsburgok – V. László – pártján állt. Ezen kívül Újlaki Miklós mellett ő vezette a Hunyadi László kivégzését követő zavaros időkben a Hunyadi-párt elleni katonai akciókat is. Ennek tudatában pedig az is egyértelműnek látszik, hogy a sértett mágnás Újlaki Miklóshoz és Szilágyi Mihályhoz csatlakozva kísérletet tett a fiatal uralkodó hatalmának megdöntésére. A mozgalmat, Újlaki átállását és Garai 1459-es halálát követően, könnyedén verte le Mátyás. László halálával nem túl biztató helyzetben hagyta hátra feleségét és egyetlen örökösét, Garai Jóbot. Bár a család még ebben az évben békét kötött Hunyadival, Jób kegyvesztetté vált. A nagy múlttal büszkélkedő Garaiak azonban igyekeztek visszakerülni az udvari körökbe. Ennek érdekében szövetségest kerestek, akit a Szapolyai család képében találtak meg. A Szapolyaiak felismerték, hogy ha Jóbnak nem születik utódja, a hatalmas Garai vagyon a királyra száll. Ennek tudatában jól fogadták a fiatal Jób és anyja közeledését, azonban ez nem sokat változtatott kegyvesztett helyzetükön.14 Jób 1481-ben halt meg, vele pedig a Garai család nádori ágának is magva szakadt.15

    A Garai család tehát bő kétszáz éves tündöklése alatt hatalmas vagyonra tett szert, és három nemzedéken keresztül viselte az ország legmagasabb tisztségét, a nádori címet. A család története végül az előbb elmondott, tragikusnak is vélhető módon fejeződött be. Ez alatt a két évszázad alatt azonban kitörölhetetlen nyomot hagytak az általuk bírt területek életében, így a pápai uradalom történetében is.


    III. Pápa a Garaiak idején

    Dolgozatom ezen részében Pápa és a vár történetét igyekszem bemutatni. A vár ma már nem létezik, helyén az Esterházy család XVIII. századi kastélya áll. Ennek köszönhetően a vár rekonstruálása nem könnyű feladat, de a kastély környékén végzett régészeti kutatások, valamint a később, a XVI. században készült metszetek és térképek segítségével nem lehetetlen vállalkozás. A metszetek vizsgálata során azonban mindenképpen figyelembe kell vennünk azt a tényt, hogy a várat a török hódoltság korában átalakították. Mindezek tudatában először nézzük meg a vár és a város történetét a XIV-XV. század folyamán.

    A település és a vár története

    Pápa XIV-XV. századi képéről nem sokat tudunk, annyi azonban biztos, hogy a mai város területén a középkor folyamán 11 kisebb település helyezkedett el. Lokalizálásuk egyelőre nem lehetséges teljes bizonyossággal, több falu nevét azonban ma is őrzik a város utcanevei – például Hantai utca, Igal utca. A környék legnagyobb birtokos családjának a Garaiak megérkezése előtt a Zsemléri, későbbiekben a Pápai család számított. A család birtokközpontja a Semlér nevű településen lehetett.16 A Garaiak megérkezésével a Pápai család komoly vetélytársra akadt a térségben, ezt mutatja, hogy a Garai vár felépítését követően, 1430-ban ők is engedélyt kértek az uralkodótól egy erősség felépítésére.17 A Pápaiak vára azonban soha nem épült fel, az akkoriban nádori tisztséget betöltő Garai (II.) Miklós minden bizonnyal könnyen elejét vehette bármilyen hasonló építkezésnek egyik fő birtokközpontja tőszomszédságában. A vidékről is érdemes megjegyeznünk néhány dolgot. A középkorban – egészen a XVIII. századig – a mai Pápa Tókertnek nevezett területén egy nagy, elmocsarasodott tó helyezkedett el. A Széles-víznek nevezett tavat a Tapolca patak és a Bakony-ér táplálta, és a korszakban védelmi szempontok mellett fontos városkép-meghatározó elem is volt. Ezeken kívül nem szabad megfeledkeznünk a Tapolca partján sorakozó megannyi malomról sem. A településhalmaz a Bakony és a Kisalföld találkozásánál feküdt, ami komoly gazdasági előnyökkel járt. Ennek hatására ugyanis Pápa a térség egyik meghatározó kereskedelmi központjává vált.18

    A tulajdonképpeni Pápa a mai Fő tér környékén terült el. Első hiteles említését a legújabb kutatások 1214-re datálják.19 A XIV. század utolsó negyedéig királyi birtok volt, a király udvarnokai éltek itt. Valószínű, hogy ők építették az első jelentősebb épületeket a későbbi vár helyén – a koraközépkorban egy kisebb települést feltételezhetünk ezen a területen –, és ezek szolgálhattak a Garaiak erősségének alapjául.20 A település felépítését illetően azt kell megjegyeznünk, hogy Pápa a földesúri hatalom alá kerülés előtt gyorsan fejlődött, s a városiasodás több szerkezeti elemét is mutatta, ezeket azonban a vár felépítése némiképpen megváltoztatta. A XIV. századi Pápa jellegzetes elemét képezte a már említett tó és udvarnoki kúriák mellett a település plébániatemploma is. A mai katolikus templommal szinte megegyező helyen álló, Szent István protomártírnak szentelt épület mellett kapott helyet a város orsó alakú főtere, amely a térség egyik fő gazdasági központját képezte, itt tartották a heti vásárokat.21 Pápa 1386-ban Mezőlaki Zámbó Miklós tárnokmesterhez került zálogba Somló várával együtt, ám a birtoktestek nem maradtak sokáig a nemes kezén. Mezőlaki ugyanis az elsők között volt, akik Zsigmond uralkodásának első felében tisztségüket vesztették, s így kikerültek a főúri ligák tagjai közül. A politikai mellőzöttség hamar megmutatkozott Mezőlaki birtokainak tekintetében is. Ahogy korábban már említettem, a két Veszprém megyei birtokra Garai (II.) Miklós vetett szemet.

    A birtokszerzés körülményei érdekességük mellett jól mutatják Garainak Zsigmond királyhoz fűződő viszonyát is. Az üzlet a következőképpen alakult. Garai 1389-ben előbb rászorította az uralkodót, hogy vegye vissza a Mezőlaki Zámbó Miklósnál zálogban lévő várakat, s jelentős – 2571 aranyforintnyi – ráfizetésért cserébe adja át neki a Somogy megyében található segesdi uradalmat. Miután ez megtörtént, a későbbi nádor, Miklós újabb cserét eszközölt ki a királynál. Rávette, hogy Somlót és Pápát engedje át az ő részére a Garaiak Valkó megyében lévő ivánkaszentgyörgyi kastélyáért, amelyet egyébként nem sokkal az esemény előtt kaptak Luxemburgi Zsigmondtól. Az uralkodó belement a cserébe, a számára amúgy nem túl előnyös üzlet megkötéséről valószínűleg a Mezőlakitól kapott több mint 2000 arany volt hivatott őt meggyőzni.22 Garai azonban egyértelműen nyertesként került ki az általa kitervelt kettős cseréből. Jogosan merülhet fel bennünk a kérdés, hogy vajon Miklós miért e két birtokot kívánta megszerezni. Döntésének több okát is feltételezhetjük. Egyrészt a birtokszerzés beleillik a Garaiak azon törekvésébe, mellyel a most már oszmánoktól fenyegetett délvidéki birtokaik helyett kívántak biztonságosabb területeket szerezni, főképpen a Dunántúl vidékén. Másrészt az is feltételezhető, hogy Garai jól látta meg a folyamatosan fejlődő Pápában rejlő gazdasági lehetőségeket.23 Nem csoda tehát, hogy e mezővárost választotta legjelentősebb Veszprém megyei uradalmának központjául. Az átvételkor azonban még csak Újfalu, a két Borsosgyőr és Gerzseny falvai tartoztak a pápai udvarnoki birtoktömbhöz.24 A Garaiak nem hagyták sokáig a gazdagodó települést ilyen szerény birtokokkal, kiépítették a pápai uradalmat. Pápa jelentőségét az is mutatja, hogy 1401-es fogságát követően Luxemburgi Zsigmond itt adta ki azt az oklevelet, melyben megbocsátott az ellene fölkelt nemeseknek. Bizonyos források szerint ugyanekkor itt fosztotta meg Bubek Detrét nádori címétől, hogy a hozzá közelálló Garai Miklóst ültesse a helyére.25

    Pápa tehát a Garai család kezébe került, ami jelentős változásokat eredményezett a település életének minden részében. Elsőként vizsgáljuk meg megnevezésének formáit. A magánföldesuraság alá kerülést megelőzően Pápát, mint possessio-t, azaz birtokot vagy villa-t, avagy falut nevezik meg. A „villa” szó értelmezési lehetőségeitől most eltekinthetünk, elég, ha annyit jegyzünk meg, hogy a város és falu közötti állapotban lévő Pápa esetében nem fogadhatjuk el a szó elsőszámú jelentését, hiszen a település ekkor már több, városokra jellemző joggal rendelkezett. Annyi azonban biztos, hogy a Garaiak feltűnésével a település megnevezésében az oppidum, mezőváros kifejezés válik általánossá. Igaz, hogy Garai János 1398-ban kelt és Zsigmond király 1408-ban írt oklevele Pápát civitas-nak, azaz városnak nevezi, ez a titulus azonban többször nem szerepel a forrásokban.26 Azt, hogy a mezővárosi rang elérésében mennyire játszottak szerepet a főúri család tagjai, a következőkben még tüzetesebben is érdemes megvizsgálni.

    A Pápa életében bekövetkezett változásoknak a dolgozat szempontjából talán legfontosabb eleme a Garaiak által épített vár megjelenése. Az épület felépítésének pontos évszáma nem ismert, források alapján azonban megközelítőleg meghatározható. Az előbbiekben már említett 1408-as oklevél tanúsága szerint a Garaiak birtokában Pápa környékén három vár állt, Csesznek, Ugod és Somlyó (Somló). Pápa csak mint város kerül megemlítésre, ami alapján egyértelműnek tűnik, hogy a településen ekkor még nem állt erősség. 1427-ben Garai Miklós már pápai várnagyának, Siebenhirter Ulriknak címezi levelét.27 Ekkor tehát már áll valamiféle vár a mezővárosban, bár milyenségét pontosan meghatározni nem lehet. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy amikor 1432-ben a nádor és fiai felosztják birtokaikat, Pápa vonatkozásában domus-t említenek. A szó elsődlegesen házat jelent, bár használható vár jelentésben is.28 A Pápai család korábban már említett 1430-as várépítési szándéka azonban szintén a Garaiak erősségének létezését látszik alátámasztani. Ezek alapján elfogadhatónak tűnik a vár felépítésének dátumát 1408 és 1427 közé tennünk.

    A vár felépültével a település tovább fejlődött a Garaiak kezén. Miklós nádor 1433-as halálát követően László gond nélkül vehette át a hatalmas családi birtokrendszert. Fordulatot az Albert király 1439-es halála után kialakult polgárháborús helyzet hozott. Amint azt már említettem, Garai László az özvegy királyné és fia oldalán állt a pártharcokban. A győztes és egyben a király azonban I. Ulászló lett, így Garai természetszerűen háttérbe szorult. A mellőzöttségnek azonban más vonatkozásai is voltak. Pápa ugyanis pár évre kikerült a Garaiak kezéből, 1440-ben a vár – így természetesen az uradalom is – Alsólindvai Bánfi Pál birtokába jutott. Ennek bizonyítékául szolgál egy 1440-es oklevél, mely szerint Bánfi egyik embere Pápára utazik, valamint az a tény is, hogy maga Ulászló is megfordult Pápán.29 Az 1441-es év újabb érvekkel szolgál a birtokosváltást illetően, ekkor ugyanis Ulászló lengyel kapitányai, Wilhelmus és Pozoriczi Pwiklicze Beczka foglalják el a várnagyi posztot, valamint említést találhatunk Puchlusa kapitányról is.30 Pápa tehát egyértelműen kikerült a Garaiak birtoklása alól, a fent említettek mellett 1441-ben már egy adománylevél is Alsólendvai Bánfi Pált nevezi meg birtokosként.31 A vár innentől kezdve több katonai esemény szereplője is lett. I. Ulászló 1441-es hadjáratához kapcsolódó itineráriumát vizsgálva azt állapíthatjuk meg, hogy februárban a király Budáról Pápára érkezett, hogy itt készüljön föl tavasszal induló hadjáratára. Ezt követően pedig innen indult ki az a támadássorozat, amelynek keretein belül az uralkodó megostromolta a Garaiak több Veszprém megyei várát is, például Ugodot és Cseszneket.32 A Habsburg-párt természetesen nem törődött bele várainak elvesztésébe. 1442-ben cseh zsoldosokkal próbálták visszaszerezni a pápai erősséget. A csata kimeneteléről nincsenek pontosabb ismereteink, annyi azonban biztos, hogy a Pápát birtokló Bánfi család tagjai, jelen esetben István és Pál mozgósította katonáit a vár felmentésére.33 Az akció sikerrel járt, hiszen 1444-ben Pápa várnagyai a Bánfi Pál szolgálatában tevékenykedő Fekécs György és Pacsai János voltak.34 Az országos politika állása azonban ismét beleszólt a terület életébe. Még ugyanebben az évben, 1444-ben a híressé vált várnai ütközetben életét vesztette az uralkodó I. Ulászló. A trón így a Habsburg-párt kezébe került, bár V. László kiskorúságára való tekintettel az országot előbb egy főúri tanács, majd kormányzóként Hunyadi János vezette.

    Az eddig délvidéki birtokain – és amint azt már említettem, feltételezhetően fogságban is – élő Garai László a megváltozott politikai környezetben aktivizálta magát, hozzálátott volt birtokainak visszaszerzéséhez. Az esemény mikéntjét források hiányában nehéz teljesen rekonstruálni. Garai kezdetben nem személyesen, hanem familiárisai, elsősorban Némai Kolos Jeromos által igyekezett az egykori birtokrészeket visszavenni.35 Pápa esetében azonban ennél sokkal jelentősebb közvetítőre akadt Garai László, Újlaki Miklós segédkezett a vár visszacserélése körüli tárgyalásokon. Ennek köszönhetően 1445-ben békés úton sikerült létrehozni a megegyezést a Bánfi testvérek – István és Pál – és Garai László között. A várért cserébe csupán ígéretet kellett tennie Garainak és Újlakinak, hogy a Bánfikat megvédik a Cillei család támadásaitól. Az uradalom visszaszolgáltatásáról még annyit érdemes megemlítenünk, hogy az eredeti szövegben a várat castellum-ként, azaz kastélyként aposztrofálták. Ez az állítás azonban minden bizonnyal téves, hiszen I. Ulászló uralkodása alatt támadás is érte a települést, s ha valóban kastély állt volna a településen, a védők nyilvánvalóan képtelenek lettek volna visszaverni a jól képzett, s a kor Európájában elismerésnek örvendő cseh zsoldosok támadását.36

    A vár tehát ismét visszakerült a Garai család birtokába. László 1447-es nádori kinevezésétől pedig semmi sem veszélyeztethette az ország egyik legbefolyásosabb családjának hatalmát a pápai uradalom területén.37 László nádorsága alatt nem sok forrásban találhatjuk meg Pápa nevét. Ez a tény, figyelembe véve a korszak Magyarországának politikatörténetét, valamint a magyar okleveles anyagok sajátosságait, egyértelműen egy nyugodt, békés állapotot feltételez. Bizonyos adataink mégiscsak akadnak a várral kapcsolatban. Ismeretes, hogy 1452-től a pápai vár várnagyának posztján a már említett Némai Kolos Jeromost találjuk.38 Némai Kolos, miként arra már utalást tettem, Garai László egyik legmegbecsültebb familiárisának számított. Ezt több adat is alátámasztani látszik. 1455-ben Garai például őt küldi a későbbi nándorfehérvári hőshöz, Kapisztrán Jánoshoz követként. Ezen felül Kolos, miután 1455-ben elkerült Pápáról, 1457-ben Garai budai várnagya lett.39 Sikereiből azonban másra is következtethetünk, jelen esetben a pápai uradalom rangjára. Bizonyára jelentős uradalomnak számított a pápai, ha Garai László nádor egyik legbizalmasabb emberét állította a vár élére.

    Ahogyan azt az előző fejezetben már említettem, Garai László 1459-ben meghalt, családja pedig – bár formálisan békében élt az új királlyal, s véres megtorlásoknak sem kellett áldozatul esnie – kegyvesztetté vált. Pápa azonban továbbra is a család birtoka maradt. Garai Jób birtoklása alatt komolyabb politikai-katonai eseményről nem tudunk beszámolni, egy 1461-es furcsa eseménytől eltekintve. Mátyás egyik, ez év szeptemberében kelt, manu propria, azaz saját kezűleg hitelesített oklevelében azt olvashatjuk, hogy a király ígéretet tett Györgyi Bodó Gáspárnak és Gersei Petőnek, hogy átengedi részükre Pápa és Ugod várait. Feltételként az uralkodó kötelezte két alattvalóját, hogy kerítsék kézre János pécsi prépostot, aki az előbb említett erősségeket jogtalanul birtokolta. A forrás rejtélyes mivoltát az adja, hogy még a legfrissebb kutatásoknak sem sikerült információkat gyűjteniük a várak feltételezett elfoglalásáról. Másrészt az eddigi megállapítások alapján a fent említett János prépost sem ismert kellőképpen.40 Amit biztosan tudunk az, hogy 1460-ban a pápai várnagy pozícióját Szalai Miklós töltötte be Garai Jób szolgálatában. Ez persze semmiképpen sem lehet az előbbi esemény kizáró oka, csupán csak támpontját képezheti a későbbi kutatásoknak. Akár megtörtént a fenti eset, akár nem, 1464-ben már ismét a Garaiak egyik familiárisát találjuk a pápai várban, Cseh János személyében.41

    A Garaiak pápai birtoklásának utolsó momentumát a vár és az uradalom Szapolyaiakhoz kerülése jelentette. Ahogy azt már korábban említettem, a politikai életbe való visszakerülés érdekében Garai Jób és édesanyja a Mátyás által felemelt Szapolyai családban lelte meg segítőjét. A Szapolyaiak segítsége azonban nem volt önzetlen, gazdasági megfontolásból igyekeztek minél nagyobb darabot leszakítani a Garaiak még mindig óriási birtokaiból. Ennek egyik szép példáját figyelhetjük meg Pápa esetében. A vár átadására 1464 és 1468 között került sor. A pontos évszám egyelőre nem állapítható meg, az említett intervallum viszont forrásokkal igazolható. Ahogy azt már láthattuk, Pápa várnagya 1464-ben Cseh János volt, aki valószínűleg Garai Jób szolgálatában állt. A másik támpontot egy 1469-es oklevél szolgáltatja, melynek tanúsága szerint Kapucsi Benedek pápai várnagy, Szapolyai István megbízásából az előző évben több Veszprém megyei nemesnek is kárt okozott. 1468-ban tehát már biztosan a Szapolyaiak egyik familiárisa irányította a pápai uradalmat. A csere oka a Szapolyaiak korábbi segítségnyújtása mellett a Garai család pénzhiánya is lehetett, ami Jób kegyvesztettségének tudható be.42

    A Garai család tehát – kisebb megszakításokkal – majd’ egy százados uralma alatt Pápa sok történésnek volt szemtanúja. Felépült a vár, s vele az uradalom kiépítése is megkezdődött. Ismervén a magyar történelem és a város történetének későbbi alakulását, ez az időszak mindenképpen Pápa életének egyik fénykora volt. Nem szabad azonban megfeledkeznünk a Garaiak nyomán kialakult változásokról sem, melyek nem mindig voltak kedvezőek a város és lakosai számára.

    A pápai vár szerkezete és felépítése

    A pápai vár XV. századi felépítésének vizsgálata közben a régészeti feltárásokra, valamint a várról készült metszetekre támaszkodhatunk. A rajzok esetében viszont figyelembe kell vennünk azt a tényt is, hogy a Pápáról készült képeket a későbbi évszázadokban rajzolták, és ezek a metszetek általában egy másik kép alapján készültek.43 Legmegbízhatóbb forrásunk így a Giulio Turco olasz építész által készített, megvalósításra nem került várterv, melyen szerepel a korábbi erősség is. A metszetekkel kapcsolatban még felmerülhet az a probléma is, miszerint a XVI. századi oszmán támadások idején a várat a korabeli ostromtechnikákhoz mérten átalakították. A problematika kétségtelenül fennáll, hiszen Török Bálint familiárisának, Martonfalvay Imrének naplójából kiderül, hogy ő végzett átalakításokat a vár tekintetében. A forrásokat figyelmesen elolvasva viszont világossá válik, hogy a deák leginkább a várost védő külső palánkot erősítette meg, míg a belső várban csak felújításokat végzett.44 Ezek alapján tehát – bár odafigyelve az esetleges eltérésekre – a metszetek használhatóak forrásként. Ezeken kívül még segítséget nyújt számunkra a mai Esterházy várkastély alakja is, amely nagyrészt megtartotta a korábbi vár formáját.

     Giulio Turco terve a pápai várhoz 1596-ból

    2. ábra: Giulio Turco terve a pápai várhoz 1596-ból

    Amint azt már az előző fejezetben kifejtettem, a várat 1408 és 1427 között a Garaiak építtették, bár a munkálatok egészen 1440-ig elhúzódtak. A középkori erősség a korábbi udvarnoki házak helyén, a főtértől északnyugatra helyezkedett el. Alapját egy kis magasságú kiemelkedés – körülbelül 10-12 méteres – adta. Keletről a már említett Széles-víz határolta, míg északról a tóból továbbfolyó Bakony-ér.45 Felépülésének menete valószínűleg megegyezett a középkor általános metódusával. Előbb egy lakótorony épült fel, majd ezt követően e köré húzták fel a többi épületszárnyat, így egy úgynevezett belsőtornyos vár jött létre.46 A mai kastély északi, illetve keleti szárnyának helyén álltak a már említett udvarnoki házak. A Garaiak megérkezésekor még csak ez a rész állt, itt szállhatott meg a család pápai látogatásai során.47 Az építkezés képzeletbeli idővonalán továbbhaladva a lakótoronyhoz érkezhetünk. Ez az épületrész a mai északnyugati torony helyén, attól kissé nyugatabbra épült fel már a Garaiak idején, amint azt a saroktoronynál végzett ásatások bebizonyították.48 Ezt követően került sor a lakótoronyhoz kapcsolódó keleti épületrészek elkészítésére, valamint felépültek a mai keleti szárny helyén lévő további házak is. Ezekkel két elkülönült épületegyüttes jött létre, melynek keretét a szinten ekkor felhúzott fal adta.49 A 2 méter vastag fal az eddig nyitott részeken bezárta a várat. Ennek a külső védelmi vonalnak a déli darabját sikerült az ásatások során feltárni.50 A vár ebben az állapotában a Garaiak birtoklásának végéig megmaradt, további módosításokat az 1480-as és 1520-as évek között a Szapolyai család végzett.

    A mai Esterházy várkastély alaprajza a korábbi vár építési periódusainak tükrében

    3. ábra: A mai Esterházy várkastély alaprajza a korábbi vár építési periódusainak tükrében

    A Garai vár felépülését követően kis mértékben a korabeli Pápa is átalakult. Az erősség elvágta ugyanis a korábban ott lévő, Győr felé vezető utat, amelynek így a település házaival együtt nyugati irányba kellett eltolódnia. Ezáltal azonban a főtér formája is megváltozott. A korábbi orsó alakú tér helyén létrejött a mai, szabálytalan formájú – a szakirodalom szerint téglány alakú – terület.51

    Uradalomszervezés és nehézségei Pápán

    A pápai vár és a település történetének áttekintése után fontosnak tartom megvizsgálni a pápai uradalom szerkezetét és kialakulását, hiszen – mint már említettem – ezek egymástól elválaszthatatlan fogalmak. Bár az uradalomszervezés vizsgálata Pápa esetében nem egyszerű, analógiák segítségével mégis lehetséges megközelítőleg pontos képet nyújtani a Garaiak által kiépített birtokrendszerről.

    Amint azt már láthattuk, amikor 1389-ben Pápa a Garai család birtokába jutott, mindössze négy falu tartozott a településhez. Ezen uradalommag kialakulását tekintve nincsenek információink, ami magyarországi viszonylatban nem meglepő, hiszen az uradalomszervezés e korai szakaszáról országos szinten sem találunk megfelelő mennyiségű forrást. Annyi azonban biztos, hogy a XVI. századra ez a kicsi birtokegyüttes – a Garaiak és később a Szapolyai család tevékenysége nyomán – Veszprém megye talán legkiemelkedőbb, de dunántúli mércével is jelentős uradalmává vált.52

    Az uradalomszervezés alapját a Garai család rakta le, valószínűleg a XV. század közepén. Pontos adataink ez ügyben sincsenek, azt azonban tudjuk, hogy ekkor már folyt a család uradalmainak szervezése. Ezen kívül arra is találunk információt, hogy a Győr megyei Ménfőt, Szemerét és Mórichidát a Garaiak eredetileg a dévényi uradalomhoz kívánták csatolni. Ez a birtok azonban csak 1457-ig volt a család tulajdonában. A fent említett települések mellett még bizonyíthatóan Pápa alá tartozott Gyömöre, Sövényszád vagy például a Sopron megyei Sobor és Szentandrás.53 Az uradalomhoz tartozó települések felsorolása helyett azonban sokkal érdekesebb megvizsgálnunk a Pápa köré szervezett birtokrendszer néhány problémáját.

    A Garaiak számára az első nehézséget valószínűleg a birtokok szétszórtsága jelenthette.54 Ez a korszakban jellemző probléma jól mutatja, hogy az uradalmak nem főképpen gazdasági egységek, hiszen egy ilyen, egymástól távol eső részekből felépülő birtokhalmaz gazdasági szervezése igencsak nehéz feladat. Ebből fakadón elhamarkodott megállapítás lenne, ha ezt a szempontot tartanánk az uradalomszervezés legfőbb alapjának. A korszak famíliái, így a Garaiak is természetesen megpróbáltak a birtokközponthoz minél közelebb eső területeket összegyűjteni. Pápa esetében ez a törekvés azonban inkább elméleti maradt, a gyakorlatban az uradalom három, később négy megyében található birtoktestekből épült fel.

    A másik problémát a birtokrendszer jogi keretének kialakítása jelentette. A váruradalom ugyanis jogi egység is. Ennek megértéséhez tudnunk kell, hogy a középkori jogrendben a birtokok megszerzése több módon volt lehetséges, ezek azonban jogi szempontból alapvetően különböztek egymástól. Egy nemesi család kezébe kerülhetett birtok például adomány útján, zálogba vagy egyszerűen vásárlás révén. Ezek azonban más és más jogi értelmezést nyertek, ami jól bizonyítja, hogy az általunk sokszor tévesen „sötét középkor”-ként emlegetett időszak jogrendszere igen széleskörű és fejlett volt. A birtokokat a tulajdonosok a fent említett okokból kifolyóan igyekeztek ésszerű jogi egységekbe szervezni. Bizonyos esetekben ezt még akkor is megtették, ha az így kapott uradalom a területi szervezés elvét szem előtt tartva meglehetősen furcsának tűnt. Erre nyújtanak jó példát a Kanizsai család északnyugat-dunántúli uradalmai.55 A Garaiaknak ez a szempont is komoly nehézségeket okozhatott, mivel a pápai uradalom települései különböző módon kerültek a család kezébe. Pápa – mint azt már láthattuk – a király birtokai közül jutott a família birtokába ivánkaszentgyörgyi kastélyukért cserében. Ezzel szemben a mórichidai uradalom a hozzá tartozó településekkel Meggyesi Simontól elzálogosítás útján került a Garaiakhoz.56 Ezek alapján valószínű, hogy ők nagyobb hangsúlyt fektettek arra, hogy a birtokok minél szorosabban helyezkedjenek el, még akkor is, ha ez csak viszonylagosan sikerült.

    A birtokszervezés tehát igen komoly feladatot jelentett a középkori magyar birtokosok számára. Pápa ebben a viszonylatban furcsa uradalomnak számított a Garaiak kezén, hiszen mind területi, mind pedig jogi aspektusból szemlélve is felemásan sikerült. A birtokok szétszórtsága azonban nemcsak uradalomszervezési problémát jelentett. Egy ilyen felépítésű birtoktömb esetén a központtól, s ezáltal a birtokos hatalmát kifejező vártól és várnagytól távolabb eső részeken a földesúr hatalma nem tudott olyan erősen érvényesülni, mint a közelebbi területeken. Így olyan komoly változásokat sem tudott előidézni, mint adott esetben egy birtokközpont, például Pápa esetében.

    A pápai uradalom térképe

    4. ábra: A pápai uradalom térképe (Tervezte: Engel Pál, rajzolta Drabant András)


    IV. A Garai család hatása Pápán

    Dolgozatom ezen fejezetében azokat a változásokat kívánom megvizsgálni, amelyek a Garai család megjelenésével következtek be a város életében. Mint ahogyan a történelmi események sem csak rosszak vagy jók, ezek a hatások sem értékelhetőek csak negatívnak vagy pozitívnak. A település kétségtelenül sokat köszönhetett a mágnás famíliának, hiszen az ő birtoklásuk alatt élte történetének egyik fénykorát. Pápa azonban a királyi hatalom ideje alatt elindult a várossá válás hosszú útján, amelyben az ország egyik leghatalmasabb főúri családjának jelenléte helyenként gátolta, meg-megállította a dunántúli mezővárost. Ennek tudatában a hatásokat igyekszem több nézőpontból is megvizsgálni, hogy így pontosabb képet kapjunk a Garaiak és Pápa viszonyáról.

    A Garaiak hatása Pápa jogi helyzetére

    A főúri család hatására bekövetkezett változásoknak a település szempontjából nagyon lényeges részét képezik Pápa jogállásában bekövetkező módosulások. Ezek értelmezéséhez azonban ismernünk kell a település Garaiak előtti viszonyait. Amint azt már több helyen említettem, Pápa a magánföldesúri kézre kerülés előtt királyi udvarnoki község volt. Ezen kívül még tudnunk kell, hogy a terület több kisebb falvában nem csak királyi és egyéb jobbágyok, de nemesi famíliák is laktak, elég, ha a Zsemléri családra gondolunk.57 A társadalom képe viszont nem írható le ilyen egyszerűen, a XIII-XIV. század folyamán ugyanis a településen megjelent egy jogi állapotát tekintve merőben új társadalmi réteg, a hospesek. A szó magyarul vendéget, idegent jelent. A középkor korai szakaszaiban ez a jelentés teljesen szó szerint értendő, hiszen a hospesek akkor a király által külföldről hozott telepeseket jelentettek. A XIII. századra azonban nemzetiségüket tekintve ezek a „vendégek” már javarészt magyarok voltak, ez figyelhető meg Pápa esetében is.58 A hospesek érdekes jogi helyzetben éltek. Nem voltak sem nemesek, sem jobbágyok, ugyanis rendelkeztek különböző kiváltságokkal, mint például birtokszerzési és költözési joggal. Ezeken kívül közösségeik – bizonyos mértékben korlátozott – önkormányzatokkal rendelkeztek, amelynek keretein belül saját bírót és esküdteket választhattak. Mindezen jogok és az ebből következő gondolkodásmódjuk birtokában a városias fejlődés alapjait hordozták magukban.59

    Ilyen elemek települtek tehát Pápára feltételezhetően már az 1200-as évek második felében. A kutató nagy szerencséjére a hospeseknek rendszeresen konfliktusaik voltak a helyi nemesekkel és a térségben érdekelt egyházi intézményekkel, jogaik birtokában pedig önállóan pereskedhettek is velük. Ezáltal jelenlétük a XIV. században már a forrásokból is kimutatható. 1339-ben egy Zsemléri Miklóssal folytatott per során meg kellett volna jelennie a hospesek „villicus”-ának, azaz bírójának. Ekkor tehát már van bírója a telepesek közösségének, bár esküdteket ez az oklevél nem említ. Az ő megjelenésük a forrásokban 1383-ig várat magára, amikor is a bakonybéli apát Ajkai Miklós nevű emberének gyilkossága kapcsán kerül elő a pápai bíró Lőrinc fia János és tizenkét esküdtje.60 Érdekes megjegyeznünk, hogy a település bírájának ekkor már – amint az a forrásból kiderül – elsőfokú igazságszolgáltatási joga van, a gyilkosság feltételezett elkövetőit börtönbe zárathatta, ami egyértelműen a városok jogának számított a középkorban.61 Pápa tehát a Garaiak megérkezése előtt kétségtelenül városiasodó település képét mutatja, fejlődése azonban ekkor még átmeneti időszakban volt, például a különböző jogi állapotú lakosok – nemesek, hospesek, jobbágyok – következtében. Egy ilyen település került 1389-ben magánföldesúri hatalom alá.

    A Garaiak több változást is előidéztek jelenlétükkel a település életében, ezek megítélése azonban nem egy esetben igen nehéz feladatnak mutatkozik. Elsőként említhetjük Pápa megnevezéseinek problematikáját. Mint azt egy korábbi fejezetben kifejtettem, Pápát a Garaiak birtoklása alatt „oppidum” néven, azaz mezővárosként említik – eltekintve a csak ritkán szereplő „civitas”, város elnevezéstől. Ez természetesen egyértelmű fejlődésnek látszik a korábbi „villa”, más néven falu ranghoz képest. Az is kézenfekvőnek tűnhet, hogy mivel ezek a megnevezések a Garaiak idejében tűnnek fel először, nyilvánvalóan az ő személyes hatalmuk folyományaként jutott a település ezen rangok birtokába. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy Pápa már a család megjelenése előtt is a városias fejlődés útján járt. Egyes kutatók szerint pedig a városi – vagy esetünkben mezővárosi – jelzés inkább képezi ennek az útnak az eredményét, mintsem egy hirtelen jött hatalmi változás által megindult fejlődést.62

    Több szempontból is érdekes forrásnak bizonyul számunkra egy 1427-es levél, melyet Garai Miklós írt pápai várkapitányának. A levél tartalmának bővebb ismertetésétől most eltekintek, elegendő annyit tudnunk, hogy a nádor a pápai Kövér család ügyének megoldására ad parancsot tisztjének.63 Az esemény menete nem fontos számunkra, annál inkább két adat, amelyet ebből a levélből kapunk. Egyrészt a forrásból világossá válik, hogy a település bírája, s ezáltal önkormányzata továbbra is működik, mivel ők is segítenek az ügy megoldásában. Mellettük viszont már a földesúr is beavatkozik a mezőváros ügyeibe várnagya által.64 Természetesen ez a körülmény sem értékelhető egyértelműen negatívan, hiszen a település továbbra is képviselteti magát a helyi igazságszolgáltatásban. Emellett pedig figyelembe kell vennünk azt is, hogy az ország egyik leghatalmasabb mágnása, Garai Miklós nádor könnyedén megfoszthatta volna minden jogától a települést, bár ez gazdasági megfontolásokból sem lett volna bölcs döntés. A dokumentum másik fontos eleme a város pecsétjének említése, amellyel a várnagyi mellett az ügyet lezáró oklevelet el kellett látni. A pecsét jelenléte a városi rang egyik záloga, ezáltal valószínű, hogy a rang elérését követően került a település tulajdonába. Ezt mutatja az a tény is, hogy a várost és annak szabadságát jelképező védőszentjén, Szent István protomártíron kívül a pecséten helyet kapott a Garaiak két kígyós címere is. Azonban ebben az esetben is felmerülhet a kérdés, hogy vajon a pecsét megléte a földbirtokos megjelenésének következménye, vagy a már korábban kialakult önkormányzat fejlődésének egyik eredménye.65

     Pápa középkori pecsétjének rekonstrukciója

    5. ábra: Pápa középkori pecsétjének rekonstrukciója(Készítette Ughy István)

    Összegezve tehát leszögezhetjük, hogy a városiasodó Pápa életében, jogi viszonylatban mindenképpen változásokat hozott a Garai család megjelenése. Az is bizonyos, hogy a vár és kapitánya által kifejezésre jutó főúri hatalom bizonyos mértékben gátat szabott a várossá válás folyamatában.66 A változások tekintetében az is világos, hogy nemcsak azok értékelése igazán nehéz feladat, hanem sokszor annak eldöntése is nagy próbatételt jelent, hogy az adott módosulás egy korábbi folyamat egyik eredménye, vagy az újonnan megjelenő földesúri hatalom hozománya. Persze ez a két tényező sok esetben nem zárja ki egymást.

    Földesúri jelenlét a gazdaság szemszögéből

    A Garaiak megjelenése természetesen nem csak a jogi életben hozott újdonságokat Pápa életében. A gazdaság tekintetében is komoly változásokat eredményezett az új hatalom megjelenése. Ezek értékelése azonban jóval könnyebb, mint a fent említett jogi problémák esetében. Ennek oka pedig nem más, mint a Garai család gazdasági érdekei. A középkor nemesi famíliáinak vagyona ugyanis a tisztségekkel járó földek mellett saját uradalmaik bevételeiből származott, így ők is érdekeltek voltak azok minél nagyobb gazdasági teljesítményének elérésében. Talán duplán is igaz volt ez egy Pápához hasonló fejlődő település viszonylatában, a Garaiak ezért igyekeztek minél inkább biztosítani a gazdaság élénkülésének kereteit. Ez a tény pedig döntően befolyásolta azt is, hogy Pápa a XV. század folyamán a család egyik legfontosabb települése és uradalma volt, főként, ha Veszprém megyei birtokaikhoz viszonyítunk.

    Pápa földrajzi pozíciójából adódóan eleve a térség egyik gazdasági középpontjának számított. Úgynevezett vásárvonalon feküdt, a Bakony és a pápai síkság találkozásánál.67 Ebből fakadóan már korán vásártartási jogot szerzett a település. Ennek első említésére 1363-ból van adatunk, bár ennél lényegesen korábbra kell tennünk, hiszen egy XIII. századi oklevélben már a helyi plébános vásárvámszedési jogáról olvashatunk. A hetipiacokat szombatonként tartották.68 A város gazdasági virágzását segítette az a tény is, hogy hat irány útjainak találkozásánál feküdt, így érkeztek ide áruk Vásárhely, Sárvár, Veszprém és Győr térségéből is. A vásártartási jogon és az úthálózat sajátosságain kívül fontos volt még Tapolca szerepe a mellé épült malmokkal együtt. Ezek létezéséről nagyon korán, már a XII. századból vannak adataink, 1162-ben egy, 1183-ban három újabb malom kerül említésre.69 Ennyi malom építése a terület településeinek méretét ismerve nagyon soknak tűnik, így források nélkül is feltételezhető, hogy itt őrölték a térség gabonáját. Pápán tehát adottak voltak a gazdasági fejlődés előfeltételei, amellyel a település élt is. Jól mutatják ezt a tényt az előző részben leírt hospesek.

    Nem okozott törést ilyen tekintetben a Garaiak megjelenése sem. A mezőváros új urai úgy tűnik, megelégedtek a helyi önkormányzat jogainak kisebb-nagyobb megcsorbításával, hiszen a fejlődő gazdaság számukra is hasznot hajtott. Ezt támasztja alá, hogy Pápa továbbra is egy összegben fizette az adót – 160 forintot évente – valamint a szombati hetipiac megtartásának jogát is megőrizte.70 Sőt, a Garaiak nemcsak nem avatkoztak bele a helyi gazdasági kereskedelmi életbe, de 1439-ben Garai László harmincadmentességet szerzett a település lakóinak számára.71 Ennek alapján joggal feltételezhetjük, hogy a pápaiak megfordultak az ország különböző harmincadhelyein, így tehát a kistérségi kereskedelmen kívül bekapcsolódtak az országos, sőt a külkereskedelmi forgalomba is. Bár a pápai kereskedők külföldi útjairól csak későbbi adattal rendelkezünk,72 a harmincadmentesség önmagában is igazolhatja ezt a feltevést.

    Érdekes megfigyelni a korszakban a mezőgazdaság és a kézművesség súlyának alakulását is Pápán. Az előbbire nagyon szép példát találunk, a már említett Kövér család ügyének kapcsán. A levél szövege ugyanis a família jelentős mezőgazdasági vagyonáról árulkodik. A XV. század közepén tehát a gazdaság ezen formája mindenképpen jelen volt a polgárosodó rétegek életében. Ugyancsak ezt látszik alátámasztani a pápaiak szőlőbirtokainak megléte is. Bár a település közvetlen környékén nem volt jellemző a szőlőtermesztés, a helyiek szívesen vásároltak ilyen birtokokat Győr megye több területén és természetesen a közeli Somlón is.73 A mezőgazdaság mellett azonban nagy hangsúlyt kapott az ipari termelés is. A város malmairól már volt szó, ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy a Garaiak idején a hagyományos malmok mellett már megjelentek az úgynevezett posztókallómalmok is.74 A molnárok szervezett jelenlétéről szintén csak XVI. századi források állnak rendelkezésünkre,75 de hiba lenne azt feltételeznünk, hogy egy olyan településen, ahol már a XII. században épültek malmok, csak ilyen későn jelenjen meg a molnárok céhe. Valószínű tehát, hogy a későbbi céh vezetőjeként számon tartott vízmesterhez hasonló személy már korábban is jelen volt Pápán.76 Az ipari foglalkozások fellendülését indokolja a vár felépülése is, hiszen a vár népei a várnaggyal és az időnként itt megszálló földesúrral komoly fogyasztói lehettek a helyi kézművesek termékeinek. A helyi iparűzők között gyakran találunk például ácsokat, szűrszabókat vagy éppen szatócsokat.77

    A gazdaság fejlődésének jó fokmérője lehet az adott település szerkezetének átalakulása is. Ez Pápa esetében is megfigyelhető. A XV. század folyamán ugyanis jelentős szerkezeti változáson ment keresztül a mezőváros. A vár ilyen hatásáról már volt szó, ennél azonban fontosabbnak tűnik a főtértől délnyugatra elterülő utcák megjelenése. A mai Szent László utca és a vele párhuzamosan kialakított utcák szervezett betelepítésre utalnak. A betelepülők között nagyszámú iparost és kereskedőt valószínűsíthetünk.78 Az utcaszerkezet változásain kívül fontosnak tartom megemlíteni a kőházak jelenlétét Pápán, hiszen ezek egyértelműen a városias fejlődést fejezik ki. A korszakban több ilyen szerkezetű épületet találhatunk, például a porvai pálos szerzetesek kezén.79

    Itt érkeztünk el a gazdasági fejlődést és a városiasodást kifejező utolsó elemhez, a kulturális élethez. Pápára ilyen tekintetben is nagy hatást gyakoroltak a Garaiak. 1450-ben előbb az említett pálosokat telepítették le a városban, majd ezt követően 1461-ben obszerváns ferencesek is érkeztek ide, akik később ispotályt is létrehoztak a városban.80 A szerzetesrendek jelenlétén kívül jól mutatja az említett változásokat, hogy a város régi plébániája 1400-ban már nem tartozott a megyei püspök joghatósága alá, ekkor már közvetlenül az esztergomi érsekségnek volt alárendelve.81 Végezetül szeretném kiemelni a városi oktatást, mint a városfejlődés egyik fontos momentumát. A város előbb említett plébániájához tartozott iskola is. Ennek színvonalát jól példázza, hogy 1440 és 1514 között tizenhat pápai diák tanult a bécsi egyetemen. Ezen kívül igen gyakran találkozunk pápai származású papokkal és szerzetesekkel az egyház szervezeteiben országszerte.82

    A gazdaság és a városias fejlődés tekintetében tehát nem találunk olyan nehezen értékelhető példákat, mint a jogi helyzet tárgyalásánál. A Garaiak alatt Pápa egyértelműen folytatta korábbi fejlődését, sőt ebben a tekintetben a mágnás család még segítette is a helyi lakosokat, ami a kereskedelemtől a kulturális életig sok helyen megmutatkozott.


    V. Befejezés

    Munkám során alapvetően két kérdéskört kívántam megvizsgálni. Ez elsőként történeti szempontok alapján kívántam bemutatni a XIV-XV. század egyik legmeghatározóbb nemesi famíliájának és egyik birtokuknak, a pápai váruradalomnak a történetét. Az említett korszak igen sikeres időszaknak számított Magyarország életében. Az ország gazdasági és kulturális téren kezdett felzárkózni a Nyugathoz. Ezt a – néhány trónviszálytól eltekintve – konszolidált, békés belpolitikai helyzet tette lehetővé. Az oszmánok megjelenése a déli végeken csak a korszak második felétől számított komolyabb problémának, de a XV. század végéig az ország vezetői sikeresen oldották meg a jelentkező nehézségeket. Mindezeknek köszönhetően Magyarország a XIV-XV. században a közép-kelet-európai térség meghatározó hatalmává vált. Ebben a korszakban került a politika színterére a Garai család, akit rövid idő alatt az ország legvagyonosabb mágnásai között tartottak számon. A família az Anjouk alatt emelkedett fel, és a jelentősebb nádori ág egészen Mátyás uralmáig megmaradt vezető szerepében. A család talán leghíresebb szülötte Garai (II.) Miklós 1389-ben szerezte meg az akkor még aprócska pápai uradalmat. Hamarosan azonban felépült a vár, és megkezdődött az uradalom bővítése is. Ezen intézkedések következményeképp a pápai uradalom a Garaiak egyik legjelentősebb dunántúli birtokkomplexuma lett.

    A dolgozat ezen részének írásakor fontosnak tartottam figyelembe venni a középkori várkutatás legújabb módszereit és felismeréseit is. Az utóbbi évtizedek kutatói ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a korábbi, csak történeti szempontú vizsgálatok helyett a várakat mint jogi, közigazgatási, de legfőképpen politikai intézményt kell górcső alá venni. Emellett az is világossá vált a korábbi kutatások alapján, hogy a középkori erősségeket nem lehet egymagukban vizsgálni, hiszen a vár elválaszthatatlanul összekapcsolódott a hozzá tartozó uradalommal. Mindezek fényében remélem, érthetővé válik, hogy a Garaiak és az általuk épített vár mellett miért fektettem hangsúlyt az uradalom felépítésére és szerkezetére is. Úgy vélem, Pápa ilyen aspektusú megfigyelése azonban megfelelő keresztmetszetét adja az egész birtokrendszernek, hiszen mint uradalmi központban itt érvényesül leginkább a földesúri hatalom annak minden előnyével és hátrányával.

    Munkám második részében azt próbáltam világossá tenni, hogy milyen jogi és gazdasági változásokkal járt a Garai család nádori ágának megjelenése Pápa számára. Mielőtt a főúri család birtokba vette volna a települést, az királyi udvarnoki központként funkcionált. Kedvező fekvése és a királyi birtoklás nyújtotta szabadság mind kedvezően hatott a település életére. A Garaiak megérkezésekor már kétségtelenül a térség egyik gazdasági, kereskedelmi központja volt Pápa. A XIV. században már hospesek is laktak itt, akik a település önkormányzatiságának magvát képezték. Pápa tehát kétségtelenül megindult a várossá válás hosszú útján. A Garai család megjelenése egy ilyen folyamat közben komoly változásokat rejtett magában. Közöttük megfigyelhetünk pozitívabb – gazdasági jogok biztosítása, kulturális fejlődés – és negatívabb – a korábbi önkormányzatiság értelemszerű beszűkülése – fejleményeket egyaránt. Ezek megítélése azonban gyakran igen nehéz faladatnak bizonyul. Emellett azt sem könnyű eldönteni, hogy az említett változások a magánföldesúri hatalom folyományai, vagy a már korábban megindult folyamatok következményei-e. Ilyen például a városi vagy mezővárosi rang kérdése is. Egy dologban azonban biztosak lehetünk. A Garai család komoly nyomot hagyott a település történetében, birtoklásuk időszaka a város egyik, ha nem legjelentősebb virágkora volt.

    Munkám során tehát ez a két fő gondolat vezérelt. Úgy vélem, lakóhelyem múltjának ilyen szempontú bemutatása – helytörténeti tekintetben mindenképpen – tartalmazott érdekes adatokat. Ezen felül pedig jó például szolgált a középkori városfejlődés egy sok kérdést felvető momentumának vizsgálatához is.



      JEGYZETEK

        1. Horváth Richárd (2002): Vár és politika a középkori Veszprém megyében (PhD dolgozat). Debreceni Egyetem, 4.
        2. Itt elsősorban Engel Pálra és Fügedi Erikre kell gondolnunk, mint az új módszer első alkalmazóira.
        3. Engel Pál (2003): Vár és hatalom. In: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.: Csukovits Enikő. Osiris Kiadó, Budapest, 162-163.
        4. Nagy Iván (1999): Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. CD-ROM adatbázis, Arcanum.
        5. Mályusz Elemér (1984): Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Gondolat, Budapest, 12.
        6. Wertner Mór (1897): A Garaiak. Századok, 31. évf. 904-916.
        7. Mályusz, 1984. 12-17.
        8. Nagy, 1999.
        9. Mályusz, 1984. 330.
        10. Horváth, 2002. 45-46.
        11. Mályusz, 1984. 50.
        12. Uo. 330.
        13. Mályusz Elemér (1963): Budai Farkas László. In: Tanulmányok Budapest Múltjából XV. Szerk.: Gerevich László – Tarjányi Sándor. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest. 171-172.
        14. Horváth, 2002. 53. és 56.
        15. Garai Jób halálának időpontjára több adatot is találtam. Ezek alapján a Garaiak nádori ága 1481-ben vagy 1482-ben halt ki. Engel Pál (2003): A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században I-II. In: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.: Csukovits Enikő. Osiris Kiadó, Budapest. 55-56.
        16. Haris Andrea (1994): A települések halmazától a városig. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 43. és 47.
        17. Gerő László – Sedlmayr János (1959): Pápa. Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 30.
        18. Magyarország régészeti topográfiája 4. köt. Veszprém megye régészeti topográfiája. Szerk.: Torma István. A pápai és zirci járás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972. 193. (MRT 4. 1972.)
        19. Solymosi László (1996): Adatok pápa város középkori történetéhez. In: Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 32.
        20. Mithay Sándor (1988): Beszámoló a pápai várkastélynál végzett régészeti ásatásokról. Acta Musei Papensis, Pápai Múzeumi Értesítő 1. Pápa, 40.
        21. Haris, 1994. 52.
        22. Horváth, 2002. 45.
        23. Mályusz, 1984. 36.
        24. Csánki Dezső (1897): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest, 214.
        25. Gyurikovits György (1824): Pápa Mező-Városa nevének eredetéről, és Régiségeiről. Tudományos Gyűjtemény, VIII. évf. 86.
        26. Kubinyi András (1994): A középkori Pápa. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 85.
        27. Kubinyi, 1994. 85-86.
        28. Horváth, 2002. 47.
        29. Kubinyi, 1994. 86.
        30. Koppány Tibor (1999): A középkori Magyarország kastélyai. (Művészettörténet füzetek 26.) Akadémiai Kiadó, Budapest, 193-194.
        31. GerőSedlmayr, 1959. 31.
        32. Horváth, 2002. 49.
        33. Kubinyi, 1994. 86.
        34. Koppány, 1999. 193-194.
        35. Horváth, 2002. 51.
        36. Kubinyi, 1994. 87.
        37. Mályusz, 1984. 330.
        38. Engel Pál (1996): Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) 389.
        39. Kálniczky László (1982): Várnagyok és várkapitányok a Hunyadiak korában. In: Tudományos diákköri füzetek 11. Tanulmányok a bölcsészettudományok köréből. Budapest, 89.
        40. Annyi bizonyos, hogy a Szentszék szerint 1461 októbere előtt a pécsi préposti tiszt betöltetlen volt. Horváth, 2002. 55.
        41. Engel, 1996. 389.
        42. Horváth, 2002. 58.
        43. A metszetek összegyűjtve megtalálhatóak Rózsa György (2000): Öt évszázad pápai látképei. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa.
        44. Martonfalvay Imre deák emlékiratai. Pápa, 2000. 24-25. és 27.
        45. MRT 4. 1972. 194.
        46. Gerő László (1955): Magyarországi várépítészet (Vázlat a magyar várépítés fejezeteiről). Művelt Nép Kiadó, Budapest, 97.
        47. MRT 4. 1972. 194.
        48. Mithay, 1988. 44.
        49. MRT 4. 1972. 194.
        50. Mithay, 1988. 40.
        51. Haris, 1994. 52.
        52. Horváth, 2002. 46.
        53. Engel Pál (1996): Uradalomszervezés a Dunántúlon a XIV-XV. században. In: Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 21.
        54. 4. ábra
        55. Engel, 1996. 25. és 27.
        56. Engel, 1996. 22.
        57. Granasztói György: Pápa, a feudáliskori magyar város. In: Tanulmányok Pápa város történetéből II. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 1996. 56-57.
        58. Gerő – Sedlmayr, 1959. 27-28.
        59. Solymosi, 1996. 35.
        60. Kubinyi, 1994. 81-82.
        61. Granasztói, 1996. 57.
        62. Gerő – Sedlmayr, 1959. 27.
        63. Kubinyi, 1994. 85-86.
        64. 1493-től királyi oklevél mondja ki, hogy pápai ügyekben csak a földesúr vagy annak tiszttartója járhat el. Uo. 88.
        65. Solymosi, 1996. 40.
        66. Granasztói, 1996. 58.
        67. A vásárvonal kifejezés arra utal, hogy a település a hegyvidék és a síkság találkozásánál fekszik. Az ilyen helyeken nagy valószínűséggel jönnek létre kereskedelmi gócpontok, hiszen a két teljesen különböző környezetben élő lakosság, ezeken a helyeken tudja kicserélni áruit, legfőképpen a különböző nyersanyagokat és élelmiszereket. Valter Ilona (1996): Az észak-magyarországi mezővárosok és Pápa fejlődésének rokon vonásai és különbözőségei. In: Tanulmányok Pápa város életéből 2. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 65.
        68. Kubinyi, 1994. 77. és 95.
        69. Gerő – Sedlmayr, 1959. 23. és 25.
        70. Bácskai Vera (1965): Magyar mezővárosok a XV. században. Akadémiai Kiadó, Budapest, 103.
        71. Gróf Teleki József (1857): Hunyadiak kora Magyarországon X. Emich, Pest, 76-78.
        72. Ember Győző (1988): Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Akadémiai Kiadó, Budapest, 407.
        73. Kubinyi, 1994. 85. és 93.
        74. Gerő – Sedlmayr, 1959. 32.
        75. Kiss István (1908): A pápai plébánia története. Veszprém. 177-179. (Reprint kiadása: Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1996.)
        76. Kubinyi, 1994. 94.
        77. Gerő – Sedlmayr, 1959. 32.
        78. Haris, 1994. 52.
        79. Kubinyi, 1994. 96.
        80. Granasztói, 1996. 59.
        81. Gyurikovits, 1824. 85.
        82. Köblös József (1987): A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan archontológiája 1458-1526. (Forrástudományi segédletek 3.) Magyar Országos Levéltár, Budapest, 51-52, 86. és 152-153.



          IRODALOM

            Bácskai Vera (1965): Magyar mezővárosok a XV. században. Akadémiai Kiadó, Budapest.

              Csánki Dezső (1897): Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában III. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.

                Ember Győző (1988): Magyarország nyugati külkereskedelme a XVI. század közepén. Akadémiai Kiadó, Budapest.

                  Engel Pál (2003): A magyar világi nagybirtok megoszlása a XV. században I-II. In: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.: Csukovits Enikő. Osiris Kiadó, Budapest, 13-72.

                    Engel Pál (1996): Magyarország világi archontológiája 1301-1457 I. MTA Történettudományi Intézete, Budapest. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.)

                      Engel Pál (1996): Uradalomszervezés a Dunántúlon a XIV- XV. században. In: Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 21-30.

                        Engel Pál (2003): Vár és hatalom. In: Engel Pál: Honor, vár, ispánság. Válogatott tanulmányok. Szerk.: Csukovits Enikő.  Osiris Kiadó, Budapest, 162-197.

                          Gerő László (1955): Magyarországi várépítészet (Vázlat a magyar várépítés fejezeteiről). Művelt Nép Kiadó, Budapest.

                            Gerő László – Sedlmayr János (1959): Pápa. Műszaki Könyvkiadó, Budapest.

                              Granasztói György (1996): Pápa, a feudáliskori magyar város. In: Tanulmányok Pápa város történetéből II. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 55-65.

                                Gyurikovits György (1824): Pápa Mező-Városa nevének eredetéről, és Régiségeiről. Tudományos Gyűjtemény, VIII. évf. 72-94.

                                  Haris Andrea (1994): A települések halmazától a városig. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 43-74.

                                    Horváth Richárd (2002): Vár és politika a középkori Veszprém megyében (PhD dolgozat). Debreceni Egyetem.

                                      Kálniczky László (1982): Várnagyok és várkapitányok a Hunyadiak korában. In: Tudományos diákköri füzetek 11. Tanulmányok a bölcsészettudományok köréből. Budapest, 62-164.

                                        Kiss István (1908): A pápai plébánia története. Veszprém. (Reprint kiadása: Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa, 1996.)

                                          Koppány Tibor (1999): A középkori Magyarország kastélyai. Akadémiai Kiadó, Budapest. (Művészettörténeti füzetek 26.)

                                            Köblös József (1987): A budai, fehérvári, győri és pozsonyi káptalan archontológiája 1458-1526. Magyar Országos Levéltár, Budapest. (Forrástudományi segédletek 3.)

                                              Kubinyi András (1994): A középkori Pápa. In: Tanulmányok Pápa város történetéből a kezdetektől 1970-ig. Főszerk.: Kubinyi András. Pápa, 12-35.

                                                Magyarország régészeti topográfiája 4. köt. Veszprém megye régészeti topográfiája. Szerk.: Torma István. A pápai és zirci járás. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1972.

                                                  Mályusz Elemér (1963): Budai Farkas László. Tanulmányok Budapest Múltjából XV. Szerk.: Gerevich László Tarjányi Sándor. Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 153-187.

                                                    Mályusz Elemér (1984): Zsigmond király uralma Magyarországon 1387-1437. Gondolat, Budapest.

                                                      Martonfalvay Imre deák emlékirata. Pápa, 2000.

                                                        Mithay Sándor (1988): Beszámoló a pápai várkastélynál végzett régészeti ásatásokról. Acta Musei Papensis, Pápai Múzeumi Értesítő 1. Pápa, 251-247.

                                                          Nagy Iván (1999): Magyarország családai. Czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. CD-ROM adatbázis, Arcanum.

                                                            Rózsa György (2000): Öt évszázad pápai látképei. Jókai Mór Városi Könyvtár, Pápa.

                                                              Solymosi László (1996): Adatok Pápa város középkori történetéhez. In: Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 31-53.

                                                                Gróf Teleki József (1857): Hunyadiak kora Magyarországon X. Emich, Pest.

                                                                  Valter Ilona (1996): Az észak-magyarországi mezővárosok és Pápa fejlődésének rokon vonásai és különbözőségei. In: Tanulmányok Pápa város történetéből 2. Szerk.: Dr. Hermann István. Pápa Város Önkormányzata, Pápa, 65-73.

                                                                    Wertner Mór (1897): A Garaiak. Századok, 31. évf. 902-938.



                                                                        ABSTRACT

                                                                          Üveges, Bence

                                                                          A city in Transdanubia in the hands of the Garais, or the history of the tenure of the Garai family and its legal and economic consequences in Pápa

                                                                            The young writer of the work presents a short flourishing history from the Middle Ages of one of the most important noble families of the 14th and 15th centuries, the Garais and their estates in the fiefdom of Pápa. The author takes into account the newest methods and findings of research of castles from the Middle Ages, according to which instead of the earlier examinations, made from a purely historical point of view, castles are addressed as a legal, administrative and mainly as a political institution. Additionally, it becomes clear on the basis of earlier research that medieval fortifications cannot be examined as a whole because the castle is inextricably liked with its fiefdom. In the second part of the work, the author presents the legal and economic changes affecting Pápa with the arrival of the Nádor branch of the Garai family and how deep a mark it left on the history of the community. As well as the local history aspects, we are presented with good examples of city development in the Middle Ages.




                                                                              A cikk letölthető:
                                                                              A cikk letöltése pdf-ben

                                                                              Ugrás a cikk elejére




                                                                              .

                                                                              Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ.

                                                                              Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

                                                                              Bezárás