2011. évi 4., utolsó számunk kevésbé tematikus jellegű, mint az előző „szlovák–magyar” volt, de valamelyest mégis egy fő téma, a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulója jegyében fogant. Vezető tanulmányunk, Katona András írása, A Rákóczi-szabadságharc recepciója a magyarországi történelemtankönyvekben – a háromszázadik évforduló alkalmából (I. rész: A Ratiok korától 1945-ig), a kuruc felkelés értékelését és visszhangját kutatja 1945 előtti történelemtanításunkban. (Folytatását, az 1945 utáni történelemtankönyveink Rákóczi-szabadságharc képét, a következő számunkban közöljük.) A Kaleidoszkóp rovatunkban pedig részletesen beszámolunk a Rákóczi-szabadságharc 300. évfordulójáról megemlékező egyik záró szakmai rendezvényről, melyet „Az újrakezdés esélyei” címmel a Hadtörténeti Intézet és Múzeum rendezett, de – ennek a közlésnek a keretében – visszatekintettünk a 2003 óta eltelt évek gazdag konferenciaprogramjaira is. A Tanulmányok rovat másik írása, Kaposi Zoltán Az üzemtörténeti kutatások múltja és lehetséges eredményei című munkája egyrészt tanításunk egy eléggé elhanyagolt területére irányítja rá a figyelmet, másrészt nagyszerűen mutatja be, hogyan lehet összekapcsolni a helytörténetírást az üzemtörténetírással. Márpedig az előbbi történelemtanításunk egy gazdag, tanulók által is kutatható terepe.
Műhely rovatunk írásai egy-egy nagyszerű újdonságról számolnak be a köz- és felsőoktatásból. Kojanitz László írása címében és tartalmában egyaránt A forrásfeldolgozástól a kutatásalapú tanulásig juttat el bennünket, a Rákosi-korszakból vett konkrét történelmi példákkal illusztrálva az angol nyelvű szakirodalomban inquiry based learning vagy inquiry learning néven ismert – korábban kérdésorientált tanulásnak fordított – tanítási-tanulási mód adaptálásának új lehetőségeit. Dévényi Anna az Együtt-tanulás és együtt-tanítás a történelemtanár-képzésben címmel (és a sokat mondó, Egy kezdő kooperáló botladozásának tanulságai alcímmel) a kooperáció új, felsőoktatásban kipróbált és alkalmazható módszerét mutatja be, szintén XX. századi történelmi példákon, új utakat keresve a történelemtudomány és –didaktika, sőt a pedagógiatudományok együttműködéséhez is.
A Közlemények rovatban folytatjuk az előző tanév sikeres OKTV-s dolgozatainak a közlését. A Kecskeméti Református Gimnázium tanulója, Babócsi Károly szociológiai ihletésű munkája a késő Kádár-korszak magyar-lengyel helyi együttműködésének egy nagyszerű példáját mutatja be, háttérként felfestve a két ország 1970-es és 1980-as évekbeli köztörténetének néhány szeletét is. Az érdekes, interjúkkal és képanyaggal gazdagon dokumentált és illusztrált munka – mint cseppben a tenger – jól mutatja be két baráti nép fiainak-lányainak modernkori közvetlen együttműködését.
A Szemle rovatban Sávoly Mária Romsics Ignác új, izgalmas – ezúttal historiográfiai témájú – könyvét (Clio bűvöletében. Magyar történetírás a 19–20. században – nemzetközi kitekintéssel) mutatja be, szigorúan a történelemtanár szemével, a történelemtanítás felől való hasznosíthatóság igényével. A Horizont rovat írásai két nemzetközi tanácskozásról számolnak be, a résztvevők hitelességével. Az egyiket – a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaság szeptemberi, bázeli konferenciáját és közgyűlését – Fischerné Dárdai Ágnes és Dévényi Anna idézi fel, A történelemtudománytól a történelemtanításig: problémák, kapcsolatok, kihívások címmel; a másikat – a Visegrádi Négyek országainak prágai nemzetközi történész és történelemtanítási konferenciáját Kaposi József és Vajda Barnabás mutatja be, Az én hősöm – a te ellenséged című, felettébb érdekes tematikában. A Kaleidoszkóp rovat másik írása A magyar oktatás ás történelemtanítás évfordulónaptára negyedik, záró közleménye, melyet a többi hárommal együtt Katona András jegyez/jegyzett. Szándékunk szerint ez a továbbiakban – 2012-től – portálunk új, évforduló-naptárában is megtalálható lesz, természetesen napi bontásban.
A szerkesztők
