Örvendetes kezdeményezésnek lehetünk részesei ennek a tanulmánynak az elkészítésével. A Goethe Intézet arra kérte fel e munka íróját, hogy a fenti címmel készítsen összegzést arról, hogy Németország és a németek mennyire vannak jelen a magyar közoktatásban, elemezve a történelemtankönyveket, a különböző tantervi és közoktatási dokumentumokat (Nemzeti alaptanterv és kerettantervek, érettségi követelmények).
A magyar közoktatás a némethez képest centralizáltabb, ami azt jelenti, hogy országosan érvényes tantervek, tankönyvek vannak, a német tartományi szintű szabályozáshoz képest. Ez némiképp megkönnyíti a vizsgálódást, ugyanakkor nálunk is rendkívül színes tankönyv- és taneszközpiac van, ami azt jelenti, hogy csak történelemből 7 általános iskolai2 és ugyanennyi középiskolai3 tankönyvsorozatot kellett átvizsgálni. Hogy némiképp egyszerűsítsük az elemzés hivatkozásait, mindezekből a két-két leggyakrabban használt könyvsorozatra4 koncentráljuk megállapításaink zömét.
E munka hármas célkitűzésnek kíván megfelelni. Alapvetően azt vizsgálja, hogy Németország (a történelmi birodalmak, majd az 1945 utáni két, majd újraegyesített ország) történelme hogyan jelenik meg a magyar közoktatás alsó- és középfokának tanításában; de kitér arra is, hogy a német politikai, gazdasági, kulturális, tudományos, vallási és egyéb hatások hogyan érvényesültek a különböző történelmi korokban, főleg a német-magyar kapcsolatok vonatkozásában. Annyiban térünk el a szokásos szövegelemzésektől, hogy megállapításaink kapcsán maximálisan figyelembe vesszük és elemezzük a tankönyvek kép- és térképanyagát, mellékleteit (pl. Kislexikon, Időrendi tábla) is. Hivatkozásainkat a szöveg folyamatos olvashatósága érdekében lábjegyzetek formájában tesszük meg.
Kevésbé részletesen azt kutatja a tantervek5 alapján, hogy Németország, német hírességek, találmányok, irányzatok stb. hogyan jelenik/jelennek meg a történelem mellett más iskolai tantárgyak anyagában, különösen a művészeti tárgyak és a természettudományok vonatkozásában.
I. Németország történelme és a német-magyar kapcsolatok története a magyar iskolai tankönyvekben
Ebben a legterjedelmesebb fejezetben történészként és tanárként azt kívánom bemutatni, hogy:
a) a négyéves általános iskolai és négyéves középiskolai (gimnázium és szakközépiskola) történelemtanításunk egyetemes történeti fejezeteiben mennyiben jelenik meg Németország (Német-római Birodalom, Poroszország, Német Császárság, a weimari Német Köztársaság, a Harmadik Birodalom, a megszállt Németország, az NSZK és NDK, az újraegyesült Német Szövetségi Köztársaság) történelme;
b) a magyar történelem fejezetekben mennyiben jelennek meg a német állammal való politikai, katonai, gazdasági, kulturális, tudományos-műszaki kapcsolatok, és hogyan alakul a Magyarországon (és a közép-európai térségben) élő németajkúak (szászok, svábok) sorsa.
a) Németország története mint egyetemes történeti tananyag
Őskor: Valamennyi tankönyvünk megemlíti a neander-völgyi ősembert, melynek leleteit a Mettmann városa mellett találták meg. Ezt, továbbá a jéghatár Alsó-Szászországig való kiterjedését a különböző tankönyvi térképek mutatják, de tételesen természetesen nem jelzik.
Ókor: Az első germán törzsek a magyar történelemtankönyvekben a népvándorlás kapcsán jelennek meg, eredetükről azonban nem sok szó esik. Csupán annyi, hogy „az Északi-tenger és a Balti-tenger vidékén élő népek a Krisztus előtti 2. évezredben”, melyek „innen húzódtak a mai Németország területére, a Rajna és a Duna folyók vidékére. […] Sokat harcoltak a rómaiakkal – váltakozó sikerrel. Julius Caesar és Tacitus is írt róluk. A germán nyelvek közé tartozik ma például az angol, a német, a svéd és a dán nyelv.”6
Azt is megemlíti tankönyveink egy része, hogy „egy Rómát szolgáló germán vezér, Odoaker lemondatta trónjáról az utolsó császárt, Romulus Augustulust.”7 Minden tankönyv kitér arra, hogy előtte a Nyugatrómai Birodalom nem tudta megakadályozni a germán népek beözönlését, ami a nagy ókori birodalom felbomlásának egyik fő oka lett. Az a különböző Római Birodalmat ábrázoló tankönyvi térképekről, de főleg iskolai atlaszokból8 többnyire leolvasható, hogy a későbbi német területeken lévő provinciák: Germania-Superior (Felső-Germánia), Germania Interior (Alsó-Germánia) és Raetia voltak. Az is látható a térképeken, hogy a mai Németország Rajnától a Dunáig terjedő területe kívül maradt a Római Birodalmon, és főleg innen mérték csapásaikat elsősorban a nyugati germán népek (alemannok, frankok, szászok, frízek, thüringek) a III. századtól a Római Birodalom belsejére, egészen annak központjának időleges elfoglalásáig.
Középkor: A germán népek közül kiemelkedő frankok a Nyugatrómai Birodalom felbomlása után a Rajnától a Loire-ig megszállták a hajdani Galliát, majd a kereszténységet felvéve egyesítették a germán törzseket, és a még római kézben lévő területeket. A Frank Birodalom Nagy Károly idején érte el a legnagyobb kiterjedését, melynek központja a nyugat-németországi Aachenben volt. Az általános iskolai tankönyvekben képek található az aacheni dóm belsejéről, továbbá Nagy Károly megkoronázásáról9, valamint az aacheni palotakápolnáról10, sőt az egyik középiskolás könyvben11 a németországi Corvey kolostoráról is, mint a Karoling-kor egyik kiemelkedő alkotásáról.
A Frank Birodalom felosztását (Verduni szerződés, 843) követően nem kis mértékben a külső (viking, de főleg magyar) támadások hatására a Keleti Frank Királyságból és hajdani birodalom középső területeiből (Lotaringia, Burgundia, Lombardia) 962-ben létrejött a Német-római Császárság. A tankönyvek a térképi részletezésen túl megemlítik az új birodalom alapítójának, I. (Nagy) Ottó császárnak a nevét is, aki a Karolingok kihalását követően a Keleti Frank Királyságban hatalomra kerülő Szász dinasztia alapítójának, I. (Madarász) Henriknek a fia volt.12 Az egyik középiskolás könyv13 megemlíti a Quedlinburgban tartott birodalmi gyűlést is, melyen hódoltak Ottó előtt az új keleti államok követei – köztük a magyarok – is.
Minden tankönyv (bár jellemzően a magyar történeti fejezetekben) kitér a kalandozó magyarok 955-ben Augsburgnál elszenvedett katasztrofális vereségére, a középiskolaiak a 933-as Merseburgnál vesztett csatára is. Utóbbi győztese még I. (Madarász) Henrik volt. Utóbbi események gazdagon dokumentáltak is, hisz mondák fűződnek hozzá. (Pl. Képes Krónika szövege és iniciáléi az augsburgi ütközetről.)
Eléggé gazdag a magyar történelemtankönyvek egyetemes történeti anyaga a Német-római Császárság vonatkozásában. Ennek oka nem csupán a szoros német-magyar történelmi kapcsolat, hanem főként az, hogy a birodalom egyik meghatározója a középkori európai történelemnek. Az egyik eseménysorozat az ún. invesztitúraharc14, azaz a pápaság és császárság küzdelme volt, melyről tankönyvi leckék szólnak, főleg a középiskolás tankönyvekben. A pápaválasztás jogáért folyó küzdelemnek fontos eseménye volt a IV. Henrik császár ún. Canossa-járása VII. Gergely pápánál, melynek képi ábrázolásai is vannak a tankönyvekben15. Az egyik általános iskolai tankönyv16 a német-római császárok koronájának a képét is közli. (Az egyik középiskolai könyvben IV. Henrik külön megjelenítése is megtalálható Eccehard von Aura krónikája alapján, valamint a speyeri dóm fotója azzal, hogy „ide temették el IV. Henrik császárt”17.) A küzdelmet lezáró tényadat (1122, wormsi konkordátum) kapcsán mindenütt kiemelik a pápaság és császárság közötti megegyezés kompromisszumos jellegét.
1125 után – a száli frank dinasztia mintegy 100 éves uralmát követően – a Hohenstaufok kerültek hatalomra. Közülük való volt I. (Barbarossa) Frigyes (1152–1190)18, a középkor egyik legnépszerűbb császára, akinek nevét és történetét szintén ismerik a magyar középiskolások, főként a Hohenstauf–Welf ellentét kapcsán. Bár Oroszlán Henrik, bajor és szász Welf herceg19 katonai sikereket ért el a Lombard Liga csapataira támaszkodva I. Frigyessel szemben (1176, legnanói csata), de ezt a császár ügyes diplomáciával a maga javára fordította. Az angolbarát Welfek IV. Ottó révén I. Frigyes halálát követően rövid időre megszerezték a német-római császári koronát is, de 1215-től – főleg Ottó külpolitikai kudarcai miatt (1214, bouvines-i franciákkal szembeni csatavesztése) miatt – II. Frigyes (1215–1250)20 révén – igaz, rövid időre, de – a Hohenstaufok visszaragadták a hatalmat.
Az egyre inkább tartományokra széteső Német-római Birodalom XIII–XIV. századi történetének fontos eseménye volt az 1278-as morvamezei csata, melyben az első Habsburg császár, Rudolf – magyar segítséggel – legyőzte III. Ottokár cseh királyt, aki a csatában meg is halt21. Ezzel a Habsburg-dinasztia megkezdte több évszázados uralmának kiépítését a térségben, melyre a svájci kantonokkal szembeni vesztes 1315-ös morgarteni csata22 is kényszerítette őket, hisz ezzel svájci ősterületükről teljesen kiszorultak. (Ezzel a térséggel a továbbiakban nem foglalkozunk, hiszen a későbbi Habsburg örökös tartományok nem tartoznak vizsgálódási körünkbe.) A XIV. századi Német-római Birodalomról több jól használható térkép és a felépítését ábrázoló ábra is található a legújabb középiskolás könyvben23.
A XIV. század egyik legnagyobb német-római uralkodója a cseh király Luxemburgi János fia, IV. Károly (1346–1378)24 volt, aki egy Prága-központú birodalmat hozott létre. A nevéhez fűződik a német Aranybulla kiadása (1356)25, mely a választófejelemségek rendszerét, és ezzel a birodalom belső széttagoltságát szentesítette. Az ő fia, a korántsem mellékesen nemcsak cseh, de magyar királyként ismert és tanított, Zsigmond volt, aki a tankönyvek egyetemes történeti fejezeteiben leginkább a konstanzi zsinat (1414–1418) kapcsán szerepel (Husz János elítélése), valamint mint az egyházszakadás felszámolója és a husziták elleni – nem túl eredményes – harc fő szervezője.
Németország és a németek nem csupán a politikatörténet kapcsán szerepelnek a történelemtankönyvek lapjain, hanem mint az európai kultúra egy jelentős részének a megteremtői, és – elsősorban – közép-európai terjesztői. Első helyen érdemel említést a német lovagrend megalapítása, mely a Balti-tenger térségében létrehozott államával „a lengyel és magyar királyságnak a keleti, valamint a mongol és a Bizánci Birodalom nyugati határával alkotta azt a vonalat, mely mentén Európa a XIII. század közepén két részre, Nyugat- és Kelet-Európára szakadt.”26
Fontos szerepet töltött be a németség a városok, a városi kultúra kialakításában nemcsak eredeti hazájában, de Kelet-Közép-Európa államai polgárosodásának alakításában is. A németországi városfejlődésben a dél-német (pl. Augsburg) városok mellett az észak-német városok szövetsége, a Hanza szövetség (1161, pl. Hamburg, Lübeck) játszott jelentős szerepet, és kapcsolódott be az európai, sőt távolsági kereskedelembe is27. Még az egyik általános iskolai tankönyv is az európai városfejlődés egyik fontos dokumentumaként említi I. (Barbarossa) Frigyes kiváltságlevelét Bréma városának28.
Az egyik középiskolai tankönyvben – igaz, csak kiegészítő anyagként – külön tananyagrész (egy bekezdés) szerepel: „Németajkú városok” Közép-Európában címmel29. Ebben a cseh – dél-német árucsere taglalásán mutatják be, hogyan kerültek gazdasági fölénybe a térségbe költözött német lakosok, ami feszültté tette a viszonyt az itt élő őshonos népekkel. A német telepesek konkrét célpontjaként az éppen széttagolt Lengyel Királyságot említi meg a másik középiskolai tankönyv30, melynek peremvidékei (Szilézia és Pomeránia) a Német-római Birodalom részévé is váltak. Ehhez két térkép is kapcsolódik, melyek egyikén31 jól követhető a német hospesek lengyelországi és csehországi betelepülésének az iránya.
A középkori egyetemek kapcsán említés történik a heidelbergi (1386), a kölni (1388) és az erfurti (1392) alapításáról más európai egyetemekével együtt.32 Minden tankönyv megemlíti az európai kultúra további fejlődésének egyik legfontosabb találmányát, a könyvnyomtatást (Mainz, 1450). Az egyik középiskolai tankönyv egy középkori könyvnyomda képe kapcsán megemlíti azt is, hogy „az első nyomtatott könyv Európában Gutenberg 42 soros Bibliája volt, mely 300 példányban jelent meg”33. Sőt, az egyik általános iskolai tankönyv bemutatja képen e Biblia egy oldalát is34.
A középkori német művészettörténet emlékei közül megjelenik a különböző történelem-tankönyvekben Nagy Károly fejereklyetartója, IV. (Luxemburgi) Károly német-római császár szobra35, valamint a mainzi36 és kölni dóm37.
A koraújkor: A korszak kezdetének egyik meghatározó eseménye (egyes történeti irányzatok innen számítják az újkor kezdetét is) Luther Márton – íme, magyarra fordítjuk a nevét is –, azaz Martin Luther fellépése, ami egyszersmind a reformáció kezdetét is jelenti. Az általános iskolai könyvekben Luther fellépése és a lutheri reformáció önálló anyagrész, gyakran képi és szöveges dokumentumokkal kiegészítve38. (Pl. Lucas Cranach festménye: Luther egy héber nyelvű Bibliával, a Luther által latinról németre lefordított Biblia 1545-ös kiadásának egy lapja.)
A középiskolás könyvek már bővebben szólnak az előzményekről, Luther Márton hitújító tevékenységéről és az általa létrehozott egyházról is. A Széttagolt Németország c. anyagrész például szól I. Miksa, Habsburg császár a birodalom egységesítése érdekében bevezetni kísérelt reformjainak a kudarcáról, valamint a reformokra szoruló, de csoda várására berendezkedett katolikus egyházról.39 Szemléletes például Dürer grafikája a hatlábú disznóról, mely kép jól érzékelteti, hogy a kor szellemét mennyire áthatotta a csodavárás és a félelem. Képi illusztrációk, de különösen szöveges források tekintetében itt nagyobb a gazdagság. (Képek: Karikatúra Lutherről (1525), a Luther Márton által Wartburg várában40 németre fordított Biblia címlapja41, A pápai követ tanai visszavonására szólítja fel Luthert (könyvillusztráció, XVI. század)42; források: Luther 95 pontjából.)
Különösen a középiskolai tankönyvek tárgyalják a németországi reformáció más eseményeit is (pl. Münzer Tamás és a német parasztháború), és az általános iskolainál jóval részletezőbben a németországi vallásháború eseményeit. Az egyik könyv parasztfölkelők képét adja egy 1525-ös röpiratból, és részletet közöl a német parasztok 1525 elején megfogalmazott kiáltványából43. A másik könyv ütközteti egymással Münzer Tamás és Luther Márton 1525-ös kiáltványának a nézeteit, és térképet közöl a lutheri reformáció elterjedéséről Európában a XV–XVII. században44. A reformáció főbb irányzatait kitűnő táblázat foglalja össze, a lutheri evangélikussal és a münzeri anabaptistával együtt.45 Az eseménysor záró eseményét jelentő augsburgi vallásbéke (1555) egy rövid részlete jelzi a dokumentum fontosságát46: a Német-római Birodalom immár vallási szempontból is megosztottá vált.
A német, de a XVII. századi európai történelem egyik meghatározó eseménye a harmincéves háború (1618–1648), amivel többnyire középiskolás tankönyveink foglalkoznak. Ennek az európai fontosságú, de főleg Németországot kivéreztető eseménysornak a tényszerű összefoglalása mellett részlet olvasható Grimmelhausen híres 1669-es leírásából, valamint a császár és a német fejedelmek viszonyát szabályozó osnabrücki békeszerződésből; rajzos ábrát az ellentétek és szövetségek ábrázolásáról, illetve térképet a háború hatásáról Németország népességére47, sőt korabeli rajzokat a katonák fegyverzetéről és a háború borzalmairól48.
A XVIII. század elejének fontos európai eseménye a Porosz Királyság létrejötte (1701. január 18.), amely a spanyol örökösödési háború (1701–1714) közvetlen előzményeihez köthető. Mindkét eseménysor megjelenítésére a szöveges közlésen túl térkép is segítséget nyújt49, sőt forrásrészlet található a „katonakirály”, I. Frigyes Vilmos katonai szabályzatából, amely a későbbi porosz katonai szellem létrejöttét illusztrálja50.
A következő osztály középiskolás tankönyvei a Német-római Birodalom harmincéves háború utáni viszonyainak tisztázását követően inkább II. (Nagy) Frigyes munkásságát, felvilágosult abszolutizmusát és jelentőségét taglalják. II. Frigyes képe mellett egy olyan képi ábrázolás látható, melyen az uralkodó személyesen ellenőrzi a burgonya ültetését51. Egy másik tankönyv A felvilágosult abszolutizmus c. anyagrészben a II. Frigyes és asztala képpel (a vendég Voltaire-t is szerepeltetve rajta), valamint a még herceg korában írt Antimachiavelli c. művének részletével52 a felvilágosult monarcha képét igyekszik erősíteni. Ez jellemzi az általános iskolai tankönyveket is – anélkül, hogy e fogalmakat használnák –, melyekben a XVIII. századi Poroszország, mint Európa egyik fölzárkózó országa szerepel, a területi növekedés térképen történő ábrázolása, a gárdaezrede előtt ellovagló II. Frigyes képe mellett annak a ténynek a közlésével, hogy „Európa fejlett országait megelőzve, bevezették például a kötelező népoktatást.”53
A XVIII. század végének szomorú eseménysora volt 1772 és 1795 között Lengyelország kétszeri megcsonkítása és harmadik, immár teljes felosztása három nagyhatalom között, melyekből egyik a Porosz Királyság volt. Az egyensúly-politika százada c. anyagrészben nem csupán ez szerepel térképen és allegorikus ábrázolásban egyaránt, hanem A Német-római Birodalom sajátos fejlődése c. tananyagrészben forrásközlést kapunk II. Frigyes emlékirataiból54, és egy térképet a XVIII. századi birodalomról55. Igazán jó, kifejezetten Lengyelország felosztását, a Poroszország által elragadott területeket is részletesen ábrázoló térkép a másik III. osztályos tankönyvben található56.
A koraújkor egyéb történései közül a városfejlődésre térnek ki a középiskolai tankönyvek. Az európai nagyvárosokat ábrázoló térképen megjelenik Hamburg, Berlin, Nürnberg is Köln és Augsburg mellett, az Európa népessége a XVI–XVII. században grafikonból pedig kiderül, hogy az Oroszország nélküli Európa második legnépesebbjét a német területek jelentik57. A művelődéstörténeti anyagrészekben megjelenik Martin Beheim neve, aki az első földgömböt készítette, valamint Johannes Kepleré, aki II. Rudolf császár udvari csillagászaként tevékenykedett Prágában.58 A művészek és művek közül Bach Máté passióján kívül az Angliában, a Hannoveri-dinasztia udvarában élő és tevékenykedő Händel Messiás c. művét említi meg az egyik tankönyv59.
Az újkor: Az ipari forradalom és a francia forradalom korának német vonatkozású eseményei előtt érdemes felidézni az egyik középiskolás tankönyv Európa országainak népsűrűségét 1750-ben és 1950-ben ábrázoló térképeket, hiszen a leglátványosabb a növekedés éppen Németország esetében figyelhető meg.60 Pedig a német történelem sikeres XIX. századát követően – legalábbis 1950-ig – egy nagyon kudarcos XX. század követte.
A francia forradalom idején még létezett a Német-római Császárság, de már a német államok között egyértelműen Poroszországé a vezető szerep. Nem véletlen, hogy először éppen a porosz hadsereg (az osztrákkal együtt) próbálta legyőzni a jórészt önkéntesekből álló francia köztársasági hadsereget61, de vereség lett a vége Valmynál, 1792. szeptember 20-án62. (Az eseményhez kiváló térkép és nagyszerű festményreprodukció található az egyik általános iskolai tankönyvben, melynek a képhez illesztett szövege a táborban tartózkodó Goethét idézi: „Ez a hely és ez a nap új korszak kezdetét jelzi a világtörténelemben.”63) A napóleoni háborúk még több fiaskót hoztak az Austerlitz után (1805, „három császár csatája”) magukra maradó poroszok számára (csatavesztés Jénánál, Auerstädtnál /1806/, Friedlandnál /1807/ stb., Napóleon bevonulása Berlinbe64),65 miközben 1806-ban a Német-római Birodalom is megszűnt. 1809-re Poroszország és Ausztria a Francia Császárság csatlósává süllyedt. A fordulat a franciák számára kudarcot hozó orosz hadjárat volt, melyet az 1813-as lipcsei „népek csatája” követett. A Német-római Császárság helyett közben egy másik, az Osztrák Császárság jött létre 1804-ben, mely nem foglalta magába az ekkor már csak földrajzi fogalomként létező Németországot. Ezzel természetesen, mint ahogy eddig a Habsburg örökös tartományaival sem, nem kívánunk foglalkozni, beleértve a későbbi Osztrák-Magyar Monarchiát is.
Az első ipari forradalom (1760–1840) németországi eseményei, folyamatai közül az általános iskolai könyvekben megjelenik az első vasútvonal 1835-ben (Franciaország után másodikként a kontinensen)66, a Rajna-vidék és Szászország a német iparosítás szigeteiként67. Az ipari forradalom társadalmi hatásaként oszlopdiagramok mutatják, hogy a városi lakosság százalékos aránya Anglia után Németországban volt a legmagasabb a XIX. század közepén68. Az egyre növekvő társadalmi feszültségek kapcsán megjelenik a német Karl Marx neve, „osztályharcos” történelemszemléletének említésével együtt69.
A középiskolás történelemtankönyvek képe sem sokkal differenciáltabb az első ipari forradalom koráról német vonatkozásban. A téma meglehetősen angolszász központú feldolgozása csupán annyit enged meg a tanulóknak a német viszonyokba betekinteni, hogy például a vasúthálózat sűrűsége Európában Anglia után Németországban a legnagyobb70. Bővebben esik szó viszont Marxról és Engelsről, sőt mindkét tankönyv részleteket is közöl a Kommunista Kiáltványból71, sőt az egyik szemléletes ábrán mutatja be a marxizmus történelemfelfogását72.
Az 1848-as forradalmak sorában általában említésre kerülnek a németországi események is. Az egyik általános iskolai könyv egykorú képet is közöl a berlini forradalomról73. A középiskolás könyvek megemlítik a német forradalom mellett a frankfurti parlamentet is74. Az újabb tankönyv képeket közöl a frankfurti parlament ülésezéséről és a drezdai barikádokról, valamint a liberális címszót az 1830-as Staatslexikonból75.
A következő nagy témakör a német egység kérdése és létrejötte. Az olasz egységgel együtt központi anyag általános és középiskolában egyaránt. Az egyik általános iskolai tankönyv – a széttagolt Németországot ábrázolva – a németek lakta területeket mutatja be (az olasszal együtt)76. A Német Császárság (Második Német Birodalom) létrejötte előzményei között szó esik az osztrákokkal és a franciákkal vívott eredményes háborúkról (benne olyanról is, hogy az európai háborúk során először a poroszok használtak hátultöltős puskákat), Bismarck, a „vaskancellár” szerepéről, majd térképek jelennek meg a megvalósult „kisnémet” (Habsburgok nélküli) egységről77.
A középiskolás könyvek e tekintetben is mélyebbek. Mindkét esetben külön lecke szól a témáról (A német egység kialakulása, ill. A német egység és a polgári állam). Az önálló lecke alcímei: Ausztria vagy Poroszország, „Forradalom felülről”. Poroszország modernizálása, Háborúk a német egységért78. A „fél” lecke alcímei: A német gazdaság, Ausztria és Poroszország versengése, Bismarck hatalmi játszmája79. Mindkét esetben a gazdasági fejlődés tényeiből kiindulva fogalmazódik meg az egység igénye, majd hatalmi vetélkedések és háborúk nyomán (itt a dán háborúról is szó esik) jön létre Európa új nagyhatalma, a Német Császárság. A leckék gazdagon illusztráltak és dokumentáltak80, a Száray-féle könyv főleg képanyaga, a Závodszky Géza által írt pedig szöveges források szempontjából.
A német egység megteremtése utáni anyagrészek többnyire a német gazdaság fejlődését és világháborús előkészületeket tárgyalják. Előbbire példák a második ipari forradalom történetéhez tartozó német találmányok (Bessemer-kemence, a nyersolajjal hajtott Diesel motor81, Benz autója, valamint Otto és Daimler motorjai82, Zeppelin léghajója83, Röntgen felfedezi az X-sugarat, Hertz pedig a rádiótechnika alapjait teremti meg84), de az esseni Krupp művek85 ágyúja86 is.
Az ipari forradalom második hulláma Németországban (és az Egyesült Államokban) hozta a legnagyobb fejlődést87. Ennek néhány tényadata szerepel a tankönyvekben. Például a kartellek és szindikátusok számának növekedése Németországban vagy egy térkép, amely a német AEG (Allgemeine Elektrizitäts Gesselschaft) és a Siemens által ellenőrzött termelést ábrázolja Európában, Ázsiában, sőt Dél-Amerikában88 is. De érdekes az európai demográfiai folyamatokat, főként kivándorlást bemutató térkép is, mely Németországból 4 533 000 kivándorlóról tudósít az Egyesült Államokba89.
Bár a munkásmozgalom történetének a tananyagai radikálisan csökkentek tankönyveinkben a rendszerváltás óta, de Marx Tőkéje, Engels értéktöbblet-elmélete, Lassale Általános Német Munkásegylete, az ún. vasbértörvény,90 a Gothai szocialista (majd szociáldemokrata) program és marxi kritikája, sőt Wilhelm Emmanuel von Ketteler mainzi püspök szerepe a kereszténydemokrata szervezkedésben91 is szóba kerül, jellemzően a Závodszky-féle tankönyvben. A másik, Száray-félében Friedrich Engels német filozófus és politikus említése és képe92 az egyetlen konkrétan német vonatkozás.
Minden tankönyv kitér a német gazdaság élenjáró volta mellett a gyarmatosításból való ki- és elmaradására (kivételek: Kamerun, Délnyugat-Afrika, Német-Kelet-Afrika, Togó).93 Az általános iskolai könyvekben képanyag94 és forrás95 is kapcsolódik a témához. Ezt például a nyersvastermelésre vonatkozó adatsorokkal is alátámasztják, de szó esik a Berlin – Bagdad vasút német tervéről is.96 A gyarmatok hiánya miatt háborúra készülődő Németország kezdeményező volt a katonai szövetségek létrehozatalában: három császár szövetsége (Ausztria–Magyarországgal és Oroszországgal, 1873), kettős szövetség (Ausztria–Magyarországgal, 1879) – utóbbihoz képanyag is kapcsolódik97. Németország aktív diplomáciai tevékenységet is folytatott, aminek jó példája az 1878-as berlini kongresszus.98 Mint tudjuk, a háborúnak „előjátékai” is voltak, de mindkét marokkói válság Németország kényszerű visszavonulását hozta.99
A német tudomány XIX. századi alakjai és teljesítményei közül Robert Koch, orvos és bakteriológus, valamint az irracionalista filozófus Schopenhauer és Nietzsche kerül említésre100, valamint az Időrendi táblázatban még Ohm törvénye (1827), Schwann sejtelmélete (1839), az első Martin-kemence üzembe állítása (1864), továbbá a filozófus Hegel és Feuerbach. A német művészek és műveik közül az író Goethe Faustja (1808), a költő Heine Dalok könyve (1827), a zeneszerző Beethoven II. (eredetileg Napóleon tiszteletére írt Eroica) szimfóniája, Brahms IV. szimfóniája és az operaszerző Wagner Parsifalja101 kerül említésre.
XX. század: Az első világháború története kapcsán – természetesen – Németország fontos szerepet kap minden tankönyvben, úgyis mint a központi hatalmak vezető állama. Az általános iskolában a nagyobb ütközetek közül a tannenbergi csata (1914. augusztus 28–30.) kapcsán a németek győzelme, míg a marne-i csata (1914. szeptember 5–10.) kapcsán a németek veresége (a villámháború csődje) kerül említésre. A verduni csata (1916. február – december) és a somme-i csata (1916. június vége) jelenik még meg a nyugati hadszíntér német vonatkozású eseményei közül. A keleti frontról a gorlicei áttörés (1915. május 2.), románról Bukarest elfoglalása (1916. augusztus 27.), sőt az Európán kívüli világból is egy sor német vonatkozású esemény jelenik meg: az antant elfoglalja Németország óceáni birtokait és Kiao-csout Kínából (1914 ősze), befejeződik Német-Délnyugat-Afrika elfoglalása (1915). Harcok Német-Kelet-Afrikában, Tanganyikában (1916). Ezen kívül: a németek először használják a harci gázt Ypernnél (1915. április), Németország bejelenti a korlátlan búvárhajó-háborút (1917. február 1.), az Egyesült Államok hadat üzen Németországnak (1917. április 6.), a német hadsereg „fekete napja” (1918. augusztus 8.) és Németország aláírja a fegyverszünetet (1918. november 11.).102
Mindezeket gazdag kép és forrásanyag illusztrálja. Ilyen képek például az okokat és előzményeket illusztráló Anglia és Németország vastermelése és gyarmati területei 1870-ben és 1910-ben oszlopdiagramok, a szövetségi rendszerek ábrán történő bemutatása, a hajóépítési programot hirdető plakát Németországban, a háború elejéhez köthető A sebesült katona látomása c. német képes levelezőlap (a sas a vaskeresztet hozza, a katona pedig a berlini győzelmi fölvonulásról ábrándozik), brit és német repülőgépek csatája, II. Vilmos császár főparancsnokával Hindenburggal és vezérkari főnökével, Ludendorffal, „Kirándulás Párizsba” (Ausflug nach Paris) feliratú német katonavonat, valamint a Lusitania elsüllyesztése. Forrásként a német haditervek, II. Vilmos híres/hírhedt nyilatkozata: „Mire a falevelek lehullanak, győztes katonáim otthon lesznek.”103
A középiskolai könyvekben természetesen a szöveges forrás több. Például a nagyhatalmak és gyarmati területeik (térkép oszlopdiagrammal), a szövetségi rendszerek és erőviszonyok 1914-ben (térkép), német hadijelentés (1914. szeptember 10.), részlet Ludendorff emlékiratából104, a verduni vérszivattyúról (szöveg), a német fegyverszünet aláírásáról a compiègne-i erdőben (kép)105. Tárgyalják a tankönyvek a háborús kiadásokat (Németországé Nagy-Britannia után a legnagyobb), a mozgósított haderő nagyságát (Németország van az élen) és a központi hatalmak területi veszteségeit (ebben a gyarmati veszteségeket leszámítva Bulgárián kívül Németország járt viszonylag a legjobban).106
A háborús katasztrófát követően a vesztes államok, így Németország maradék területein is forradalmak söpörtek végig. 1918 novemberében a császárság megdöntéséről, 1919 januárjában a német kommunisták által kirobbantott, a Spartacus Szövetség által vezérelt fegyveres felkelésről (1919. január 11–13.), valamint a rövid ideig regnáló Bajor Tanácsköztársaságról (1919. április 13.–május 1.) egyaránt szó esik. De említést kap a német békeszerződés is, idézve a szövegéből és bemutatva a területi veszteségeket. Megjelenik a berlini forradalmárok képe 1918 novemberében és a Demokrata Párt plakátja a húszas évek elején: „Tisztítsd meg Németországot!” címmel, a szélsőbal és szélsőjobb ellen, valamint a német békeszerződés ünnepélyes aláírása Versailles-ban (1919. június 28.).107 De megjelenik az egyik középiskolai könyvben Hindendurg 1918. november 10-ei nyilatkozata és Ebert birodalmi kancellár 1918. november 25-ei beszéde, részletek a német békeszerződésből, de a kommunista Karl Liebknecht halottasházi képe108. A másikban részlet a Spartacus Szövetség berlini felhívásából (1918. november 10.), részlet a szövetség programjából (1918. december 31.), Hindenburg német főparancsnok és Elbert birodalmi kancellár nyilatkozata, valamint részletek a Németországgal elfogadtatott versailles-i békéből (1919. június 28.).109
A két világháború közötti Németország története természetesen élesen kétfelé válik a weimari és a nemzetiszocialista Németország történetére. Bár a kettő közötti cezúra Hitler 1933 januárjában kancellárrá történő kinevezése, Hitler személye már az olasz fasizmus 1922-es hatalomra jutása idején megjelenik az általános iskolai könyvben egy rövid életrajzzal és egy beszédén készült fotójával.110 A weimari időszak azonban igazán csak a középiskolás könyvekben kap némi teret. Egyrészt a külpolitika kapcsán (az 1922-es rapallói, az 1925-ös locarnói szerződés, Németország belépése 1926-ban a Népszövetségbe), a 20-as évek vezető német politikusa Gustav Stresemann képével.111 Ez másrészt kiegészül a német gazdaság talpraállását bemutató adatsorokkal (A nagyhatalmak ipari termelése 1913–1938 között), részleteket is közölve a már említett külpolitikai szerződésekből (rapallói és locarnói szerződés)112. Magáról a weimari rendszerről azonban vajmi kevés szó esik.
A nácizmus térhódítása szövegben és képben is megjelenik113. (Például az első náci hatalom-átvételi kísérlet Münchenben, 1923. november 8-án, a „sörpuccs”.) Az okok között eleinte a szinte teljesíthetetlen jóvátételi kötelezettségek szerepelnek (pl. Infláció Németországban táblázattal) vagy a jóvátételi szénszállító vonatot, szállítmányt őrző francia katona képével),114 majd később a nagy gazdasági világválság, ami – éppen az előbbi miatt is – jobban hatott a háborúban vesztes országokra. A középiskolás könyvekben jobban teret kap az ideológia bemutatása is. Például a fogságból 1924-ben szabaduló Hitler képe mellett egy részlet is van a Mein Kampf-ból. Göring, Röhm és Hitler töprengő képe mellett Hitler 1926-os beszédéből olvashatunk, a pártvezér levelét Röhmhöz, valamint Hindenburg köztársasági elnök 1932-es nyilatkozatát, hogy miért nem nevezheti ki kancellárrá Hitlert. (Amit kevéssel később mégis megtett, de csak kesztyűben fogott kezet vele.)115 A nácizmusról részlet olvasható az NSDAP programjából, 1922-ből, mellette egy hatásos plakáttal, melynek felirata: „Hitler épít, te is segíts! Vásárolj német árut!” Érdekes a Hitler és a tömeg c. kép mellett a munkanélküliség grafikus ábrázolása Németországban, mellétéve a pártok erőviszonyainak a változását a náci hatalomra jutásig.116
Hitler hatalomra jutását követően (1933. január vége) a németországi események akarva-akaratlan a világtörténelem élére kerülnek több okból is. Egyrészt a gazdasági fellendülés okán (pl. a világon az első televízióadás 1935-ben;117 Hitler átad egy autópályát. A kép sarkában az új népautó, az 1936-os Volkswagen látható)118, másrészt a külpolitikai fejlemények, de a belpolitikai események okán is (a diktatúra gyors kiépülése, a zsidóüldözések kezdete). Az általános iskolás anyagban kép az égő Reichstagról (1933. február 27.), Hitler és Hindenburg közös képes levelezőlapon (Hindenburg 1934-es halálát követően, átvéve az államfői szerepet is, lesz Hitler Németország Führerje), Hitler a horogkeresztes zászlóval egy náci nagygyűlésen, az 1936-os berlini olimpia plakátja, a zsidóüldözés kezdete (Náci rohamosztagos egy zsidó üzlet előtt). A külpolitikában Hitler és Mussolini szövetsége, az antikomintern paktum, a spanyol polgárháború (Salvador Dali híres képével), Hitler diadalmas bevonulása Bécsbe, Csehszlovákia megszállása (Németország háború nélküli hódításai térkép).119
Hitler hatalomra jutásával a revanspolitika győzött a jóvátételi igényeket teljesíteni akaró felett. Ennek főbb állomásai: kilépés a Népszövetségből (1933. október 19.) a Saar-vidék 1935. június 13-ai visszatérése Németországhoz, az általános hadkötelezettség bevezetése (1935), mely ellentétes volt a versailles-i béke rendelkezéseivel, a Rajna-vidék remilitarizálása (1936. március 7.), Francoék oldalán beavatkozás a spanyol polgárháborúba (pl. a német Condor-légió repülői – kép), Berlin–Róma tengely (1936. október 25.), antikomintern paktum (1936. november 25.), az Anschluss 1938. március 12-13-án (Ausztria bekebelezése, Hitler bevonulása Bécsbe – kép, Az Anschluss után a nácik a kövezet felsúrolására kényszerítik a bécsi zsidókat – kép), a müncheni konferencia (1938. szeptember 29.), az első bécsi döntés (1938. november 2.), Csehország megszállása (1939. március 15.), a Prágába bevonuló németek síró arcokkal és fenyegető öklökkel találkoztak – kép).120
A másik középiskolás könyvben kitűnő diagramok ábrázolják a párt és az államhatalom összekapcsolódását a kommunista és fasiszta (náci) diktatúrákban. Felettébb tanulságos a nagyhatalmak hadi kiadásait a nemzeti jövedelem százalékában ábrázoló oszlopdiagram 1937-es adatokkal, mely jól mutatja a náci hatalom fegyverkezését. Szintén hasznos a Németország háború nélküli terjeszkedését összefoglaló térkép. Állásfoglalásra késztet a Guernicát a német légitámadás után mutató és Picasso Guarnica c. világhírű művét bemutató képegyüttes.121
Ellentételezik a Németországról kialakuló képet a kultúra és tudomány tényei: a Bauhaus (1919), az első dieselmotoros teherautó és hangverseny-közvetítés Németországban (1923), óriási lakótelep Berlinben 1926-ban, az orsós magnetofon gyártása (1932) és az olcsó néprádió (1933).122 Hitler és a náci propaganda a tömeggyűléseken és parádékon kívül főleg ezen keresztül volt képes hatni széles tömegekre. Említésre kerül Einstein és Gropius neve, már általános iskolai szinten.123
A második világháború története feldolgozhatatlan a náci Németország nélkül, hiszen kirobbantója, tragikus főszereplője és legnagyobb vesztese volt, Európában mindenképpen. A közvetlen előzmény a szovjet-német megnemtámadási egyezmény (1939. augusztus 23.)124 és az első esemény Lengyelország lerohanása volt125. Ennek általános iskolai képei és szövegei: Német tankok készenlétben Lengyelország határánál – fotó, Lengyelország lerohanása – térkép, Lengyelország és a Baltikum felosztása a két hatalom között – dokumentum, Hitler és Sztálin „érdekházassága” korabeli gúnyrajzon; David Law Londonban megjelent karikatúrája: Hitler és Sztálin barátkozása a legyilkolt lengyel tiszt hullájánál.126 A középiskolás könyvekben dokumentumfotók vannak a lengyel lovasság támadásáról, német és szovjet katonák barátkozásáról, a katýni tömegsírok 1940-es feltárásáról127.
A német villámháború Nyugat-Európában ezúttal sikeres volt. A „furcsa háborút” követően 1940 tavaszán a német haderő lerohanta Dániát, Norvégiát (1940. április 9.), majd Hollandiát, Belgiumot, Luxemburgot (1940. május 10.) és június közepére pedig Franciaországot is (Pétain 1940. június 22-én teszi le a fegyvert), majd következett az angliai légi csata (1940. július – szeptember) és a Balkán (Jugoszlávia és Görögország) lerohanása (1941. április 6.). Ennek általános iskolai képei: a németek bevonulása Párizsba (1940. június 14-én), menekülők Belgiumban, német bombázó London felett és a lebombázott angol főváros képei,128 Hitler és tábornokai, Keitel és Jodl, légierő és motorizált egységek egyidejű alkalmazása, német motorizált csapatok egy holland faluban, német bombázók London felett, Coventry lebombázott katedrálisa.129 A középiskolás képek: teherautókból rögtönzött móló Dunquerque-nél, a németek bevonulása Párizsba, Pétain és Hitler, a lángoktól körülvett Szent Pál-katedrális, egy német tengeralattjáró célpontra akad, német katonák „turistaként” az Akropoliszon130, német repülők London felett, német páncélosok harcban, A Nyugat lerohanása (térkép), harcok a Balkánon és Észak-Afrikában (térkép).131
A Szovjetunió 1941. június 22-i megtámadására akkor került sor, amikor Európa – Anglia kivételével – Hitler és a németek lába előtt hevert. A kezdeti sikerek után a villámháborús terv azonban itt megbukott, s előbb Moszkvánál még csak megállítják (1941. december 6.), de Sztálingrádnál már le is győzik a szovjetek a német csapatokat (1943. február 2.). Ez a fordulat az ekkor még egyetlen európai hadszíntéren. A japán támadást követő amerikai hadbalépéssel (1941. december 7.) létrejön a szovjet-amerikai-angol szövetségi rendszer, mely előbb Afrikában mér vereséget a németekre (El-Alamein, 1942. október 23.). A szövetségesek hamarosan Szicíliában és Dél-Olaszországban is partra szállnak (1943. július-augusztus), és bekövetkezik az, amitől a német hadvezetés kezdettől rettegett, Európában is több hadszíntéren kell küzdeniük. Ugyanekkor folyik a szovjet fronton a kurszki csata (1943. július-augusztus), melynek elvesztésével megkezdődik a német csapatok folyamatos visszavonulása, az egyre inkább túlerőbe kerülő szovjet csapatokkal szemben.
Az egyik általános iskolás könyv háborús térképek bőségét kínálja a témához: a „keleti hadjárat” megindulása a Szovjetunió ellen, a moszkvai csata vázlata (1941. november 15–1942. február), Leningrád ostroma 1941–1943 között, de némi képanyagot is ad: német gyalogosok Sztálingrádban, orosz és ukrán partizánok; egy statisztikai adatsor (harcirepülőgép-gyártás (1939–1945) pedig az erőviszonyok változását mutatja be, a tengelyhatalmak kárára.132 A másik könyv képei: a Moszkvánál a kemény télben elakadó német hadigépezet, Rommel tábornagy, a „sivatagi róka”, Tigris tank bombatámadás után valahol Líbiában, Sztálingrád romjai között, egy német különleges egység bravúrosan kiszabadítja Mussolinit a fogságából, a még győztes Németország legnagyobb területnyeresége idején (térkép), páncélosok csatája az orosz síkságon, német halálmenet (orosz karikatúra)133. A középiskolás könyvekben jóval szerényebb a választék: végtelenbe nyúló szovjet hadifogolyoszlop (kép)134, német támadás a Szovjetunió ellen, harcok Kelet-Európában és a mediterrán térségben 1942–43-ban (térképek)135.
A holokauszt külön tananyag szinte minden tankönyvben, tényanyagával, dokumentumaival és képanyagával egyaránt borzaszt: zsidó asszonyok és gyermekek útban a megsemmisítő tábor felé, Auschwitz, a legnagyobb megsemmisítő tábor, a drótkerítés mögött, egy túlélő az elégetett emberek hamvainál, a Holocaust című film plakátja a Der Spiegel címlapján, a haláltáborok térképe, a szabadulás pillanata136; vagy a másik könyvben: a haláltáborokba újonnan érkezettek, zsidó tömegsír a haláltáborban137. A középiskolás könyvekben: egy, a náci birodalom ellenségei közül (sárga csillagot viselő zsidó öregasszony), krematórium Auschwitzban, a varsói gettó felkelése 1943. április 19–május 16.138; sárga csillaggal a berlini utcán, a wannsee-i konferencia helyszíne, és ami utána következett, az Auschwitz-Birkenau haláltábor kapuja, a krematórium, ahol az áldozatokat elégették, haláltáborok Európában a második világháború idején (térkép), holland zsidókat regisztrálnak deportálásuk előtt, lengyel zsidó asszonyok és gyerekek deportálásuk előtt, de olvashatnak a tanulók Goebbels naplójából, a wansee-i konferencia jegyzőkönyvéből, Hitler 1942. januári beszédéből és Thomas Mann a BBC-ben elhangzott rádióbeszédéből, 1942.139
Döntő fordulatot jelentett 1944. június 6-án az angol-amerikai szövetségesek sikeres partraszállása Normandiában, miközben a szovjet csapatok Kelet-Poroszországban elérték a Német Birodalom területét. Innen kezdve nincs segítség. Hitler sorra veszti el szövetségeseit: Finnországot, Romániát, Bulgáriát, Szlovákiát, melyek együtt sem jelentettek komoly katonai erőt. Olaszországban Mussolini már csak egy németek által támogatott olasz bábkormányt vezet, Az 1944. március 19-én katonailag is megszállt Magyarország marad utoljára, melynek kiugrási kísérlete 1944. október 15-én kudarcba fullad, és a Szálasi vezette nyilasok a végsőkig kitartanak Hitler mellett.
1945. május 8. a német kapituláció napja, Hitler ekkor már nem él. (1945. április 30-án öngyilkos lett, május 2-án a birodalmi főváros, Berlin is elesett.) A német vereségek képei az általános iskolás könyvekben: a lebombázott Köln belvárosa, a normandiai partraszállás, a szövetségesek elfogott német katonát ellenőriznek, szovjet és amerikai katonák találkozása az Elbánál140, amerikai tengerészgyalogos a szicíliai partra ér, a Reichstag romos épülete141. És a középiskolásokban: Claus Stauffenberg, a Hitler elleni 1944. július 20-ai merénylet elkövetőjének képe, Carl Goerdeler, a német polgári ellenállás vezetője (itt erről is esik szó!), a normandiai partraszállás, Hitler utolsó tartalékai. 14-15 éves gyerekek142, Drezda az angol-amerikai bombázás éjszakája után, frontok Európában 1944–45-ben.143
A második világháborút követően Németország fokozatosan lekerül az egyetemes történeti anyag éléről. A potsdami konferencián144 csupán helyszínt ad egy világtörténelmi fontosságú eseménynek, melyen – többek között – éppen róla döntenek. Viselnie kell a teljes háborús felelősséget és következményeket.145 Ennek legfontosabb eseménye a nürnbergi per (1945. november – 1946. október) volt.146 A háború utáni kétpólusú világ kialakulásának következménye Németország kettészakadása.147 Részletesen szólnak még az általános iskolai tankönyvek is erről, de nemcsak az ország, még a főváros megszállási övezetekre való osztásáról is.148 A berlini válság (1948–49)149 és a két Németország (a Német Szövetségi Köztársaság /NSZK/ 1949. május 23-ai és a Német Demokratikus Köztársaság /NDK/ 1949. október 7-ei) létrejötte szintén téma, miként a két ország(rész) fontosabb eseményei is.
A különálló német államok története kapcsán említésre kerül Konrad Adenauer kancellár, az NSZK egyik megteremtőjének neve és képe150. Adenauer kapcsán kerül megemlítésre, hogy (már 1946-ban!) a német-francia megbékélés híve.151 Az 1953. június 17-i kelet-berlini felkelés tárgyalása és képei152 mellett – mintegy ellenpontozásként – a „nyugatnémet gazdasági csoda” adatai és tényei.153 1955 májusában az NSZK-t felvették a NATO-ba. A Szovjetunió erre hivatkozva (a német „revansizmus” veszélye) hozta létre csatlós országaival a Varsói Szerződést, az 1949 óta létező nyugati katonai szövetség ellenében.154 A kettészakadást véglegesíti a híres/hírhedt, 1961 augusztusában felépített berlini fal155. Tárgyalásra kerül az NSZK új keleti politikája is, mely a német-szovjet (1970. augusztus 12.), a német-lengyel szerződések (1970. december 6–8.), és a keleti – addig sokat vitatott – Odera-Neisse határ elismerését jelentette. Rendezték a status quo alapján a két német állam viszonyát is (1972). Mindez a szociáldemokrata Willy Brandt kancellár nevéhez fűződött.156 Az egyik tankönyv azt is megemlíti, hogy az NSZK-ban jelenhetett meg a Charta ’77, 1977. január 7-én.157
A két német állam békés egyesítése158 (előtte Honecker NDK pártfőtitkár és államfő lemondása 1989. október 18-án, mellyel kezdetét vette a keletnémet kommunista rendszer összeomlása)159 és az európai integráció külön-külön egyaránt szerepel minden tankönyvben. Az NDK megszűnése a Forradalmi hullám Kelet-Közép-Európában 1989-ben térkép és adatsor részeként160, de külön a berlini fal lebontása képeivel is.161 Az európai integráció történetében (Montánunió, 1951162; Közös Piac, 1957; Európai Közösség, az Európai Közösség, 1967; Európai Unió, 1992) az NSZK végig kezdeményező szerepet játszott, alapító tag volt.
b) Német-magyar kapcsolatok
A német-magyar politikai, gazdasági, tudományos és kulturális kapcsolatok ma is gazdagok. Mindennek komoly történelmi előzményei vannak, melyekből csak néhányat tudunk a keretek szűkössége miatt felvillantani. Ezek többnyire egy nagy- vagy legalábbis középhatalom (Németország) és egy – többnyire függetlenségéért küzdő – közepes nagyságú, majd 1920-ra (trianoni béke) harmadára zsugorodott közép-európai ország (Magyarország) kapcsolatai. Ezek többnyire barátiak, időnként ellenségesek, de hazánk mindenképpen a német kultúrkör érintettje.
Középkor: A német-magyar kapcsolatok a kalandozások korára nyúlnak vissza. Jellemzően a merseburgi (933) és augsburgi (955) csatákról szokott szó esni. I. /Madarász/ Henrik előbb adófizetés ellenében békét vásárolt a magyaroktól, majd legyőzte őket. A döntő és végleges csapást I. (Nagy) Ottótól szenvedték el a magyarok, mely egyszerre véget vetett a rabló hadjáratoknak. Az augsburgi ütközethez kapcsolódik a magyar mondavilág egyik gyöngyszeme, a Lehel (Lél) mondája163, miszerint a fogságba esett magyar vezér halála előtt fejbe sújtotta a győztes német királyt. Ezt minden magyar tankönyv tárgyalja. A békülés időszaka következett, Géza magyar fejedelem követeket küldött – az akkor már német-római császár – Ottóhoz Quedlingburgba. Hittérítőket kért, és a fia, Vajk (a későbbi István) számára feleséget, bajor Gizella hercegnő személyében. Gizellával német lovagok, majd hittérítők érkeztek magyar földre.
I. (Szent) István államalapító királyunk II. Szilveszter pápától kért koronát, és nem a német császártól. Ennek az volt a jelentősége, hogy ezzel tudta biztosítani függetlenségét a német császárokkal szemben egyházpolitikai kérdésekben. István halálát követően az erőszakosabb német befolyás kezdett érvényesülni, főleg azért, mert a trónért folyó harcok közepette164 a katonai segítségért Orseolo Péter király (1038–1041, 1044–1046) elfogadta, hogy III. Henrik német-római császár hűbérese legyen.165 Ezt követően azonban I. András (1046–1060) helyreállította az ország függetlenségét, melyet a németek két támadással akartak megtörni. III. Henrik császár 1051-ben a Vértes hegységből, majd 1052-ben Pozsony alól volt kénytelen csapatait visszarendelni.166 A német beavatkozás ezzel nem szűnt meg, mert I. András öccse, Béla ellen segítséget kért a német császártól. Bár 1060-ban vereséget szenvedett, sőt a csatában meg is halt, de özvegye, és az uralkodásra kijelölt fia, Salamon a császári udvarba menekült. 1063-ban a mainzi birodalmi gyűlés I. Béla (1060–1063) megbuktatása, és Salamon trónra ültetése (1063–1074) mellett döntött, aki azonban nem lett a német-római császár hűbérese. Salamon ezúttal az elűzött Béla fiaival, Gézával és Lászlóval került konfliktusba. Az 1074-es mogyoródi csatában Salamon német hadai vereséget szenvedtek a cseh-morva segédhadakkal harcoló Géza és László csapataival szemben. Salamon ezt követően Moson, Sopron környékére húzódva építette ki a német császár rövid életű hűbéres kiskirályságát.
A XII. századi Magyarország sorsát döntően meghatározta a két császárság, a német és a bizánci közötti őrlődés.167 Erről az időszakról szól Ottó freisingi püspök írása168, aki a XII. század végén, német keresztes haddal járt Magyarországon, s akit nagyon meglepett az itteni királyi hatalom tekintélye. Egy Magyarország XI. századi etnikai viszonyait tükröző térképről169 jól leolvasható az Erdélybe települt német hospesek, a szászok (valamint egyéb, szláv népek és a besenyők) jelentős aránya, ami – a Szent István Imre herceghez írt Intelmei szövegével együtt – jól tükrözi a magyar állam befogadó voltát. II. András király (1205–1235) 1224-ben kiváltságlevelet adott az erdélyi szászok számára (Andreanum), melyben őket a szebeni ispán fennhatósága alá rendelte.170 A szászok által lakott területek a XV. századra már csaknem összefüggőek voltak.171 Ugyanez a király német feleségéről, Gertrudisról is híres, aki – mivel úgy érezték a magyar előkelők – túl nagy befolyáshoz jutott szintén német környezetével együtt, a Pilisben összeesküvés áldozata lett. Erről a történetről szól a magyarok egyik nagy nemzeti drámája, a XIX. században íródott Bánk bán, Katona József műve; és nemzeti operájuk, Erkel Ferenc Bánk bánja.172 Szintén II. András korának története, hogy a német lovagrend segítségével próbálta meghódítani a Kárpátokon túli Havasalföldet. A német lovagok azonban területi különállásra, függetlenségre törekedtek. András így fegyverrel űzte ki a lovagokat az országból, akik a lengyel peremvidéken alapítottak államot (Német Lovagrend, 1225).
Az Árpád-ház kihalását (1301) követő trónviszályoknak német szereplője is volt. Wittelsbach Ottó (1305–1308), eredetileg bajor herceg, aki Vencel (1301–1305) lemondása után igyekezett átvenni a hatalmat. 1305-ben a Magyarországra igyekvő herceg nyergéről leoldódott a csobolyó, ami a magyar koronát rejtette, és amelyet a csodával határos módon találtak meg az út porában.173 Ottó a hatalmat is ilyen gyorsan elvesztette, a király az Anjou I. Károly (1308–1342) lett, akit a budai német polgárok előtte kiátkoztak. A német-római császársággal való kapcsolat Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) idején válik szorossá, amikor a kezdetben hatalmát még Magyarországon is nehezen biztosító király a császári trónt is megszerzi (1410-től német-római király, 1433-tól császár). Az ő idején erősödnek meg a városok Magyarországon, melyek polgárai jelentős részben német ajkúak voltak. Ennek példája a már említett Buda, ahol a német polgároknak külön templomuk is volt, a Boldogasszony templom.174 Ezeknek a német polgároknak jó kapcsolataik voltak a gazdag német városokkal, sőt azt is elérték, hogy az egyébként vegyes (magyar, olasz, örmény, zsidó, mohamedán) lakosú városnak csak német tanácsnokai voltak.175 Egy Zsigmond kori magyar külkereskedelmet ábrázoló térképen jól látható a német földre irányuló kereskedelmünk.176 A korszakot, a vegyesházi királyok korát lezáró szomorú eseménye a magyar történelemnek a mohácsi csata (1526). Ennek egy XVI. századi német ábrázolása látható az egyik tankönyvben.177
Koraújkor: A Mohács után 15 évvel három részre szakadt Magyarország erdélyi részén178 a főleg iparos és kereskedő szászok – a székelyekhez hasonlóan – ún. székekbe szerveződtek, teljes belső önkormányzattal. Irányítójuk Szeben város polgármestere volt.179 Fontos eseménye a kornak a reformáció, melynek lutheri irányzata – egyáltalán nem meglepő módon – főleg a németajkú városi polgárok körében terjedt el, egész Kelet-Közép-Európában.180 Az új vallás első magyarországi híve a mohácsi csatát követően szerencsétlen sorsú II. Lajos király (1516–1526) felesége, Habsburg Mária volt, de több jeles főúr (Perényi Péter, Nádasdy Tamás, Petrovics Péter) is támogatta. Leghívebb terjesztői a wittenbergi egyetemen tanuló magyar diákok voltak.181 A későbbiek során az evangélikus iskolák Németországgal építettek ki szervezett kapcsolatokat. Tanulságosak Magyari István Luther Mártonról írott sorai.182
Erdély szerepe a harmincéves háború során felértékelődött. Ez egyrészt köszönhető a Bethlen Gábor (1613–1629) nevével fémjelezhető „aranykornak”, másrészt a fejedelem Habsburg-ellenes politikájának.183 Magyarország és Buda török uralom alóli felszabadításában184 sok német vett részt. Különösen kiemelhetjük II. Miksa Emánuel bajor választófejedelem és a szász csapatok szerepét Budavár felszabadításában.185 Először valósult meg ekkor európai összefogás a törökkel szemben, amit siker koronázott.
A török kor, illetve a Rákóczi-szabadságharc után jelentős betelepülések és betelepítések voltak Magyarországra.186 Így sok német telepes is érkezett egyrészt a földesúri nagybirtokokra, másrészt a Habsburg udvar által létesített ún. telepesfalvakba, főleg a Bánátba. A Magyarország és Erdély nemzetiségi viszonyait ábrázoló kördiagramokból könnyen leolvasható, hogy az egyik legnagyobb nemzetiség a német.187 (Egy középiskolás könyvben külön kép található a budaörsi sváb asszonyokról.188) Ez egybevethető néhány más európai ország népességnövekedésével, melyek között Kelet-Poroszország (a hajdani Német Lovagrend területe) is előkelő helyen szerepel.189 A középiskolás könyvekben hangsúlyozottan szerepel, hogy III. Károly magyar király német-római császárként VI. Károly (1711–1740) volt.190 Az őt követő Mária Terézia (1740–1780) idején zajlott az osztrák örökösödési háború (1740–1748), melyben a Habsburgok II. Frigyes porosz királlyal szemben elvesztették Sziléziát, s ezt a későbbi hétéves háborúban (1756–1763) sem tudták visszaszerezni.191 Mária Terézia legidősebb fia, és így örököse II. József (1780–1790) kapcsán is fontos közlés, hogy 1765-től a Német-római Birodalom császára.192
Újkor: Tankönyveink a magyar reformkor (1830–1848) kapcsán is tárgyalják a nemzetiségi viszonyok alakulását, immár Fényes Elek hivatalos statisztikája alapján. Ebben a németek a 40-es évek elejéhez193 képest (a szlovákok és a románok után) a harmadik helyre „csúsztak vissza”.194 A dualizmus korának (1867–1918) nemzetiségi viszonyait is feldolgozzák a tankönyvek. Nagyobb tömbben németek az erdélyi szász székeken kívül Nyugat-Magyarországon éltek.195 A középiskolás könyvek a migrációs folyamatokat is bemutatják, utalva arra, hogy német földről főleg szakmunkások érkeztek.196 Az etnikai összetétel változása egy 1850-es és egy 1910-es nemzetiségi viszonyokat ábrázoló térképről olvasható le.197
XX. század: A Habsburgoktól való elszakadásunkat követően ismét bekövetkezett egy közeledés a németséghez, annak államaihoz. Egyrészt, mert a háborúban egymás oldalán harcolva országaink vesztesen kerültek ki a világméretű küzdelemből, másrészt mert az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával nincs többé ellensúly a keleti „kolosszussal”, Szovjet-Oroszországgal szemben. Németország a vereséggel megszűnt gazdasági és politikai nagyhatalom lenni, Magyarországot viszont hatalmas területi veszteségek is érték. (Míg Németország területének alig 15 %-át, addig Magyarország annak kétharmadát veszítette el.) Németország megerősödésével a szintén vesztes Magyarország támaszra lelt területi revíziós igényeinek megvalósításában. A tankönyvekben Gömbös Gyula miniszterelnöksége (1932–1936) idején jelenik meg ismét a német kapcsolat. Először személyes kapcsolatfelvétel (látogatása Hitlernél198), majd külkereskedelmi egyezmények, végül a közeledés a Berlin-Róma tengelyhez formákban.199 A Gömböst követő Darányi Kálmán-kormányt (1936-1938) „A német befolyás erősödése”, az Imrédy Béla-kormányt (1938–1939) viszont már „A németbarát irányzat felülkerekedése” jellemezi.200 Ennek eredménye és a müncheni konferencia következménye az első bécsi döntés (1938. november)201, mely alapján – német segítséggel – Magyarország visszaszerezte a Felvidék déli részét.202
Teleki Pál, a következő miniszterelnök (1939–1941)203, a kirobbanó világháború elején a fegyveres semlegesség politikáját képviselte. Olyannyira, hogy nem engedélyezte a náci Németországnak, hogy a Lengyelország elleni hadjárathoz felvonuló csapataik igénybe vegyék Magyarországot is. (Ekkor volt közös lengyel-magyar határ.)204 A második bécsi döntés (1940. augusztus)205, mely Észak-Erdélyt juttatta vissza Magyarországhoz206 már a második világháború idején történt. Ezzel az újabb olasz-német döntőbíráskodással szinte teljesen elkötelezte magát Magyarország a tengelyhatalmak mellett. Ennek első lépése volt a csatlakozás a háromhatalmi egyezményhez 1940 novemberében.207 A sodródás következő lépése a Jugoszlávia elleni támadásban való magyar részvétel kérdése volt. Teleki ezúttal már nem tudta megakadályozni a német kérés teljesítését, ami az 1940 decemberében kötött jugoszláv–magyar örök barátsági szerződés megszegését jelentette volna, és inkább öngyilkos lett 1941. április 3-án.208 Utóda, Bárdossy László miniszterelnök (1941–1942)209 már nem követte a fegyveres semlegességi politikát, és nemcsak hozzájárult a német csapatok átvonulásához, de a Délvidék megszállásában, visszacsatolásában katonailag részt is vett.210
A Szovjetunió megtámadását követően hamarosan Magyarország is hadviselő fél lett a németek oldalán, anélkül, hogy azok ezt akkor kérték volna. A feltételezett szovjet kassai bombatámadást követően (1941. június 26.) Bárdossy bejelentette a hadiállapot beálltát.211 A Szovjetunióba küldött 50 000 fős magyar haderő jobbára megszálló feladatokat látott el. Bár a kormány újabb – harcoló – alakulatok kiküldéséhez nem járult hozzá, de az év végére – Sztálin nyomására – megérkezett az angol hadüzenet, majd német ösztönzésre Magyarország hadat üzent az Egyesült Államoknak. 212
A Bárdossyt felváltó Kállay Miklós miniszterelnök (1942–1944)213 német kérésre kénytelen volt egy egész hadsereget (250 000 fő) kiküldeni a keleti frontra214, ahol a rosszul felfegyverzett csapatoknak tarthatatlanul hosszú frontszakaszt kellett védenie. A szovjet ellenoffenzíva indítását követően (1943. január–február)215 a 2. magyar hadsereg túlnyomó része a Don-kanyarban megsemmisült.216 Ennek oka volt a korántsem harmonikus együttműködés a tengelyhatalmak csapataival, főleg a németekkel. Ezt követően a magyar kormány még inkább törekedett a német szövetségből való kihátrálásra (Kállay-féle „hintapolitika”), amit az egyre romló helyzetben nem nézett tétlenül Hitler.
A Führer 1944 márciusában magához kérette Horthyt, és közölte vele, hogy megszállja Magyarországot (1944. március 19.)217. A teljhatalmú német megbízott Edmund Veesenmayer, a Német Birodalom magyarországi követe lett.218 A Wermachttal együtt érkezett a Gestapo, a német titkosrendőrség is. Ezt a magyar kormányzó kénytelen-kelletlen, de tudomásul vette. Hitler elrendelte a magyar zsidóság haláltáborba szállítását, fizikai megsemmisítését.219 Horthy 1944. október 15-én kísérletet tett a háborúból való kiugrásra. A szovjetekkel kötött előzetes fegyverszünet aláírását követően a rádióban bejelentette a háborúból való kilépést, ezt azonban a Magyarországon lévő megszálló német alakulatok megakadályozták. A magyar hadsereg többségében németbarát tisztjei is akadályozták az átállást, Horthyt a fia elrablásával megzsarolták, aki így kénytelen volt átadni a hatalmat Szálasi Ferenc nyilaskereszteseinek.220 Megkezdődött a nyilas hatalom tobzódása221, miközben a szovjet csapatok Magyarországra léptek, és véres harcok közepette 1945. április elejére kiszorították a német csapatokat a nyilasokkal együtt az országból.222
Az 1945 utáni német-magyar kapcsolatok erősen mozaikszerűek. Potsdamban a győztesek elfogadták a kollektív büntetés elvét, és megegyeztek a magyarországi németek kitelepítésében is. Ennek első lépcsője „eredményeként” a szovjet csapatok mintegy 40 000 németet hurcoltak ki Magyarországról a Szovjetunióba. 1945 tavaszán pedig a magyar koalíciós pártok megállapodtak a nácibarát Volksbund szervezetek és az SS volt tagjainak kitelepítésében. A Szövetséges Ellenőrző Bizottság viszont 500 000 főben jelölte meg a kitelepítendő németek számát, miközben Magyarországon mintegy 300 000 ember vallotta magát annak. Végül 1945–47 között 200–220 000 németet telepítettek ki Németországba.223 Igen tanulságos az egyik könyv két oszlopdiagram-sorozata Pozsony és Kassa nemzetiségi megoszlásáról 1910-ben, 1930-ban, 1940-ben és 1950-ben.224 Különösen a németek arányának második világháború utáni arányának radikális csökkenése szembeötlő.
A másik mozaik 1989 szeptembere, amikor Magyarország megnyitotta határait az NDK menekültek előtt, amivel nagyban hozzájárult a két német állam békés egyesítéséhez.225 Mindez tehát elég kevés. Itt lenne még tennivaló.
II. Németország a tantervekben
A tantervek a Nemzeti alaptantervet és a kerettanterveket (általános iskolai vagy alapfokú, gimnáziumi-szakközépiskolai vagy középfokú), valamint az érettségi követelményeket jelentik, melyek az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM)226 honlapján érhetők el. Néhány tantárgy tölt be e tekintetben kiemelt szerepet.
1.) Magyar irodalom, mely természetesen világirodalmat is tartalmaz:
- Hoffmann verseiből;
- Thomas Mann 1-2 novellája (Halál Velencében) vagy regényrészlete;
- Hesse műveiből;
- Brecht egy színműve vagy részlete.
2.) Történelem:
- Karolingok, Nagy Károly, 800 (Nagy Károly császárrá koronázása), Aachen, 955: Augsburg, Német-római Birodalom, 962: I. (Nagy) Ottó császár, IV. Henrik, 1122: wormsi konkordátum, Habsburg Rudolf, 1278: morvamezei csata, Hanza városok, Luxemburgi Zsigmond (1387–1437), Luther (1517), Gutenberg;
- Nagy Frigyes, osztrák örökösödési háború (1740–1748), hétéves háború (1756–1763), III. (VI.) Károly, Mária Terézia (1740–1780), II. József (1780–1790), Marx, Bismarck, Németország (Német Császárság), Elzász-Lotaringia;
- Első világháború (1914–1918), Marne, Somme, Hitler, Rommel, Auschwitz, Potsdam, 1944. március 19. (Magyarország német megszállása), Adenauer, NSZK, NDK.
3.) Filozófia:
- Kant: Válasz a kérdésre: Mi a felvilágosodás? A tiszta ész kritikája: Bevezetés, Prolegomena, A gyakorlati ész kritikája;
- Hegel: Előadások a világtörténet filozófiájáról (részletek);
- Schopenhauer: A világ mint akarat és képzet III. (részletek);
- Nietzsche: Imígyen szól a Zaratusztra, A nem morálisan felfogott igazságról és hazugságról;
- Marx: Tézisek Feuerbachról vagy Gazdasági-filozófiai kéziratok;
- Schlick: A filozófia fordulata (részletek);
- Heidegger: Mi a metafizika?
- Kuhn: A tudományos forradalmak szerkezete;
- Martin–Schumann: A globalizáció csapdája.
4.) Matematika:
- Gauss.
5.) Fizika:
- Georg Simon Ohm törvénye; Johannes Kepler törvényei; Heinrich Hertz kísérlete; Julius Robert Mayer termodinamikai egyenlete; Rudolf Clausius a hőtan II. főtétele; Gustav Robert Kirchoff törvényei; Thomas Seebeck, hőelem; Jauz, önindukció; Joseph Fraunhofer, optikai rács; Röntgen; Hans Geiger és Walter Müller számlálója; Rudolf Diesel motorja; Otto-motor; Gottfried Wilhelm Lebnitz; Fahrenheit-hőmérő; Max Planck, tömeg-energia kapcsolata; Weber.
6.) Kémia:
- Bunsen, színkép; Emil Fischer fehérjekutatása; Friedrich Vöhler oxálsava; Siemens-Martin-kemence;Bessemer-kemence; Ferdinand Braun, a legkisebb kényszer elve; Friedrich August Kekulé benzol szerkezete; Hermann Fehling-reakció; Hess-tétele.
7.) Biológia:
- Liebig; Koch.
8.) Földrajz:
- Rajna, Rajna–Majna–Duna vízi út, Elba, Germán-Alföld, Német-Középhegység, Németország, Berlin, Bonn, Drezda, Duisburg, Frankfurt, Hamburg, Hannover, Köln, München, Lipcse, Stuttgart.
9.) Ének-zene:
- J. S. Bach: Már nyugosznak a völgyek (korál), Üdv rád és házad népére (Paraszt-kantáta);
- Beethoven: Marmonette (dal); VI. szimfónia (részlet);
- Schumann: „Álmodozás” – a Gyermekjelenetek c. zongorasorozatból;
- Mendelsson, Händel, Wagner.
10.) Rajz és vizuális kultúra, művészettörténet:
- Karoling- és Ottó-kori építészet, képző- és iparművészet;
- Az európai román kori építészet Németországban;
- A németalföldi és a német reneszánsz sajátos vonásai;
- A müncheni naturalizmus;
- A szecesszió építészete, iparművészete és központjai Németországban;
- Az expresszionista Die Bröcke és a Blaue Reiter csoport;
- A Bauhaus;
- Az alkotók új kifejezési formái: Spurensicherung.
Műtárgylista (a németországi lelőhelyű nem német műalkotásokat is feltüntettük):
- Korakeresztény: Palotakápolna, Aachen;
- Romanika: Maria Laach, bencés templom (Koblenz mellett); Szent Mihály-templom, Hildesheim;
- Gótika: Uta és Ekkehard szobra, Naumburg, dóm;
- Reneszánsz: Albrect Dührer: Önarckép, Melankólia; Mathias Grünewald: Keresztrefeszítés az isenheimi oltárról, Colmar;
- Barokk: a drezdai Zwinger; Rubens: Amazonok harca (München, Alte Pinakothek);
- Romantika, realizmus: Friedrich: Vándor a ködtenger felett (Hamburg, Kunsthalle);
- Impresszionizmus, szecesszió, szimbolizmus: Burne–Jones: A rémfej (Stuttgart, Staatsgalerie);
- A XX. század első fele: Behrens: Hoechst festékgyár (Berlin); Gropius: A Bauhaus központi épülete (Dessau); Gris: Kávéházi csomag, kollázs (Ulm, Museum); Marc: A kék ló (München, Lenbachhaus); Bauchausban tervezett tárgy (pl. Brauer Marcel: „Funkcionalista” szék.
- A XX. század második fele: Giacometti: Az erdő (bronz, Duisburg, Wilhelm Lehmbruck Gyűjtemény); Johns: Zászló narancsmezőben (Köln, Wallraf Richart Museum); Rauschenberg: Turkey (Darmstadt Karl Ströher gyűjtemény); Stella: Lake City (Düsseldorf, Kunstmuseum); Beuys: Főáram (Darmstadt);
- Európán kívüli kultúrák: Totemoszlop Északnyugat-Amerikából (Drezda, Museum für Völkerkunde).
JEGYZETEK
A cikk letölthető:
