Két kulcsszó kívánkozik e számunk ajánlása élére: a kiegyezés és a kompetenciafejlesztés, persze nem összetartozó jelleggel. A kiegyezés 150. évfordulója alkalmából különös érdeklődésre tarthat számot Závodszky Géza korábbi Habsburg-magyar kiegyezéseket értékelő tanulmánya, kicsit talán magát az 1867. évi eseményt is másképp láttatva. Tarnóczai Géza – dualizmus korabeli újságokat lapozgató sorozatában – pedig felidézi a kiegyezés és koronázás korántsem elfogulatlan visszhangját. A szintén „házi szerzőnknek” minősíthető Gyertyánfy András a kompetenciafejlesztésről szóló írásában, illetve fordításában kérdőjeleket rajzol fel az immár egy jó évtizede hazánkban uralkodó „pedagógiai divattal” kapcsolatban. Érdekes lenne, ha vitairataira visszhangokat is közölhetnénk.
Szintén kettős tükör, az oktatásirányításé és a tanári gyakorlaté kerül történelemtanításunk elé, Kaposi József és Thomas C. Dahn tanulmányaiban. Utóbbi azért is érdekes lehet, mert egy hazánkban negyedszázada élő nem magyar tanár dolgozatában fogalmazódott meg. Vitára ingerlő írása szintén válaszokat igényelne. Folytatjuk Közlemények rovatunkban a díjnyertes OKTV-dolgozatok közlését, mely mindig rávilágít arra, hogy tehetségekben nem vagyunk híján. Kelemen Bálint ráadásul ezúttal nehéz XVI. századi forrásszövegekkel birkózott meg, Sylvester János talán kevésbé ismert bibliafordítását vizsgálva.
Műhely rovatunk írásaiból a Zrinszki János – Kinyó László szerzőpáros az alkalmazóképes tudást veszi górcső alá, egy mintaszerű Vas megyei felmérés szakanyagára támaszkodva. Pálmai Judit a XX. század eleji családképet vizsgálja a korabeli közoktatási dokumentumokban (tantervekben, tankönyvekben, szakfolyóiratokban). A történelemtanítás gyakorlata számára nyújt segítséget Schweininger Péter írása, mely a helytörténet általános iskolai feldolgozási és tananyagba való integrálási lehetőségeit mutatja be Szár község példáján.
Három teljesen eltérő tematikájú könyvre hívjuk fel olvasóink figyelmét Szemle rovatunkban. Závodszky Géza ismeretterjesztő munkája (Szabadság csillaga. Magyar történetek 1790–1849) bizonnyal sokak számára ismert a megelőzőkkel együtt, és adható érdeklődő tanítványaink kezébe is. Horváth Illés Prokopp Mária és Horváth Zoltán György könyvét, Nápoly középkori magyar emlékeit ajánlja figyelmünkbe. A Csík Tibor által szerkesztett többszerzős, A külföldi tankönyvek magyarságképe c. kiadvány azért érdekes, mert tükröt (tegyük hozzá gyakran eléggé torzat) tart elénk, és arra is rávilágít, hogy milyen felelősség más országokról, népekről véleményt alkotni, kellő tájékozódás nélkül.
Horizont rovatunkban az említett kompetencia témákon kívül a történelmi gondolkodás fejlesztési lehetőségeit taglalja Kucséber Erika, holland szerzőpáros, Carla van Boxtel és Jannet van Drie, az Amszterdami Egyetem oktatói írása nyomán. Gyertyánfy András Hans-Jürgen Pandel, a Halle-Wittenbergi Egyetem professzor emeritusa elgondolkodtató írását közli saját tolmácsolásban, a kompetenciafejlesztés 12 évéről, „megfejelve” saját írásával. Kaleidoszkóp rovatunk – Tarnóczai Gézáé melletti – másik írása címében és tartalmában is igazi egzotikum. Németh Tibor Polinéz palimpszeszt c. munkája Francia Polinézia oktatásügyét – meg kissé az erősen központosító Franciaországét is – mutatja be, kissé tágabb kitekintést is nyújtva erre a sokunk által kevésbé ismert világra. Végezetül, de nem utolsó sorban egy újabb elektronikusan megjelenő laptársunkra, a Geometodikára hívjuk fel, főleg földrajz szakos és a tantárgy iránt érdeklődő kollégáink szíves figyelmét.
A szerkesztők
