Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, mit akarunk,
tudnunk kell, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
FELIRATKOZÁS AZ RSS-HIRCSATORNÁRA
FELIRATKOZÁS AZ RSS-KOMMENTLISTÁRA

Történelemtanitás

online történelemdidaktikai folyóirat.

Betűméret növeléseEredeti betűméretBetűméret csökkentése

(hivatkozási azonosító: 10-03-13)


Jelen tanulmány tárgya az 1960-as évektől máig megjelenő csehszlovákiai/szlovákiai történelemtankönyveknek, beleértve a legaktuálisabb tankönyveknek a vizsgálata abból a szempontból, hogyan változott az Osztrák-Magyar Monarchia képe a (cseh)szlovák történelemtankönyvekben és iskolai atlaszokban az elmúlt ötven évben. Fontosnak tartom leszögezni, hogy tanulmányomban az Osztrák-Magyar Monarchia 1867–1918 közti időszakát leszűkítettem az 1914-ig tartó időszakra (az elején viszont bővítve, kissé kitérve az 1860-as évekre is), mivel a nagy háború a (cseh)szlovák történelemtankönyvekben egy teljesen különálló és külön taglalandó problémakör,[2] ezért azt itt nem elemzem.

Bizonyos fogalmi pontosításra szorul a ,,csehszlovákiai” kifejezés, amely alatt nem „csehoszlovakista” szellemiségű tankönyvet értek, hanem egyfajta „csehszlovák módon” megjelenő tankönyveket, amelyeket rendszerint cseh és szlovák történészek írtak, majd több-kevesebb szakértelemmel rendelkező személyek lefordítottak magyarra. Konkrét példán szemléltetve a helyzetet: az 1968-ban kiadott tankönyvet[3] Jaroslav Charvát cseh professzor írta, Odrej Stojka professzor fordította le szlovákra, majd Kissling Eleonóra magyarra.

Az Osztrák-Magyar Monarchia a régebbi tankönyvekben

A régebbi csehszlovákiai történelemtankönyvekre jellemző az Osztrák-Magyar Monarchia negligálása, elhallgatása, letagadása. Az 1960-as években a „dualizmus” vagy „kiegyezés” terminusokat és a „Rakúsko-Uhorsko” (Ausztria – Magyarország) tulajdonnevet elvétve találjuk a tankönyvben.[4] Például egy 1968-as gimnazista tankönyvben, abban a fejezetben, ahol az Osztrák-Magyar Monarchiának kellene lennie, ott „A monopolkapitalizmus fellépése” című fejezetet találjuk.[5] Általánosságban megállapítható, hogy a kommunista korszak marxista szemléletű történelemtankönyveiben az Osztrák-Magyar Monarchiát, annak kialakulását, létezését, eseményeit stb. szinte teljes mértékben a nemzetközi munkásmozgalom eseményeivel helyettesítették: az I. és II. Internacionálé történetével, Karl Marxszal, az orosz és a német szociáldemokrácia történetével és így tovább.[6]

A mélypontot, amikor egy történelemtankönyv szakmai szempontból egészen példátlan módon mellőzött egy jelentős történelmi témát, az a csehszlovákiai gimnazista tankönyv jelentette, amely meghatározta (gyakorlatilag egyetlen akkoriban használatos tankönyvként) az 1960-as és az 1970-es évek fordulóját. Ebben az 1968-os kiadású történelemtankönyvben[7] az Osztrák-Magyar Monarchia lényegében nincs is benne. A 345. oldaltól a 449. oldalig terjedő 104 tankönyvoldalon (némi túlzással) az Osztrák-Magyar Monarchiát meg sem említik. Hogy ne legyünk igazságtalanok, meg kell említeni, hogy Itália egyesítése során szóba kerül háromszor „Ausztria”,[8] a német egység kapcsán egyszer szintén említik Ausztriát,[9] majd egyszer a „Habsburg Monarchiát”.[10] A „Nemzetközi viszonyok a 19-20. század fordulóján” c. fejezetben még felbukkan háromszor „Ausztria-Magyarország”[11] – és ezzel vége is a tankönyv Osztrák-Magyar Monarchiára vonatkozó explicit hivatkozásainak.

Ez a pár (lényegében elhanyagolható) említés nem változtat azon a tényen, hogy ebben az 1968-as tankönyvben az Osztrák-Magyar Monarchia sem verbálisan nem létezik, sem érdemben nem szerepel a korabeli nagyhatalmak között. Ez a tankönyv egyszerűen kihagyta, mellőzte az Osztrák-Magyar Monarchiát, annak megalakulását, létét, szerepét, külső-belső viszonyait, nemzetközi kapcsolatait stb. a XIX. század történeti eseményeiből. Mindez azt jelenti, hogy ez a nagyon vaskos tankönyv (amely elképesztő módon 606 oldalból állt!) képes volt taglalni a keleti kérdést, az európai nemzetközi kapcsolatokat, a Balkán eseményeit stb. úgy, hogy érdemben nem említette, és egyáltalán nem taglalta az Osztrák-Magyar Monarchiát. A tankönyvszerzők szerint tehát a korabeli nemzetközi viszonyoknak része volt Oroszország, része volt Törökország, része volt Anglia és Franciaország (mindegyikről bőségesen, külön nekik szánt fejezetekben olvashatunk) – csak az Osztrák-Magyar Monarchia nem.

Az Osztrák-Magyar Monarchia a régebbi történelmi atlaszokban

Ami a régebbi csehszlovák iskolai történelmi atlaszokat illeti: Ezekben rendszerint az „Ausztria” (szlov. „Rakúsko”)[12] felirattal találkozunk; esetenként a „Rakúsko-Uhorsko”-val is, ami azonban nagyon apró betűkkel van.[13] Létezik példa arra, hogy a régebbi atlaszokban is volt Osztrák-Magyar Monarchia a térképen,[14] illetve akad olyan újabb iskolai térkép, amiben nincs jelezve.[15] Ez utóbbi helyről (1999) elmaradt az „Uhorsko” mint fogalom; szerepel viszont benne a ,,Habsburská monarchia”, és szerepel nagyon hangsúlyosan a „Slovensko”[16].

Az Osztrák-Magyar Monarchiára vonatkozó 1989 előtti iskolai geográfiai ábrázolásokról összegzően azt mondhatjuk, hogy a régebbi csehszlovákiai iskolai történelmi atlaszokban ritkán, de azért megtalálhatók: Ausztria-Magyarország, Ausztria történelmi tartományai (Itáliában, a Balkánon és Galícia), Horvát-Szlavónország, Bosznia, Dalmácia stb. Az 1993 előtti csehszlovák idők tankönyveiben viszont nem létezett az, ami 1989 után nagy hangsúlyt kapott: Szlovákia – mint az Osztrák-Magyar Monarchia idejében kvázi létező, s onnan vizuálisan kihasított, kiragadott földrajzi tér.

Egészen a 2000-es évekig a szlovákiai történelemtankönyvekben és iskolai atlaszokban a tanulók csak ritkán szembesültek az Osztrák-Magyar Monarchia geográfiai dimenziójával; ez érvényes volt mind a szlovák, mind a magyar anyanyelvű tanulókra. Időnként látható volt egyes iskolai atlaszokban a történelmi Magyarország, de csak azért, hogy ábrázolható legyen a magyarokkal való szembenállás. Amiképpen sokszor hiányzik a csehszlovákiai tankönyvekből az Osztrák-Magyar Monarchia ténye, akképpen találunk e tankönyvekben vagy „magyarok nélküli világot”,[17] vagy azt, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia magyarországi részét speciális módon jelenítették meg. Ez azt jelenti, hogy gyakran a „Slovensko” és az „Uhorsko” úgy bukkannak fel, mint parallel (egy időben létező) entitások.[18] Sőt egy-egy helyen a „Slovensko” és a „Maďarsko” bukkan fel mint két parallel entitás  1918 előtt.[19]

Egy didaktikai és fundamentális szemléletmódbeli különbség viszont máig megmaradt: a tankönyvek és iskolai történelmi atlaszok prezentációs módjának köszönhető, hogy amíg a magyarországi tanulók általában a volt Osztrák-Magyar Monarchia teljes(ebb) geográfiai térségével szembesülnek, addig a szlovákiai tanulók egy leszűkített, a mai államhatárok közti Szlovákiára koncentráló földrajzi térrel szoktak találkozni. Meg kell mondani, hogy a helyzet a jelenben sokat oldódott. A legújabb szlovákiai történelemtankönyvben arányosan megoszlik az Osztrák-Magyar Monarchia és a mai Szlovákia földrajzi ábrázolása: mindkettőből 3-3 darab van az Osztrák-Magyar Monarchiáról szóló fejezetben.[20]

Az Osztrák-Magyar Monarchia az újabb tankönyvben

Kutatásom és tanulmányom legfőbb megállapítása az, hogy 1989, és különösen Szlovákiának Csehországtól való 1993-as önállósodása óta a kiegyezés, az Osztrák-Magyar Monarchia, a dualizmus (és az első világháború is) a leggazdagabb, azaz a legnagyobb terjedelemben és a leggondosabb aprólékossággal taglalt témák közé került a szlovákiai történelemtankönyvekben.

Ennek a ténynek két okát tudom megjelölni. Egyfelől az Osztrák-Magyar Monarchia tematikailag nagyon alkalmas arra, hogy oktatási anyagként funkcionáljon: erősen kimutathatók rajta a nemzeti jellegű törekvések (érdekes módon az egykori monarchia összes nemzetének tankönyveire igaz ez az állítás), miközben kiválóan bemutatható az egyetemes civilizációs fejlődés, a modernizáció is. Másfelől a téma abban a tekintetben is alkalmas, hogy forrásgazdagsága által (írott, hivatalos, irodalmi, tárgyi stb. források) viszonylag könnyen didaktizálni lehet, vagyis viszonylag könnyen át lehet alakítani a történeti eseményeket iskolai tananyaggá.

Jelen pillanatban a legújabb gimnáziumi történelemtankönyv, amelyeket Szlovákia iskoláiban kézbe vehetnek a tanulók, és amely gazdagon foglalkozik az Osztrák-Magyar Monarchia témájával, az Anna Bocková, Ľuboš Kačírek, Daniela Kodajová, Mária Tonková  szerzőnégyes által írt, másodikos gimnazistáknak szánt tankönyv,[21] amely eredetileg szlovák nyelven készült, majd hamarosan lefordították magyarra a magyar tannyelvű gimnáziumok számára.

Az említett tankönyvet a gimnáziumok 2. osztálya, azaz a 16–17 évesek számára írták. A tankönyv 223 oldalból áll, s benne összesen 6 fejezet található, mégpedig a napóleoni háborúktól kezdődően az első világháború kirobbanásáig, 1914-ig. A tankönyv 6. fejezete teljes egészében az Osztrák-Magyar Monarchiának van szentelve. A fejezet címe: „Slováci v Rakúsko-Uhorsku, Čas zmarených nádejí”, azaz „Szlovákok Ausztrai-Magyarországon” (155-221. oldal), ami azt jelenti, hogy a teljes 2. osztályos tankönyvben az erre témára szánt 66 oldal (tankönyvoldalban kifejezve) a tankönyv mintegy 30%-át teszi ki.

Az alábbi lista a tankönyv 6. fejezetének alcímeit sorolja fel, sorrendben, a teljesség igényével, az eredeti szlovák címeket magyarra fordítva:

  • „Situácia v Uhorsku”: A magyarországi helyzet;
  • „Postavenie Slovákov”: A szlovákság helyzete;
  • „Vyrovnaie alebo väčší útlak?” : Kiegyezés vagy még nagyobb elnyomás?;
  • „Prusko-rakúska vojna”: Porosz-osztrák háború;
  • „Rakúsko-uhorské vyrovnanie”: A kiegyezés (két tankönyvoldalon [163-165.], ezen belül az elveszített porosz-osztrák háború, Beust és Deák szerepe, az 1867. július 28-i XII. törvénycikk, Ferenc József koronázása stb.);
  • „Slovenské hnutie si hľadá cestu”: A szlovákság útkeresése;
  • „Spolkový život”: Egyesületi élet (benne kiemelten a Matica slovenská);
  • „Maďarizácia: prekážka spolužitia národov Rakúsko-Uhorska”: A magyarosítás mint az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetei együttélésének az akadálya;
  • „Maďarčina na verejných priestranstvách”: A szlovák nyelv helyzete, jogállása a nyilvánosság tereiben;
  • „Národnostné zloženie”: Az ország nemzetiségi összetétele;
  • „Slovesnké politické prúdy”: A szlovák pártélet irányai;
  • „Volebný zápas”: Választási küzdelem, tulajdonképpen a választásokról;
  • „Mohla federalizácia zachrániť Rakúsko-Uhorskú monarchiu?”: Megmenthette volna-e az Osztrák-Magyar Monarchiát a föderalizáció?;
  • „Belvedérska dielňa”: A bécsi udvar helyzete és ügyei;
  • „Federalizácia monachie”: A Monarchia föderalizációja;
  • „Priemyselňovanie Slovenska”: „Szlovákia iparosítása”, beleértve a szlovák ipari tőke fejlődése;
  • „Doprava”: Közlekedés;
  • „Emancipácia obyvateľstva”: A lakosság emancipációja;
  • „Zmeny v uhorskej a slovenskej spoločnosti”: A magyar és a szlovák társadalom változásai;
  • „Politika voči národnostiam ako trvalý zdroj napätia”: A nemzetiségek elleni politika mint a tartós feszültségek oka;
  • „Maďarizačná politika uhorských vlád”: „A magyar kormányok magyarosító politikája”;
  • „Slováci v dualistickom Rakúsko-Uhorsku”: A szlovákok a dualista Osztrák-Magyar Monarchiában;
  • „Vnútorná a vonkajšia migrácia”: Külső és belső migráció;
  • „Spolužitie národností Uhoska”: A nem magyar nemzetiségek együttélése, szövetsége;
  • „Slováci v Amerike”: Szlovákok Amerikában, tulajdonképpen a szlovákság szociális helyzete;
  • „Slovenská veda a kultúra”: A szlovák tudomány és kultúra;
  • „Mestá ako výkladné skrine modernizácie”: Városfejlődés.

Úgy vélem, hogy e tankönyv narrációja (ha úgy tetszik: rejtett ágendája) szépen kibomlik az alcímekből, különösebb magyarázat nélkül is. Mindazonáltal szeretném felhívni a figyelmet pár kevésbé nyilvánvaló jelenségre vagy tendenciára, amelyek ebben a tankönyvben e téma kapcsán manifesztálódnak, de amelyek akár a magyar–szlovák történelemtankönyvekben tapasztalható „kettős látás” érdekes és általánosabb szimptómáiként is felfoghatók.

  1. A kommunista korszak ideológiai alapú deformációi után az 1990-es évek óta az Osztrák-Magyar Monarchia témája többé-kevésbé visszatért a normalitásba. A Monarchia immár úgy jelenik meg a gimnazista tanulók előtt, mint egy gazdag (más taglalt történelmi korokkal összehasonlítva nagyon gazdag) eseménytörténet, amely alapvetően fejlődés- és szlovákcentrikus. A szerzők kritikával szemlélik az Osztrák-Magyar Monarchiát, amennyiben tankönyvükben hangsúlyozzák a Monarchia belső konfliktusait, köztük a folyamatosan konfliktusokat generáló gazdasági torzsalkodást, a magyar vezényleti nyelv követelését, a korabeli választások korrupt voltát stb.
  2. A kiegyezésről és az Osztrák-Magyar Monarchiáról szóló jelenlegi szlovák történelemtankönyv átfogó narratívája hasonló a magyarországi tankönyvekéhez. Ez azt jelenti, hogy tartalmilag szerepelnek benne: az Osztrák-Magyar Monarchia létrejöttének nemzetközi körülményei; maga a dualista rendszer; a kiegyezésben és a kettős állam életében kiemelt szereppel bíró személyiségek: Ferenc József, Erzsébet királyné (Sissi), Andrássy Gyula, Deák Ferenc, Tisza Kálmán stb. (a szlovák szövegben: František Deák, Július Andráši, Koloman Tisa névalakban); a korszak intenzív civilizációs fejlődése: iparosodás, automobil, vasút, egyletek stb.
  3. A magyarországi tankönyvekhez képest jelentősebb eltéréseket egyes, a szlovák nemzeti fejlődés szempontjából kiemelt résztémákban tapasztalunk, és talán nem túlzás azt állítani, hogy a vizsgált tankönyv több ponton magyarellenes éllel van megtűzdelve. Ilyenek a korabeli szlovák tannyelvű iskolák sorsa; a szlovák diákok zaklatása;[22] a csernovai események; a Szlovák Memorandum; az Apponyi-féle magyarosítási tendenciák stb. Egy-egy téma egyfajta tartalmi és kontextuális bináris oppozíciónak fogható fel a magyarországi tankönyvekhez képest. Ez azt jelenti, hogy például az, ami gyakorlatilag minden magyarországi tankönyvben az Osztrák-Magyar Monarchia nemzetiségeinek gazdagsága, az a szlovákiai tankönyvekben az Amerika induló tartós és nagyarányú kivándorlás, mint a gazdag nemzetiségi lét szomorú ellenpéldája. Vagy ami a magyarországi tankönyvekben vizuálisan a századfordulós Magyarország vármegyei felosztása, az a szlovákiai tankönyvekben Szlovákia mai területe, más szavakkal a mai Szlovákia földrajzi-vizuális kihasítása Nagy-Magyarországból a Monarchia idején.
  4. Mindezek mellett a legújabb szlovákiai gimnazista történelemtankönyvben a dualizmus kapcsán egy érdekes kettéválást tapasztalunk, mégpedig egyfelől az Osztrák-Magyar Monarchia mint korabeli nagyhatalom és nemzetközi aktor képe között, másfelől az Osztrák-Magyar Monarchia mint a szlovák nemzet hazájának képe között. Kicsit konkrétabban: a tankönyvekben a világtörténelmet taglaló fejezetekben hajlamosak a szerzők egy fejlett ország képét mutatni, míg viszont a szlovák nemzeti történelmet taglaló részekben a dualista korszak elnyomó rendszerének a képe a domináns.

Nagyon röviden: a Monarchia mint egy modernizálódó, de mostoha haza képe jelenik meg a szlovákiai tanulók előtt a mai történelemtankönyvekben. (És gyanítom, hogy a szlovák irodalomtankönyvekben is.) Ez a metaforikus „mostoha” nem az én önkényes értelmezésem, hiszen a fentebb elemzett tankönyvben explicit módon is megjelenik, egyebek mellett az alábbi idézetben: „A szlovák közvélemény, tehát azok, akik aktívan bekapcsolódtak a nemzeti mozgalomba, elfogadták Ausztria–Magyarországot saját szülőföldjüknek, és [a történelmi] Magyarországot a saját hazájuknak, amelyre anyaként tekintettek, noha az mostohán bánt velük. Ugyanakkor a szlovákok jogot formáltak arra is, hogy elismerjék őket, hogy a közös hazában a szlovákokat elfogadják mint egyenrangú nemzetet.”[23]

 

Összegzésként elmondható, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia percepciója sokat változott 1989 után. Örök kérdés, hogy a tankönyvek, azaz tulajdonképpen a konkrét tankönyvszerzők (és a mögöttük meghúzódó állam mint megrendelő) narratív ágendája vagy eszmei célja milyen mértékben és módszertanilag miként érvényesült a tényleges iskolai gyakorlatban. Empirikus kutatások híján erről alig tudunk valamit. Az tény, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia történelemtankönyves képe jóval gazdagabb és hitelesebb ma, mint korábban volt.



    A VIZSGÁLT TÖRTÉNELEMTANKÖNYVEK ÉS ISKOLAI TÖRTÉNELMI ATLASZOK JEGYZÉKE (a kiadás dátuma szerinti időrendben)

      • Dárdai Ágnes (2006): Magyar és német nyelvű történelem tankönyvek kvantitatív tankönyvanalízise. Iskolakultúra, 16. évf. 2. sz. 26-32.
      • Dárdai Ágnes (2006): Történeti megismerés – történelmi gondolkodás I. és II. köt. A történelemtanári továbbképzés kiskönyvtára XLI. ELTE BTK – Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, Budapest.
      • Dárdai Ágnes (2002): A tankönyvkutatás alapjai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs.
      • Kaposi József – Szabó Márta – Száray Miklós (2004): Feladatgyűjtemény az új történelem érettségihez. 12. évfolyam. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
      • Katona András – Sallai József (2002): A történelem tanítása. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
      • Kojanitz László (2004): Lehet-e statisztikai eszközökkel mérni a tankönyvek minőségét? Iskolakultúra, 14. évf. 9. sz. 38-56.
      • Kollai István (ed.), 2008: Rozštiepená minulosť. Kapitoly z histórie Slovákov a Maďarov. Nadácia Terra Recognita, Budapest.
      • OtČenáŠvá, Slávka (2015): The Image of Slovaks and the Others in Czechoslovak ans Slovak History Textbooks Published from 1918 to 2002. “Jánošík & Co” Die Slowakei in Selbst- und Fremdwahrnehmung. eds. Kasten, Tilman. Nunster-New York, Waxmann, 105-126.
      • Zahorán Csaba – Kollai István – OtČenáŠvá, Slávka (2011): Neznámy sused. Dvadsať rokov Maďarska (1990-2010). Nadácia Terra Recognita – Vydavateľstvo Talentum, Budapest – Bratislava.
      • Vajda Barnabás (2016): On the global–national–regional–local layers of the Slovak secondary school history schoolbooks. Yearbook 2016 of The International Society of History Didactics. Schwalbach, Wochenschau Verlag, 139-152.
      • Vajda Barnabás (2016): A szlovákiai középiskolai tankönyvek magyarságképe. In: A külföldi tankönyvek magyarságképe. Szerk. Csík Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 139-153.
      • Vajda Barnabás (2015): A szlovákiai helyzet. Hogyan láttatják az első világháborút a Magyarországgal szomszédos országok történelemtankönyvei? In: Az első világháború a szomszédos országok és hazánk történelemtankönyveiben. Szerk. Peregi Tamás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 96–13.
      • Vajda Barnabás (2011): Analysis of some Slovakian History Textbooks. Yearbook of the International Society of History Didactics. Schwalbach, Wochenschau Verlag, 147-158.



        A KÉPEK JEGYZÉKE, FELIRATA ÉS RÖVID MAGYARÁZATA

          1. kép

           

          In: Vokálek, Vladimír a kol. (1965): Školský atlas svetových dejín. Ústredná správa geodézie a kartografie, Praha, 30.

          „Az Európa gazdaságát 1860 körül” ábrázoló térképen csak a „Rakúsko” (Ausztria) felirat található. A jobb alsó sarokban látható kis grafikonon, amely „Az 1870 és 1900 közti európai nyersvasgyártás” adatait tartalmazza, nagyon apró betűkkel jelenik meg az Osztrák-Magyar Monarchia („Rakúsko-Uhorsko”).

           

           

          2. kép

           

          In: Mandelová, Helena a kol. (1998/1999): Novovek II. Dejepisné atlasy pre základné školy a osemročné gymnáziá. Vojenský kartografický ústav, Harmanec, 37-38.

          Ezen „Az 1914 előtti európai államok”-at ábrázoló térképen olvasható az Osztrák-Magyar Császárság felirat („Rakusko-Uhorské Cisárstvo”).

           

           

          3. kép

           

          In: Mandelová, Helena a kol. (1998/1999): Novovek II. Dejepisné atlasy pre základné školy a osemročné gymnáziá. Vojenský kartografický ústav, Harmanec, 41.

          Ez az „Itália Poroszországgal vívott háborúi, és az Osztrák-Magyar Monarchia megalakulása 1867-ben” című térkép azon ritka szlovákiai iskolai atlaszbeli ábrázolás egyike, ahol a szlovákiai tanulók a történelmi Magyarországot („Uhorsko”) annak egészében, teljességében láthatják zöld színnel elkülönítve a Monarchián belül. A térkép azért is ritkaság, mert nincs belerajzolva és -írva Szlovákia mai területe.

           

           

          4. kép

           

          In: Mandelová, Helena a kol. (1998/1999): Novovek II. Dejepisné atlasy pre základné školy a osemročné gymnáziá. Vojenský kartografický ústav, Harmanec, 41.

          Ez a „Jelentős események helyszínei Szlovákiában a dualizmus korszakában az 1910-es évekig” című szlovákiai történelmi atlaszrészlet az egyik legjellegzetesebb eljárás, amit a szlovákiai iskolai tankönyvek és térképek alkalmaznak. Rajta a „Slovensko” felirat jól elkülönül az „Uhorsko”-tól, vagyis a térkép szerzői vizuálisan és a feliratok által is elkülönítik egymástól a Monarchia idejében Szlovákia és a történelmi Magyarország geográfiai területét, mintha e két entitás egymással párhuzamosan, egymás mellett létezett volna már 1918 előtt is.

           

           

          5. kép

           

          In: Vašek, Jaroslav a kol. (1996/1997): Atlas svetových dejín: 2. diel stredovek – novovek. Vojenský kartografický ústav, Harmanec, 28.

          Ez „Az első világháború 1914–1918” című atlaszrészlet azért érdekes megoldás, mivel egyfelől láthatóan rá van írva az Osztrák-Magyar Monarchia neve, viszont másfelől a nagy kék középső részen (amely nyilvánvalóan a központi hatalmak együvé tartozására utal) nem látszik, nem különül el, mintegy elrejtődik a Monarchia magyarországi része.



            IRODALOM

              • Dárdai Ágnes (2006): Magyar és német nyelvű történelem tankönyvek kvantitatív tankönyvanalízise. Iskolakultúra, 16. évf. 2. sz. 26-32.
              • Dárdai Ágnes (2006): Történeti megismerés – történelmi gondolkodás I. és II. köt. A történelemtanári továbbképzés kiskönyvtára XLI. ELTE BTK – Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata, Budapest.
              • Dárdai Ágnes (2002): A tankönyvkutatás alapjai. Dialóg Campus Kiadó, Budapest–Pécs.
              • Kaposi József – Szabó Márta – Száray Miklós (2004): Feladatgyűjtemény az új történelem érettségihez. 12. évfolyam. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
              • Katona András – Sallai József (2002): A történelem tanítása. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
              • Kojanitz László (2004): Lehet-e statisztikai eszközökkel mérni a tankönyvek minőségét? Iskolakultúra, 14. évf. 9. sz. 38-56.
              • Kollai István (ed.), 2008: Rozštiepená minulosť. Kapitoly z histórie Slovákov a Maďarov. Nadácia Terra Recognita, Budapest.
              • OtČenáŠvá, Slávka (2015): The Image of Slovaks and the Others in Czechoslovak ans Slovak History Textbooks Published from 1918 to 2002. “Jánošík & Co” Die Slowakei in Selbst- und Fremdwahrnehmung. eds. Kasten, Tilman. Nunster-New York, Waxmann, 105-126.
              • Zahorán Csaba – Kollai István – OtČenáŠvá, Slávka (2011): Neznámy sused. Dvadsať rokov Maďarska (1990-2010). Nadácia Terra Recognita – Vydavateľstvo Talentum, Budapest – Bratislava.
              • Vajda Barnabás (2016): On the global–national–regional–local layers of the Slovak secondary school history schoolbooks. Yearbook 2016 of The International Society of History Didactics. Schwalbach, Wochenschau Verlag, 139-152.
              • Vajda Barnabás (2016): A szlovákiai középiskolai tankönyvek magyarságképe. In: A külföldi tankönyvek magyarságképe. Szerk. Csík Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 139-153.
              • Vajda Barnabás (2015): A szlovákiai helyzet. Hogyan láttatják az első világháborút a Magyarországgal szomszédos országok történelemtankönyvei? In: Az első világháború a szomszédos országok és hazánk történelemtankönyveiben. Szerk. Peregi Tamás. Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, Budapest, 96–13.
              • Vajda Barnabás (2011): Analysis of some Slovakian History Textbooks. Yearbook of the International Society of History Didactics. Schwalbach, Wochenschau Verlag, 147-158.



                JEGYZETEK

                  [1] Az írás ,,A kiegyezés és a dualista korszak emlékezete Közép-Európában” c. nemzetközi konferencián (ELTE BTK, Budapest, 2017. okt. 10-11.) elhangzott előadás szerkesztett változata.

                  [2] Vajda, Barnabás (2015): A szlovákiai helyzet. Hogyan láttatják az első világháborút a Magyarországgal szomszédos országok történelemtankönyvei? In: Az első világháború a szomszédos országok és hazánk történelemtankönyveiben. Szerk. Peregi Tamás. Budapest, Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, 96–113.

                  [3] Charvát, Jaroslav (1968): Világtörténelem. Az általános középiskolák I. és II., valamint a középfokú szakiskolák I. osztálya számára. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava.

                  [4] Charvát, Jaroslav (1978): Svetové dejiny II. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 163.

                  [5] Charvát (1968) 605.

                  [6] Uo.

                  [7] Charvát (1968) 390-449.

                  [8] Charvát (1968) 404-405.

                  [9] Charvát (1968) 407.

                  [10] Uo.

                  [11] Charvát (1968) 446-449.

                  [12] Vokálek, Vladimír a kol. (1965): Školský atlas svetových dejín. Ústredná správa geodézie a kartografie, Praha, 30, alsó térkép.

                  [13] Uo.

                  [14] Vokálek (1965) 32.

                  [15] Mandelová, Helena a kol. (1998/1999): Novovek II. Dejepisné atlasy pre základné školy a osemročné gymnáziá. Vojenský kartografický ústav, Harmanec, 12-13.

                  [16] Uo.

                  [17] Mandelová (1998/1999) 12-13., 27.

                  [18] Mandelová (1998/1999) 27. [2x], 39. [2x], 43. [1x].

                  [19] Mandelová (1998/1999) 42. [1x].

                  [20] Bocková, Anna – Kačírek, Ľuboš – Kodajová, Daniela – Tonková, Mária (2013): Dejepis. Pre 2. ročník gymnázií a stredných skôl. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 162., 169., 188., 156., 178., 193.

                  [21] Dejepis. Pre 2. ročník gymnázií a stredných skôl. Slovenské pedagogické nakladateľstvo, Bratislava, 2013.

                  [22] Kováč, Dušan a kol. (1994): Történelmi olvasókönyv (3). Orbis Pictus Istropolitana, Bratislava, 74-75.

                  [23] BockováKačírekKodajová Tonková (2013) 203. („Slovenská spoločnosť, teda tí, ktorí sa aktívne zapojili do národného hnutia, uznávali Rakúsko-Uhorsko za svoju otčinu a Uhorsko za svoju vlasť, zosobnenú do obrazu matky, hoci sa k nim správala macošsky. Nárokovali si však aj vlastné uznanie, teda uznanie Slovákov ako rovnocenného národa v spoločnej vlasti.”)


                    A cikk letölthető:
                    A cikk letöltése pdf-ben

                    Ugrás a cikk elejére