Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, mit akarunk,
tudnunk kell, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
FELIRATKOZÁS AZ RSS-HIRCSATORNÁRA
FELIRATKOZÁS AZ RSS-KOMMENTLISTÁRA

Történelemtanitás

online történelemdidaktikai folyóirat

Betűméret növeléseEredeti betűméretBetűméret csökkentése

(hivatkozási azonosító: 03-01-09)


Gyarmati György: A Rákosi-korszak – Rendszerváltó fordulatok évtizede Magyarországon, 1945-1956. ÁBTL–Rubicon, Budapest, 2011.


Gyarmati György könyvének borítójaTörténelemoktatásunkban egyre megkerülhetetle-nebbé válik az az ismeretanyagban végre­hajtandó arányeltolódás, mely a huszadik század második felének történetét mennyiségében és mélységében, súlyának és jelentőségének megfelelő mértékben dolgozza fel, annál is inkább, mivel a jelen történéseinek megértéséhez mindez elen­gedhetetlen.

Ezt támasztja alá Gyarmati Györgynek, a korszak kiemelkedő kutatójának legújabb műve, mely térben és időben új dimenziókba helyezve mutatja be, illetve elemzi a Rákosi-korszak évtizedét.

Ahogy a szerző a könyv Előszavában írja: „Ez a könyv egy félig meddig elfeledett korszakról szól. A magunk mögött tudott ezredforduló előtti utolsó évtizedekben – mindmáig lezáratlan – rendszer-átalakítás vette kezdetét. Ennek részeként megindult Magyarország huszadik századi történetének visszatekintő átértékelése is. Az ún. rövid huszadik századnak (1918-1990) a Horthy-korszak több mint egyharmadát, a Kádár-korszak pedig közel felét töltötte ki. Közöttük az átmenet bő évtizedének is felfogható az e kötet lapjain felelevenített Rákosi-korszak (1945-1956), de az nem csupán rövidebb volta miatt különbözik az őt körülölelő periódusoktól. Sokkal inkább azért, mert a másik kettő – politikai karaktere, társadalomszervezési jellemzői diametrálisan eltérő volta ellenére – stabilizálódott: mindkettőnek volt konszolidált uralmi rendet teremtő s ekként működő időszaka. A Rákosi-korszakról ez nem mondható el. Ebben az alig több mint évtizednyi időszakban rendszerváltó és rendszeren belüli fordulatok sora követte egymást. A második világháború utáni évtizedben az egymást váltó politikai berendezések egyike sem stabilizálódott. A kommunista pártegyeduralom konszolidálásának hiánya leginkább az átmenetiséget, az ideiglenességet állandósította. A Rákosi Mátyás nevéhez kötődő terroruralom rendszer-átalakító próbálkozásainak egymás utáni kudarca, majd nyilvánvaló csődje vezetett 1956 őszén a rendszer összeomlásához, a forradalomhoz.1

A fentieket így jeleníti meg, s teszi vizuálisan is közérthetővé a szerző könyvben:2

Táblázat a könyvből

Részlet a könyvből

Noha a korszak fő erővonalai ismertek, ám főleg az 1990-es évektől hozzáférhető levéltári források felhasználásával, beépítésével Gyarmati György nemcsak még teljesebbé, hanem tisztábban láthatóvá teszi a történteket s azok nemzetközi és hazai mozgatórugóit, összefüggéseit. A nemzetközi erőviszonyokban a szovjet „tábor”, s benne a magyar változások kapcsolatrendszerének kölcsönhatásait kitűnő szakmai profizmussal igen jól érzékelhetően, plasztikusan bontja ki úgy, hogy rendkívül lebilincselő stílusában szinte „krimi-szerű” izgalmas olvasmánnyá avatja művét nemcsak a történészek, szaktanárok, de a korszak iránt „csupán” érdeklődő olvasók számára is.

Az Előszóban is vázolt alapkoncepciót egy rendkívül pregnáns logikai ívre feszíti ki, melyet igen találóan jellemeznek már a fejezetek, alfejezetek címei is, a bennük használt szellemes terminus technicusokkal. Közülük a teljesség igénye nélkül néhányat idéznénk:

I) Fordulatok évtizede egy szovjet protektorátusban

II) Presztalinizálás 1945-1947

A) Az államiság újjászervezése 1945

B) A hatalmi dualizmus időszaka

  • Hatalmi rivalizálás a koalíción belül
  • Társadalmi vágyálom: a konszolidált nyomor
  • Többszörösen elcsalt választások

III) Sztalinizálás, 1948-1952

A) A párturalom intézményesítése 1948-1950

  • Kommunista »balra át«…
  • A hidegháború regionális honosítása: a Rajk- (Tito) – per…

B) Az országos káoszt teremtő terroruralom 1951-1952

  • A hidegháborús hisztéria második fázisa: a magyar hadikommunizmus
  • A mezőgazdaság kollektivizálása: propaganda győzelem és éhező ország
  • A diktatúra struktúrális ellentmondásainak jelentkezése
  • Az országkormányzás kiteljesedő káosza

IV)  Köztes mérlegkészítés Sztálin halála környékén

  • Osztályharcos kultúrpolitika
  • Frusztrált (inter) nacionalizmus
  • A terror gépezete és áldozatai
  • Kettős hadigazdasági túlterhelés és rejtőzködő transzformációs veszteség
  • A vezérkultusz és a személyi kultusz labirintusa

V) De- és resztalinizálás 1953-1956

  • Nagy Imre desztalinizáló »új szakasza« és Rákosi Mátyás »orosz rulett« politikája
  • A határozathozók határozatlansága és Nagy Imre pürrhoszi győzelme
  • Rákosi resztalinizálós kísérlete és a párthasadás nyilvánvalóvá válása
  • Az SZKP XX. kongresszusa és a magyar politikai játéktér fragmentálódása 1956 első felében

VI)  Forró ősz a hidegháborúban

  • A magyarországi forradalom 1956

VII) A Rákosi-korszak »utóélete«

A mű tudományos értékének szerves részét képezik a legkülönbözőbb műfajú források: a korabeli sajtótermékektől, „irodalmi alkotásoktól” kezdve a leveleken, visszaemlékezéseken, kongresszusi határozatokon, pártjelentéseken át a későbbi évekből származó interjúkig stb., melyek közül nem egyet a történelemórákon is fel lehet, sőt fel kell dolgoztatni a tanulókkal, hogy „élet közelben” érezzék e korszak rettenetét. Ennek ismeretét ugyanis hagyományos úton nem lehet elsajátítani, s a diákok által is ismert Tanú és Te rongyos élet című filmek tragikomikus megjelenítésével szemben (noha a maguk idejében e kitűnő alkotások elkészítése nem kis bátorságot követelt, s az első esetében évekig nem is került sor bemutatásra), Gyarmati György könyve a szívbe markoló, döbbenetes valósággal szembesít diákot, tanárt, tudóst, érdeklődőt.

Ugyanilyen koherens részei a műnek a Rácz Árpád szerkesztő, képszerkesztő profi válogatásai nyomán bekerült képek. Műfajukat tekintve a kor meghatározó politikus portréin kívül a propaganda fotókon át a „szocreál műremekig”, karikatúrákig sorakoznak, ám a válogatás eredményeként jóval nagyobb szerephez jutnak. Érdemes felfigyelni pl. a „Szabad Nép órák” „áhítatos” résztvevőinek lojális arckifejezése vagy a lelkesen tapsoló közönséggel szemben a kulákportai „beszolgáltatást” megörökítő jelenetre, s a négygyermekes kitelepített család sovány kisgyermekeinek tragikus, ám valahol mégis méltóságteljes fotójára. És mennyi mindent elárul a Rákosi-éra „kultúrpolitikájáról” a sovány, rongyos Ganz-gyári munkásokat megörökítő kép, akik ebédszünetükben szovjet regényt olvasnak.” A kép eredeti aláírása: „Az élenjáró szovjet szépirodalom segít a termelésben” – volt. A megalomániás vezér személyi kultuszának megnyilvánulásait is pontosan lehet diagnosztizálni, s egyben személyiségi jegyeket gyűjteni, jellemrajzot készíteni a Rákosi portrék sokaságából.

Végül, de nem utolsó sorban ugyanígy szerves kiegészítők az egyes tematikus egységekhez kapcsolódó statisztikák, grafikonok, diagramok, s a szerkezeti összetevőket, összehasonlító elemzéseket tartalmazó logikai táblázatok.

A Rákosi-éra jelen új dimenziójú feldolgozásának esszenciáját így adja meg a szerző műve zárszavában:

A vizsgált bő évtizedben nem csupán az volt meghatározó, hogy a háború utáni korlátozott parlamentarizmus éveit a szinte korlátlan kommunista diktatúra követte. Sokkal inkább az, hogy Rákosi terroruralma alatt ugyan úgy egymás sarkát taposták a kiszámíthatatlan fordulatok, mint – a hatalmi aspirációk által tápláltan – közvetlenül előtte. A politikai egyeduralom megszerzése után a Rákosi irányításával tevékenykedő „rendszergazdák” nem tudták működőképessé konszolidálni a kommunista diktatúra gépezetét. S ezt nem a társadalomnak a diktatúrával szembeni – mondhatni természetes – averziója, „passzív ellenállása” gátolta meg. Rákosi a Moszkvából inspirált, gyorsan keresztülerőszakolt politikai rendszerváltáshoz társíthatónak – vagy legalábbis gyorsan hozzá idomíthatónak – hitte a gazdasági és a társadalmi rendszerváltást is, holott az utóbbiaknak évtizednyi, illetve emberöltőnyi az időszükségletük. Ebbe a voluntarizmusba bukott bele kétszer is: 1952-53 fordulóján még csak azon kevesek által ismerhetően, akik a kulisszák mögé láthattak, 1956-ban már egyértelműen és látványosan, úgy, hogy személyes bukását az általa képviselt rendszer is csak hónapokkal élte túl.3



    JEGYZETEK

      1. Gyarmati György, i. mű, 9.
      2. Uo. 25.
      3. U. 503-504.



        A cikk letölthető:
        A cikk letöltése pdf-ben

        Ugrás a cikk elejére



        Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ.

        Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

        Bezárás