Ferenc József, a későbbi osztrák császár és magyar király még főherceg korában, a tizenharmadik születésnapja betöltését követő hónapban, 1843 szeptemberében járt először Magyarországon. Vele tartott két öccse is, a későbbi mexikói császár, Miksa és Károly Lajos. Az utazások a Habsburg főhercegek nevelésének és tanításának alapvető elemét képezték, a tanév rendjébe iktatott utazásokra a főhercegek általában nevelőik kíséretében indultak. Az utazások kettős célt szolgáltak: a Habsburg Monarchiát alkotó tartományok „beutazásán” túl alkalmat adtak a főhercegek bemutatására a birodalom tartományaiban. Ez a látogatás a Dunántúlt érintette és alkalmat adott rá, hogy a fiatal főhercegek látogatást tegyenek a vezető nemesi családok vidéki birtokán, lekötelezzék maguknak a magyar nemességet, és megnyerjék a lakosság jóindulatát.[1]
A Nemzeti Ujság szeptember 30-án Vidéki levelezések című rovatában az alábbi szavakkal számolt be az utazás első szakaszáról: „Zalából. Sümegh, sept. 16. F. hó 13- kán érkeztek ő cs. k. [császári királyi] fönségük Ferencz, Ferdinand, és Károly főhgek [főhercegek] ischli utjokból hazánk határaihoz főnevelőjük Bombelles gróf csász. kir. b. t. [belső titkos] tanácsos, Ledohovszky, Coronini, és Morvin grófoknak, mint kamarásoknak kíséretükben. Egy küldöttség által üdvözlő beszéddel fogadtatván honunk határán, Ferencz ő főherczegsége a tisztelkedő beszédre a legszebb magyarsággal felelt. Még azon nap estvéjén Keszthelyre érkeztek ő fönségük a Balaton varázstája szépségét élvezendők, hol a nyájas Festetics grófnő által a legnyíltabb magyar szívességgel fogadtattak. Utjokat másnap Tapolczán keresztül, hol magyar nyelvtanitójokat főtiszt. [főtiszteletű] Kiss Pál n.váradi deák szertartásu kanonokot ki elejükbe jött magukhoz vévén s t. [tekintetes] Kerkápolyi Zalamegyei első alispán ur üdvözlő szónoklatát Ferencz ő fönsége ujolag ékes magyarsággal megköszönvén, esti hat órakor Sümeghre megérkeztek, hol a püspöki lak fölött a maga nemében egyetlen szépségű 700 lábnyi magas hegyen álló vár-rom megszemlélésére indultak; innen a valódi érdemet becsülni tudó szivük tanítójuk fönebb tisz. Kiss Pál ur agg anyjának látogatására vezérelte ő cs. kir. fönségüket. Estve a püspöki lakban számos jelenlévő uraságok és küldöttségek jelenlétében kizárólag magyar társalgás közt költék el az estélyt, mellynél koszorús költőnk Kisfaludy Sándor is részt vön. Ő fönségük más nap sz. mise-hallgatás után reggeli 7 órakor mindnyájunk örömáldása között hagyák el városunkat, utjokat Jánosházán, Sárváron és Kőszegben át Bécsbe folytatandók; rövid de boldogító itt mulatásuk feledhetlen marad sziveinkben.”[2]
A Világ című folyóirat először röviden, 1843. szeptember 20-án, szerdai számában tudósított a főhercegek magyarországi látogatásáról. A hangvétel ebben az esetben is emelkedett volt: „Veszprémből tudósíttatunk, hogy September 14kén érkeztek diszmenettel Sümegh mezővárosába fenséges Fcrencz Károly cs. kir. föherczeg fiai három kocsiban hat hat ló-előfogattal. Elfogadásukra számos uri egyén gyült össze, a veszprémi püspök részéről Szalay Imre kanonok jelent meg; a nézők sokasága tömérdek vala; mindnyájan örömteljes szívvel, ’s ezen öröm kétségtelen kifejezésivel fogadák ő magasságukat. Az utazás czélja volt Magyarország egyik részével megismerkedni, minek ezúttal végére járván Jánosházán ’s Eszterházán keresztül Bécsbe folytatták utjokat. Reméljük, hogy a magas vendégek még más ízben is fogják hazánkat látogatásukkal megörvendeztetni, ’s hogy honunk több vidékei is részesülendnek e szerencsében, ’s bizonyosan mindenütt a lelki öröm azon őszinte nyilatkozatival fognak találkozni, mellyek itt is a népnek az uralkodó házhozi ragaszkodását olly sziv-emelelőleg tanúsíták.”[3]
A Világ következő száma három nappal később már sokkal részletesebb tájékoztatást nyújtott olvasóinak az eseménnyel kapcsolatban. A Vidéki közlések az apróbb momentumok ismertetésével sem fukarkodott: „Sümeg September 15kén (reg. 7 ½ órakor.) Ez előtt egy óranegyeddel indult innen Kőszegre, Ferencz-Károly főhg ő cs. k. fenségének deli termetű, nyájas képü és eleven-lelkü három fia, ugymint szinte a közelebb napokban ezredessé ’s egy dragonyos ezred tulajdonosává kinevezett elsőszülött Ferencz-József, Ferdinand-Miksa, ’s Károly-Lajos főhgek, gróf Bombelles Henrik ö exclljával [exellenciájával] mint főnevelöjökkel ’s egy ezredes és két alezredes grófok mint cs. kir. szolgálati aranykulcsosok kíséretében öt udvari kocsin. Noha már ezelőtt néhány nappal örömteljes várakozással valánk meglepetve azon intézkedések által, mellyeket a magas vendégeknek az Ischli fürdőkbül hazánk Vas, Zala és Soprony kies megyéibe folytatandó utazása iránt az említett megyékben ’s a kerületi biztosságnál tenni sietett Mérey Sándor főispán ö excllja, sőt maga is kirándult ide sebességgel Budáról Döbröntei Gábor kerületi főbiztos ur kíséretében. Szíves buzgósággal sikereltettek a kényelmes szállítás és elfogadási rendelkezések azon útvonalokon, mellyek e végre az érintett biztosi főkormány részéről kitűzve valának. Szép Balatonunk regényes tájékának hires hegyeit ’s egyik gyönyörű völgyét ’s ezekkel egy bájoló látpontját ábrázoló városunk a tegnapi éjnyug-állomásul lévén kijelelve; miután tegnap előtt ő cs. kir. főherczegségök Körmenden Batthyány Filep hg [herceg] várában voltak ebéden, estére későn gróf Festetics Lászlónéhoz Keszthelyre érkezének ’s a tegnapi délelőtti órákat ott töltvén a Balaton ’s egyéb földesúri közhasznú jelességek megtekintésével, este 5½ órakor mozsarak durrogásai ’s a szomszédból is ide csoportozott számos népesség ajakin ömledezett éljenezések között, a tapolczai állomásról, hol a megye nagyérdemű első alispánja Kerkápolyi ur által köszöntettek, megörvendeztetének itt minket – a veszprémi püspök lakába szállva és Mérey S. ö excllja által lelt elfogadtatásuk után itt csakhamar, még a sümeghi magas hires váromladék falai közé menének fel, vidáman, gr. Bombelles ő exclljával, hova őket Szalay Imre veszprémi kanonok mint püspök ö méltóságától helyettesített házigazda, Kis Pál nagyváradi kanonok és Döbrentei Gábor főbiztos, tömérdek vigadozó népség környezetében vezeté. Majd kedves lőn látni Mérey ő excllja által Kisfaludy Sándornak különösen mint országosan becsült nemzeti költőnek bemutattatása után szíves kitüntetését és átalánosan örömöket gerjesztett Ferencz-Károly főhgnek [ez a folyóirat tévedése, természetesen Ferenc József – a szerző] az országbiztosság főigazgatójával, Kisfaludyval, Döbrenteyvel, tapolczai járásbeli főszolgabíró Malatinczkyval ’s több elfogadó vendéggel magyarul és pedig édes nemzeti nyelvünk különös sajátságainak tökéletes nemcsak értelmével hanem tiszta és szabály szerinti kiejtésével is folyamatosan beszélése, – valamint nyelvünknek Ferdinand és Károly főherczeg által jól értése, mellyben az épen sümegi születésű és most anyjánál itt mulató Kis Pál kanonok tanítása alatt haladtak, annál is inkább, mivel gróf Bombelles főnevelő hasonlókép örömest gyakorolja magát azon folyó társalgás közt, folytatva van pedig a fenséges főherczegek magyarul beszélése egyik magyar komornyikukkal is, és egy pesti születésű, most az utón elébb-járó cs. kir. szoba-őrrel, ki midőn feleleteit adta a főherczegek megérkezéséről, Mérey ő exclljának, az ezzel együttvolt Kisfaludy Sándorra, nála meglévő mellképéről örvendve ismert, ’s tiszteletét ahoz érzékenyen fejezé ki. – A főherczegek mai éjjeli állomása lészen Sárváron, Szombathelyen keresztül Kőszeg; 16kán Horpácsfelé Esterháza; 17kén Czenk, Soprony felé mennek ebédre Fraknóra, este Kismartonba; 18kán pedig Schönbrunba. Mindenütt hivatalosan kiséri itt e kedves emlékezetet magok után hagyott fenséges utazóinkat Szabó Ferencz soprony-kerületi országos főbiztos, ki a stájer határnál kezdve már eddig is teljesítő e tisztét kerületében. Ugy jött ámbár főigazgatói tudósításunk, mikint máshova is ment, hogy az egész utazás ismeretlenben (incognito) történik, azonban mégis kitört a magyar hűség éljene és örömjelentése; ’s az akárkihez nyájas kegyességgel és magyarul szóló, értő főherczegeket mi is igazán szíves kívánságokkal eresztők utnak.”[4]
Miután ez a tudósítás véget ért, a folyóirat már folytatta is a másikkal: „Zalából. Sümeg, septemb. 15. Nem csekély élvezettel kecsegteté városunkat azon előre terjengett hír, hogy Ferencz Károly cs. kir. főhg fenséges fiai Ferencz, Ferdinand és Károly több nevelőik ’s főbb tisztek kiséretében vidékünkre utazva városunkat is meglátogatják. Eljött a vártanvárt nap, az ősi várromokrul taraczkdörgések jelenték ő fenségük jövetét; látók a sok éljenzések közt példáját a magyar szíves elfogadásnak, látók örömmel, milly részvéttel viseltettek ő fenségük minden iránt, mi a magyar közéletről ismereteiket növelhető; kísérő tanui valánk ő fenségük nyájas leereszkedésüknek, midőn főtiszt. Kiss Pál kanonok, mint magyar nyelvtanitójoknak helybenlakó édesanyját tulajdon szegény lakában szívesen meglátogaták. Örömmel hallók az ősi várromok megtekintése közben ő fenségüktől az ős magyar regéket ’s a vidékbeli Csobáncz, Rezi, Tátika régi omladékok történetrajzait emlegettetni. Kedves vala hallani jól ’s minden erőtetés nélkül folyni ajkaikról az édes magyar szót, – a magyar szót mondom, melly egész ittlétök alatt, társalgási nyelve volt a fenséges vendégeknek. – (Szép hölgyek, kik ide seregletek, ti mégis csak folytatólag, megvetve minden példát csak németül! csak németül! — mit szólnátok, ha megszólittatnátok! Önök magyarok? ’s felelnetek-é: így megy a la grosso). September 15kén szinte taraczkok morajai közt elhagyónak bennünket magas vendégeink, Bécsbe utazandók.”[5]
A Hírnök című folyóirat szeptember 24-én már a magas rangú vendégek látogatásának kőszegi állomásáról közölt tudósítást. „Kőszeg, sept. 16. Tegnap fölötte örvendetes nap viradt városunkra; azon szerencsében részesültünk ugyanis, hogy ő Fenségeiket Ferencz József, Ferdinand Miksa, és Károly Lajos ifju főherczegeket, Ferencz Károly cs. k. főherczeg ő Fenségének fiait magyarországi utazásukban körünkben tisztelhetők, kik is egy éjszakát városunkban töltöttek. Jóllehet ő fenségeik szoros incognitoban utaztak, mégis e városnak a Fenséges uralkodó ház iránti hódoló polgársága nem tartózkodhaték, hogy szeretete hűsége érzeteit ne nyilvánítsa. A fenséges vendégek ugyanis a városi tanács által fogadtattak, s Értl János városbiró által magyar beszéddel üdvözöltettek. Örömünket növelé azon körülmény, hogy a főherczegek legidősbje Ferencz József szinte honi nyelvünkön igen jól választott szavakkal válaszolt, s később is más alkalommal szinte e nyelvvel élt, mellyet tökéletesen beszél. – Most épen 25 éve, hogy I. Ferencz felejthetlen királyunk városunkban mulatott, milly örömérzet hatotta meg ennélfogva e k. város minden lakóit, midőn amaz idő lefolyta után annak kedves unokáit körükben tisztelheték. — Estve az itteni egyenruhás polgárság fáklyásmenettel tisztelé meg őket, melly alkalommal háromszoros „éljen” nyilvánitá örömérzeteiket. – 16kán, miután a magas vendégek az itteni polgárságot szemle alá venni méltóztattak, a Toscana nagyherczeg dragonyos ezred fegyverkísérletein jelentek meg. Annak végeztével pedig az összes lakosság hála- s minden üdvkivánatai közt utjokat Horpács, Eszterház, Fraknyó és Kismártonon át, Bécs felé folytaták.”[6]
A Világ az út további állomásairól is beszámolt, illetve kiemelte Ferenc József lovagló tudását, melyet Kőszegen felvillantott: „15kén buzgón végzett isteni szolgálat után a fenséges utazók délben Sárvárra érkeztek, ’s itt a várat, kertet és ritkaszépségü svaiczi marhákat megtekintvén, a vidék lakosi által ezen örömünnep emlékéül rendezett tánczvigalmat kegyeskedtek jelenlétökkel lelkesíteni. Szombathelyen a Vasmegye 2dik alispánja, számos tisztviselőktül környezve, üdvözlé a főhgeket, kik azután az ottani fényes templomnak látogatására mentek, hol a nagy oltár előtti zsámolyra borulva szívemelő ájtatossággal tanusíták isten és vallás iránti buzgalmukat; megtekinték azután a megyei dolgozóházat, az emberiség iránti szánakozás dicsőíté ártatlan arczukat, midőn elhagyók e szerencsétlenek műhelyét. – Estve Kőszegre érkeztükkor a fenséges testvéreket a városi tanács, az ott tanyázó ezredbeli tisztikar és fegyveres polgári csapat fáklyás zene közt üdvezlé. 16kán fegyvergyakorlás végett ott összevonult dragonyosezredet szemlélték meg; melly alkalommal Ferencz főhg paripára ülve korát haladó bátor ügyességével bámulni készté az őt látókat; innen Horpácsra mentek fens. [fenséges] utazóink, hol a nmgu [nagyméltóságú] szíves házigazdának finom ízlése, a tündéri lak ékessége ’s a magas vendégek mulattatására rendezett örömünnepnek leírása, költői tollnak nehéz feladata marad. A dús gazdag ebéd alatt számos pohár üríttetett a felséges uralkodóház tagjai egészségökre; öröm sugárzott minden arczon. A fényes lakomát uj örömünnep követé Eszterházán; a főmltgu [főméltóságú] házi ur, Eszterházy Miklós hg, bájos nejével mindent elkövetett, hogy fenséges vendégei iránt hódolatát tanúsíthassa; estve kivilágítva lőn a fenséges laknak minden része, több csoportban tánczolva ünneplé ezen örömteljes estvét az urodalmi számos jobbágyság. 17kén Eszterházától búcsút vévén a fens. utazók, Kisczenken gr. Széchenyi István bájos kastélyában misét hallgattak, reggeliztek, ’s a Fertőtava megtekintése után Sopronyon keresztül a katona és polgári előljáróság, a fegyveres polgári csapat, és számos néptömeg élénk sorai között ős Fraknó várában számos álgyudörgések közt, Eszterházy Pál hg[7] [herceg] által szíves köszöntéssel fogadtatva, megszállottak; ebéd után e nagy-értékű kincs- és fegyvertárt ’s egyéb nevezetességeket megszemlélvén hálásra Kis-Martonba érkeztek, a szépségéről ismeretes vár előtt felállított városi fegyveres csapat ’s hullámzó nép örömkiáltási között. 18kán megszemlélték a szépségéről világszerte isméretes kertet ’s melegházakat, ’s egyéb nevezetességeket, ’s végzett reggelizés után, a fens. utazók Vimpáczon keresztül honunkat elhagyták, de fenmaradott ’s fog maradni mindazoknál (kik szerencsések voltak ezen a természet és műveltség minden szép tulajdonival ékes testvérkoszoruhoz közelebb állani) édes emlékezetük; növelje ’s vezérelje őket isten a nemzetek boldogságára!”[8]
A korabeli tudósításokat olvasva leszögezhető, hogy a főhercegek rövid magyarországi utazása elérte alapvető célját: szimpátiát keltett az érintett országrészek előkelő és alacsonyabb származású lakóinak körében. A főhercegek – különösen Ferenc József – magyar nyelvtudása ehhez nagymértékben hozzájárult, hiszen a nemzeti ébredés idején, a reformkorban ennek kiemelt jelentőséget tulajdonítottak honfitársaink. A bécsi udvar szemében nyilván éppen az a cél lebegett, hogy a birodalom tartományaiban, így hazánkban is elfogadtassák azt a főherceget, aki valamikor a jövőben a birodalom ura lehet. És persze az értelmes utódjelölt felvillantása azért is fontos volt, hogy mindenki láthassa: a Habsburgoknak a korlátolt képességű V. Ferdinánd „uralkodását” követően is lesz jövője.
JEGYZETEK
A cikk letölthető:
