|
Nem vitás, hogy Görgey Artúr[2] vegyészi működése fontosságában nem hasonlítható össze a hadvezéri, történelmi szerepéhez, ám életének ebből a szempontból való áttekintése nem csak a kémiatörténet számára érdekes, hanem az élet- és jellemrajzához is további támpontot nyújthat. A kémiatörténészek értékelő munkái csak a szűkebb szakma számára ismertek,[3] a közvélemény tájékozottsága e vonatkozásban rendkívül hiányos. Alig ismert, hogy Görgey figyelemre méltó tudományos munkát végzett kémikusként is, sőt idős korában maga mondta barátainak: „Én katonai sikereimnek legnagyobb részét kémiai tanulmányaimnak, a búvárkodás révén szerzett értelmi fegyelmezettségemnek köszönhetem”.[4] Az alapos korábbi tanulmányok és újabb elemzések[5] ellenére még mindig van számos nyitott kérdés. |
Iskolai és a prágai egyetemi tanulmányok
Görgey Artúr életének első szakaszát, iskolai és katonai tanulmányainak kémiai szempontból jellemző adatait és a száműzetése alatti kémiai tevékenységét Görgey István összefoglaló munkáiból ismerjük.[6] A lőcsei és a késmárki líceumban töltött évek során Görgeyt inkább a természettudományok érdekelték, majd a tullni utásziskolában is ez a lehetőség vonzotta: „…a philosophiát akarom végezni és azután egyik, avagy másik tudós szakmára határozni el magamat. Mert katonának két okból megyek: (….) másodszor a mathematikai és physikai ismeretek iránti szeretetből”[7]. Említésre méltó a későbbi életpálya szempontjából, hogy a tullni utászképzés programjában kémiai jellegű tanulmányok (pl. robbanószerek) nem szerepeltek. [8]
A katonaság elhagyása és polgári életpálya választása már 1840-ben felvetődött Görgeyben,[9] de ez csak édesapja halálával vált realitássá. Egy ifjúkori barátja, Rösler Gusztáv bányatanácsos beajánlotta a prágai egyetem neves vegytan professzorához, Josef Redtenbacherhez, és így az egyetemi hallgatónak már nem is annyira fiatal, 27 éves Görgey 1845 szeptemberétől a patinás egyetem hallgatója lett. Így tulajdonképpen szinte véletlennek tekinthető, hogy Görgey a kémiával és nem a természettudomány más területével kezdett foglalkozni. Viszont e területről hamarosan elragadtatással ír Röslernek: „A chemia tanulmánya már magában – de azonfölül ily kitűnő tanár vezetése alatt, minő Redtenbacher, egészen meghódított.”[10] Sőt később (1847 tavaszán) még István öccsét is csábítgatja Prágába a vegyészi tanulmányokra.
Görgey először a kvalitatív, majd a kvantitatív analitikai kurzust végezte el, részt vett a nyári szakmai gyakorlatokon a csehországi bányákban, vasgyárakban, sőt mezőgazdasági mintagazdaságokban is.[11] Első éves tanulmányait kitűnő osztályzattal abszolválta, és közben Redtenbacher felfigyelt a tehetséges és ambiciózus tanítványára, hamarosan tisztes ösztöndíjat,[12] később laboratóriuma mellett lakószobát biztosított számára. Későbbi adatokból, visszaemlékezésekből következtetni lehet arra, hogy évfolyamtársa, vagy legalább is egyetemi kollégája volt Theodor Moro, aki fontos szerepet játszott a klagenfurti száműzetése idején, továbbá Vojtěch Šafařík, a későbbi prágai egyetemi tanár is.
A kókuszzsírral kapcsolatos kutató munka
1847 elejétől Redtenbacher egyre inkább bevonta Görgeyt a kutatómunkába. A kókuszzsír[13] vegyelemzését, összetevőinek megállapítását, „a kókuszdióolaj vegybontó vizsgálatát” bízta rá. Mai szemmel ez a téma meglehetősen periférikusnak tűnik, ezzel szemben azonban tudni való, hogy a 19. század első felében a szerves kémiai kutatás egyik fő iránya a zsírok és a szerves savak tanulmányozása volt. Ezen vegyületek közül több a kókuszzsírban is megtalálható. A kókuszpálma terméséből előállított zsiradék abban az időben, de még korunkban is, az egyik legfontosabb ipari alapanyag. Redtenbacher vendégkutatóként Liebignél maga is foglalkozott a szerves savakkal, nevéhez fűződik az izovajsav felfedezése, ezért is kaphatta Görgey feladatként a kókuszzsír összetevőinek elválasztását és azonosítását. A tudománytörténetben szokás emlegetni az ún. „tudományos családfát”, vagyis azt, hogy a tudományos iskolák és a meghatározó személyiségek hogyan kapcsolódnak egymáshoz. Ilyen értelemben Görgey helye igencsak előkelő a Liebig®Redtenbacher®Görgey sorban.
1. ábra: Josef Redtenbacher
A 6–12-es szénatomszámú zsírsavak már ismertek voltak Görgey munkálkodásának kezdetén, a kérdés az volt, hogy a 10-es szénatomszámú kaprinsav (C10)[14] megtalálható-e a kókuszzsírban a kapronsav (C6) és a kaprilsav (C8) mellett. A fizikai és kémiai tulajdonságaikban nagyon hasonló vegyületek elválasztása akkoriban körülményes preparatív munka volt. Görgey rendkívüli szorgalommal dolgozott a feladat megoldásán. Hatalmas, hordónyi mennyiségű anyagot használt, hogy a megfelelő tisztaságú vegyületeket elegendő mennyiségben külön tudja választani. Szívós munkával több, akkoriban szokásos eljárást kipróbált, de sikertelenül. Erről részletesen beszámol a munkájából született közleményében.[15] A megoldást végül is a zsírsavak báriumsóinak előállítása adta. Ezek a vegyületek vízben és alkoholban ugyan rosszul oldódnak, de forró oldatokból lehűtve az egyes savak egymás után kikristályosíthatók. Nem lehetetlen, hogy az ötlet magától Redtenbachertől eredt, hiszen ő Liebig laboratóriumában a methionsav báriumsójával is foglakozott.[16] Görgey egyik legfontosabb tudományos eredménye éppen ennek az elválasztási módszernek a felismerése és alkalmazása.[17] Kimutatta, hogy a kaprinsav (C10) valóban jelen van a kókuszzsírban, továbbá közel 10-szeres mennyiségben a laurinsav (C12) is. „A laurinsav volt az általam vizsgált kókuszdióolaj fő alkotórésze. Miközben a bárium-kaprinát után kutattam, nagy mennyiségű bárium-laurinátot állítottam elő melléktermék gyanánt, ami azután lehetővé tette, hogy tüzetesebben foglalkozzam a laurinsavval”.[18] Így meghatározta a laurinsav és néhány vegyületének több tulajdonságát is.
Görgey nem titkolt vágya volt, hogy felfedezzen egy új zsírsavat, hiszen a témában előtte dolgozók sorra ismertek fel zsírsavakat a különböző természetes anyagokban. Ez ugyan nem sikerült neki, de egy tévesen felfedezni vélt sav cáfolata viszont igen. A francia Saint-Evre Görgey munkálkodásával egy időben közölte, hogy egy bizonyos cocinsav (C11) is létezik és szeparálható a kókuszzsírból.[19] Görgey pontos elemzéssel igazolta, hogy az nem más, mint a rosszul elválasztott 10-es és 12-es szénatomszámú zsírsavak elegye. Tudomásunk szerint – a tudományos életben szokatlan módon – Saint-Evre később nem reagált Görgey cáfolatára, tudományos vita nem keletkezett belőle.
A kutatásairól szóló cikket Görgey 1848 tavaszán hazatérve otthon, Toporcon fejezte be és Redtenbacher mutatta be a bécsi Tudományos Akadémián. Ezt követően a cikk megjelent az akadémia közleményeiben,[20] és még ugyanabban az évben a korszak egyik legjelentősebb kémiai szakmai folyóiratában a Wöhler és Liebig által szerkesztett „Annalen der Chemie und Pharmacie”-ben.[21]
2. ábra: Redtenbacher beszámolója Görgey munkájáról a bécsi Tudományos Akadémia közleményében
Erre az első nemzetközi hivatkozást már 1851-ben közzé tették[22]. A közleményt többen lefordították magyarra is.[23] Érdekes adalék, hogy a legnehezebb klagenfurti száműzetési időben, 1851 elején kapta meg Görgey a bécsi tudományos akadémiától a dolgozatáért a professzora által kijárt 40 pengő forint honoráriumot.[24]
3. ábra: Görgey cikke az Annalen folyóiratban
4. ábra: Rownay Görgeyt idéző közleménye
Görgey professzori ambíciói
Görgey levelezésében kémiai tanulmányaihoz képest már meglehetősen hamar, 1846-ban felbukkant az oktatói pályán való továbblépés elképzelése: „…el akarom érni azt, hogy két esztendő múlva képes legyek – ha valamely szerény alkalmazást, mint segédtanár, assistens vagy preparátor, valamely vegytani tanszék mellett nem találok…”.[25] Tervezte, hogy Magyarországon folytatja a vegyészi működést, ahol „…diadalutat készítek a chemiának…”,[26] sőt szeretne „pár esztendő múlva valami szerényebb vegytani tanszék elfoglalására törekedni”.[27] Ugyanis nagyon rossz véleménnyel volt a Magyarországon működő kémikusokról: „Mostani hazai pseudo-collégáimnnak ez sohasem fog sikerülni, mert ők sokkal renyhébbek semhogy valamit tanulnának”.[28] A pesti egyetem kémia professzoráról is lesújtó véleménye volt: „Sangaletti pedig lusta és anticipált babérokon az emésztés álmát alussza…”.[29] Nem tudjuk, hogy honnan szerezte Görgey ezeket az információkat. Kétségtelen, hogy Sangaletti a kémia területén jelentéktelen személy volt, de ezek egy kezdő vegyésztől – tulajdonképpen egyetemi hallgatótól – meglehetősen nagy önbizalmat sejtető öntudatos kijelentések.
Még a prágai éveinek utolsó szakaszában, 1847-ben Redtenbacher ajánlására Görgeyt meghívták asszisztensnek a Monarchia egy másik egyetemére, Lembergbe (ma Lviv, Ukrajna) Friedrich Rochleder mellé, aki maga is Redtenbacher tanítványa volt. Ezt az ajánlatot nem fogadta el, mert egyrészt már javában dolgozott a kókuszzsír kutatásának témáján, másrészt „Rochleder fiatalabb nálam, és tudás dolgában sincs sokkal előbbre”.[30] Kétségtelen, hogy abban az időben a prágai egyetem a lemberginél sokkal rangosabb intézmény volt, és Rochleder ugyan fiatalabb volt Görgeynél, de már öt éve a pályán működött, publikációs tevékenységet is folytatott, és 1845 óta a Lembergi Egyetem kémia professzora volt. E tekintetben Görgey tévesen ítélte meg a helyzetet.
1848 tavaszán, közvetlenül a Magyarországra való hazatérése után Görgey jelentkezett egyetemi oktatói ambícióival a Batthyány-kormány közoktatási miniszterénél, Eötvös Józsefnél.[31] Eötvös ugyan biztatóan fogadta, de végül a pesti tudományegyetem megüresedő kémiatanári székét nem ő, hanem Nendtvich Károly tölthette be. A kormányzat célja az volt, hogy az egyetemi oktatás nyelve német helyett magyar legyen. Tény, hogy Görgey nem tudott elég jól magyarul, különösen a kémiai szaknyelvet nem ismerte kellő szinten. 1847. novemberi levelében ezt írta: „Legtöbbet az bosszant, hogy a vegytani magyar szaknyelvben egészen idiota vagyok”.[32]
Kossuth ismerhette Görgey ilyen ambícióit, mert 1848. december 2-án így írt neki: „Mi ketten megmentjük hazánk szent ügyét és kikérjük jutalmul, hogy a megmentett hazában én paraszt, Ön vegytan professzor lehessen”.[33] Pár hónappal később pedig az akkor már sikeres hadvezér Budavár visszavétele után nem fogadta el a neki felajánlott kitüntetést, hanem azt felelte, hogy megelégszik azzal, ha a háború után a pesti egyetemen a vegytan tanára lehet.[34]
A kiegyezés után, a száműzetéséből hazatért, az akkor már ötvenéves Görgey számára késő lett volna az egyetemi karrier elindítása, személyét egyébként is általános gyűlölet övezte, sőt ekkor már Than Károly volt a pesti egyetem kémiaprofesszora, és megalakult a Műegyetem kémiai tanszéke is. Than Károly 1893-ban úgy összegezi Görgey megtört szakmai pályáját, hogy mint egyetemi tanár egyike lett volna a legkiválóbb szaktudósoknak.[35] És tegyük hozzá, ismerve Görgey szervezői zsenialitását is, az egész magyar kémiatudomány is nyert volna ezzel. Nem így történt.
A vegyész Görgey a szabadságharcban
Görgey sikeresen induló vegyészi karrierje ezen a ponton azonban abbamaradt. A fordulópontot 1847 novembere jelentette, amikor nagybátyja halálával rá hárult a toporci birtok kezelése, ahol hasznosítani kívánta a kémiai tanulmányait a mezőgazdaságban. Úgy vélekedett, hogy „…a chemiának Magyarországon … hódító propagandája a szerény Toporczról fog kiindulni…”.[36]
5. ábra: Görgey Artúr tábornoki ruhában. Orlai Petrics Soma miniatúrája
A forradalom híre és a kezdődő hadi események Görgeyt visszatérítették a katonai pályára, jelentkezett a frissen felállított honvédségbe. Első megbízatása a Batthyány-kormánytól még a vegyésznek szólt. Július-augusztusban Bécsújhelyre és Prágába utazott gyutacsok és lőkupakok egy évi szükségletnek megfelelő mennyiségben való beszerzésére.[37] Tanulmányozta a bécsújhelyi lőszergyárat (a gyutacskészítést) és az osztrák hadügyminisztérium engedélyével elintézte nagyobb mennyiségű készlet leszállítását. Prágában tárgyalt a Sellier‒Bellot gyárral kész lőkupakok vásárlására, és helyesen ismerte fel, hogy Magyarországon nincs meg a megfelelő szakértelem egy gyár önálló létesítésére. Ezért szerződést készített elő a prágai gyárral egy magyarországi lőkupakgyár felállítására. Tervet készített a gyár létesítésre, amelynek igazgatója ő maga lehetett volna.[38] 1848 őszén azonban a politikai helyzet megváltozása után a prágai gyárosok elálltak a szerződéstől, a magyar lőszergyártás másképpen, már Görgey nélkül oldódott meg.
A klagenfurti száműzetés
Ismeretes, hogy Görgeyt a szabadságharc leverése után az ausztriai Klagenfurtba száműzték. Itt igyekezett polgári egzisztenciát kiépíteni, „..hogy mint vegyész támadjak fel újra, abban én valóban egész erőmből fáradoztam.”[39] Kezdetektől a hajdani prágai egyetemi kollégája, Theodor Moro klagenfurti textilgyáros baráti környezetében élhetett, akinek a gyárában eleinte tevékenykedhetett is, mint tanuló gépszerkesztő.
6. ábra: Görgey a Moro-féle gyárban. Caroline Moro rajza
A klagenfurti időszak elején egy Karintiára szóló technikai tanoda felállításának kérdése volt napirenden, és voltak, akik a kémiatanári széket Görgeynek szánták. A terv végül hajótörést szenvedett. 1852-ben rövidebb ideig a Klagenfurti Iparegyesület titkárává választották szerény évi fizetéssel, és az olvasókörben vegytanból előadást is tartott. A független megélhetést ígérő állása azonban hamarosan megszűnt, mert hivatalos körökben veszélyes személynek tartották. „Bécsben rögtön észrevették azt a nagy politikai veszedelmet, mely Karantánországnak lakatos, asztalos, varga, szabó, gölöncsér, bádogos és kéménysöprő mesterembereire gyakorolható befolyásomból keletkezhetik”.[40]
1854 januárjában írta, hogy „…a bányák körül parlagon heverő ún. ólom-pát érczeket akartam vegytani és technikus úton értékesíteni.” Egy éves megfeszített munkával eddigelé ismeretlen és olcsó módszernek voltam birtokában, melylyel vegytanilag tiszta molybdän-savat állítottam elő.”[41] Az eljárást hasznosítani kívánta, de a bányatulajdonosok nem érdeklődtek iránta. E rövid pár sorból arra következtethetünk, hogy módja lehetett komoly kémiai kísérletezésre, aminek nemcsak idő-, de laboratóriumi helyigénye és költsége is kellett legyen. A klagenfurti vállalkozók gyakran profitáltak Görgey tanácsaiból. Így például 1854-ben hosszabb ideig dolgozott a Klagenfurt melletti Ehrenhausenben egy szeszégető gyár megjavításán. Reménykedett abban, hogy a munkái ellenértékeként üzletrészt kaphat a gyárban, ez azonban hiú reménynek bizonyult. Foglakozott Klagenfurt városának gázvilágítási tervén, műszaki terveket és költségvetést készített, esetleg ő lehetett volna a gyár vezetője. A város azonban nem tudta megszerezni a szükséges tőkét, így a lehetőség Görgey számára is elúszott. Egykori professzora, Redtenbacher a száműzetésben is nyomon kísérte Görgey sorsát és a lehetőségek szerint segítette is. Ezt közvetlen utalásokból is tudjuk. Than Károly írja: „Redtenbacher, a ki vele később az ötvenes években is benső levelezést tartott fönn, melynek tartalmát néha bizalmasan velem is közölte”.[42]
1857-ben francia származású felesége örökségéből Görgey házat vett a ma már Klagenfurt kertvárosának számító Viktringben. Az emléktáblával jelzett ház ma is jó állapotban van, az oda vezető utca Görgey nevét viseli. Görgeyt Klagenfurtban száműzetése idején is és ma is becsben tartják, újságcikkek, könyvek emlékeznek meg róla.
7. ábra: Görgey háza Viktringben egykor és ma a Görgey utcában
A vegyész „száműzetése” Magyarországon
Görgey a kiegyezés után másodszor is hazatért. Külföldön szerzett tudásával, tapasztalataival hazáját kívánta szolgálni, az ország gazdasági-technikai felemelkedését tevőlegesen segíteni. Azonban végzete, „a haza árulója” elleni gyűlöletpropaganda ezt lehetetlenné tette, vegyészként már nem tevékenykedett, álláskeresésénél maga sem elsősorban vegyészi tudásával ajánlkozik.[43] Barátai segítségével rövid ideig a Lánchíd Rt-nál volt titkár, majd intéző igazgató lett a Pesti Téglagyár és Kőszénbánya Rt-nál. Később Erdélyben, majd Pozsony mellett vasúti alagút építkezésén dolgozott.[44] Az országos ellenszenv végül is visszavonulásra késztette, és az idősödő vegyész 1875-től István öccse birtokát gondozta Visegrádon, haláláig kertészkedett, szőlészettel foglalkozott. Visegrádi magányában számtalan tisztelője kereste föl, köztük néhány kémikus is: Than Károly, Ilosvay Lajos,[45] de nem ismerjük, hogy a korszak további neves magyar vegyészei kapcsolatban voltak-e vele. 1888-tól tagja volt a Természettudományi Társulatnak,[46] 1908-ban maga is ajánlotta új tag felvételét,[47] előfizetője volt a Természettudományi Közlönynek és a Magyar Chemiai Folyóiratnak[48] is. A Természettudományi Társulat kémiai-ásványtani osztálya 90. születésnapján 1908-ban egyhangú határozatával ünnepelte Görgeyt, „a ki első magyar chemikusként jelent meg a külföldi chemiai irodalomban”, és az üdvözlő iratot Lengyel Béla és Ilosvay Lajos személyesen adta át.[49]
Mindezek ellenére úgy tűnik, hogy Görgey érdeklődése a kémia iránt nagymértékben megcsappant. Könyvtárának 1910. évi jegyzékében[50] kevés a kémiai tárgyú mű (csak 7 kötet a több mint 500 tételből), és ezekben sem látunk céltudatos érdeklődést, hanem mintha csak szórványos ajándékozásból származnának a könyvek, különlenyomatok. Ez már csak azért is meglepő, mert a 19. század második fele a kémia és a vegyipar szemléletváltozását és robbanásszerű fejlődését hozta. A szakmától való ilyen eltávolodása megértéséhez a személyisége és a történelmi körülmények ismerete kell, a kortársak félreismerésének döntő szerepe van abban, hogy nem tért vissza a vegytan aktív műveléséhez.
A szakma értékelése és emlékezete
Görgey mint alkotó kémikus azonban tovább élt a szakmai körökben. A kókuszzsírra, annak kaprinsav-, laurinsav- és mirisztinsav-tartalmára vonatkozó munkáját szinte azonnal, már 1851-től, majd később is idézték angol és német kutatók,[51] ill. szerepel a zsírokkal, olajokkal foglalkozó kézikönyvben[52] és a Chemisches Central-Blatt referáló folyóiratban is. Az olvadáspontra, oldhatóságra vonatkozó adatait a Beilstein szerves kémiai adatbázis még az 1920-as években is közölte. A báriumos elválasztási módszert az 1930-as években is közlik, sajnos már nevének említése nélkül. Téves információk is keringenek Görgey vegyészi munkásságáról még lexikonokban is, helytelenül a laurinsav felfedezőjeként[53] említik, de téves az állítás is, hogy doktori értekezést írt.[54] Szögezzük le, Görgey nem fedezte fel a laurinsavat, azt már előtte néhány évvel Marsson és Stahmer megtette, csak kimutatta, hogy a kókuszzsírban igen nagy mennyiségben jelen van. Szabadváry Ferenc aktivitásának köszönhetően Görgey neve és munkássága megtalálható a Dictionary of Scientific Bibliography c. monográfiában a 12 leghíresebb magyar kémikus között.[55] Ezzel szemben a magyar kémiai szakirodalomban a neve alig bukkan fel, és még az illendőség okán sem említik.
Görgey kémikusi munkásságának első átfogó értékelését Than Károly adta meg még 1893-ban. Véleménye szerint, Görgey vegyészi tevékenységét túlbecsülni nem szabad: „Görgey….értekezése…. nem mondható korszakalkotónak, vagy olyannak, mely valami fényes új felfedezést, vagy új tudományos igazságot leplezett volna le”, azonban „Nem lehet azon kételkedni, ha személyes szerencséjére a tudományos pályán maradhat, később mint búvár és egyetemi tanár egyikévé lett volna a legkiválóbb szaktudósoknak”.[56] Görgey Artúr a nyugati kultúra hatása alatt állott, ebből eredt egzakt gondolkodásmódja, realitásérzéke, de ellentéte is az akkori magyar viszonyokkal. Than szerint „éles megfigyelő képesség, szabatosság a leírásban, alaposság, az összes irodalmat figyelembe vette, óvatosság, kétkedés, képzelőerő” jellemezte. Vojtěch Šafařík, prágai egyetemi tanár 1870-ben ezt írta róla: „Kezdő létére ritka nyugalommal, világossággal és ítélőképességgel ír egy olyan nehéz témáról, amelynek vizsgálata során sok neves vegyész tévedésbe esett.”[57] Ilosvay Lajos leszögezte, hogy „ő volt az első született magyar chemikus, a ki a chemia világirodalmában nevét megörökítette”.[58] Móra László szerint is nem rajta múlott, hogy testi és szellemi képességei teljében, élete túlnyomó részében tétlenségre volt kárhoztatva, így az igen jó képességű és munkabírású férfiúban a nemzet egyik nagy tehetségét vesztette el.[59] Százötven év távlatából tanulságos a növényolajipar és -kutatás mai szakemberének Perédi Józsefnek az értékelése is, miszerint Görgey „méltán sorolható a legkorábbi, nemzetközileg is elismert kémikusaink sorába,…. ő nevezhető az első magyar lipidkémikusnak”.[60]
Érdekes, hogy amíg hazánkban Irinyi Jánosnak, mint kémikusnak komoly kultusza van, és Görgey vegyészi tevékenysége itthon alig ismert, addig nemzetközi szinten ez éppen fordítva áll. Különös ellenpont továbbá, hogy Kossuth, a jogász, idős korában komolyan foglalkozott a természettudományokkal, ugyanakkor Görgey, a tehetséges vegyész későbbi életében felhagyott tanult és ígéretes mesterségével. Nagy kár, hogy jeles íróink eddig még nem találták feldolgozásra érdemesnek a természettudományos indíttatású személyiség életének tragédiáját, amelynek nem csak maga a személy, hanem hazánk is a kárát látta. A hangsúly itt nem a nagyvilágot kevéssé érdeklő történelmi szerep, hanem a nemzetközileg is érdekes tudományos területen való munkálkodás lehetne. Egyedül Sárközi György örökítette meg a Prágában vegyészkedő Görgeyt hangulatos írásában.[61] Prága központjában, az Óváros térhez közeli Havelská 499/27. sz. alatti házon 2012 óta emléktábla jelzi, hogy ott lakott hajdan, 1845–46 között Görgey Artúr, a vegyészhallgató.
8. ábra: Görgey emléktáblája Prágában és Klagenfurtban
Nyitott kérdések
Görgey vegyészi tevékenységének megismerésében még több nyitott kérdés van, és a további kutatás is indokolt. Ezek tanulmányozása talán nehezebb feladat, mint a történelmi, katonai kérdések vizsgálata, mert a dokumentumok nagyon szórványosak. Csak néhány kérdést megemlítve:
- Hol dolgozott Klagenfurtban, milyen kémiai laboratóriumban?
- Megvannak-e a klagenfurti gázgyár tervének dokumentumai?
- Miért nem publikálta a molibdén kinyerési eljárását?
- Miért nem válaszolt az őt idéző kémiai cikkekre?
- Miként folytatódott a C11-es zsírsav kérdése?
- Miért nem ment „nyugatra” valamely kémiai kutatóhelyre, vegyi gyárba Klagenfurtból vagy a kiegyezés után?
- Mi lett azzal a 1000 Ft-os kölcsönnel, amit kémiai vegyszer- és eszközbeszerzésre vett fel a toporci birtok fejlesztési elképzelései megvalósítására?
Összességében
Végül is hogyan tekintsünk Görgey Artúrra a vegyészre ‒ tábornokra? A mindkét területen tehetséges, sőt talán zseniális alkotóra, vagy a pontos szakértőre, aki a kapott feladatot a legjobb tudása szerint elvégzi, de utána a munkát befejezettnek tekinti.
IRODALOM
- Dictionary of Scientific Biography. Vol. 5. New York, 1972.
- Fischer, A. (1861): Untersuchungen über die Oenanthsäure und den Oenanthsäure-Aethyläther. Annalen der Chemie und Pharmacie, CXVIII. 307.
- Gerendás Lajos (1990): Görgey Artúr életrajza. In: Görgey Artúr élete és működése Magyarországon. Szerk.: Simon V. Péter. Budapest, 13-90.
- Görgey Arthur (1907): A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól. (Közli: Ilosvay Lajos). Magyar Chemiai Folyóirat, XIII. 8. füzet, 113-116, 129-132, 145-149.
- Görgey Arthur (1974): A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól. (Szőkefalvi-Nagy Zoltán fordítása). Magyar Kémikusok Lapja, 29. évf. 9. sz. 500-504.
- Görgey Arthur (2018): A kókuszdióolaj szilárd és folyékony zsírsavjairól. (Riedel Miklós fordítása). In: Hermann Róbert: Görgei Artúr válogatott írásai. Zrínyi Kiadó, Budapest, 49-65.
- Görgey Artúr (1988): Életem és működésem Magyarországon 1848-ban és 1849-ben. Európa Könyvkiadó, Budapest.
- Görgey István (1916): Görgey Arthur ifjúsága és fejlődése a forradalomig. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.
- Görgey István (1918): Görgey Arthur a száműzetésben. Magyar Tudományos Akadémia, Budapest.
- Görgey, Arthur (1848): Ueber die festen, flüchtigen, fetten Säuren des Cocosnußsöles. Annalen der Chemie und Pharmacie, LXVI. 290-314.
- Görgey, Arthur (1848): Über die festen, flüchtigen, fetten Säuren des Cocosnußsöles. Sitzungsberichte der mathematisch-naturwissenschaftlichen Classe der kaiserlichen Akademie der Wissenschaften, Band 1. 208-227.
- Grimm, Ferdinand (1871): Ueber die Fettsäuren des ungarischen Weinfusenöls und einige Caprinsäurenderivate. Annalen der Chemie und Pharmacie, CLVII. 264.
- Hefter, Gustav (1908): Technologie der Fette und Öle. Springer, Berlin.
- Herczegh Géza (1981): Görgei: Vázlatok egy arcképhez. Történelmi Szemle, 24. évf. 3. szám. 411-429.
- Magyar Életrajzi Lexikon, I. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967, 616.
- Magyar Nagylexikon, 8. köt. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1999, 748.
- Móra László (1993a): Görgey Artúr mint kémikus és haditechnikus. Technikatörténeti Szemle, 20. évf. 137-157.
- Móra László (1993b): Katonai sikereit elősegítették kémiai tanulmányai. Magyar Tudomány, 38. évf. 9. sz. 1132-1138.
- Perédi József (1998): Százötven éve, 1848-ban, állapította meg Görgey Artúr a kókuszzsír zsírsavösszetételét. Olaj, Szappan, Kozmetika, 47 évf. 6. sz. 278-280.
- Riedel Miklós (2020): Görgey Artúr vegyészi tevékenysége a szabadságharc előtt, alatt és után. In: Görgei Artúr „a tiprott hős”. Szerk.: Balogh Ádám, Bobay István, Hermann Róbert. Line Design, Budapest.
- Rosner, Robert W: Chemie in Österreich 1740-1914. Lehre–Forschung–Industrie. Wien, 2004.
- Rownay, T. H. (1851): Über eine neue Quelle für die Darstellung der Caprinsäure und über einige ihrer Salze. Annalen der Chemie und Pharmacie, LXXIX. 236-244.
- Saint-Evre, M. (1847): Recherches sur les acides gras du beurre de coco. Annales de Chimie et Physique, tome XX. 3me serie. 91-100.
- Sárközi György (1930): Görgey Prágában I. és II. Nyugat, 23. évf. 17. sz.
https://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Letöltés: 2022. márc. 5.) - Schultz, G. (1909): Über einige Bestandteile des Steinkohlenteers. Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft, XXIV. 3609-3612.
- Szabadváry, Ferenc (1965): Les recherches chimiques du général Görgey. Actes du XI Congrès international d’histoire des sciences, Warsaw, IV. 78.
- Szentgyörgyi István (1997-1998): A kémikus Görgey. Orvostörténeti Közlemények, 43-44. évf. 158-165. sz. 158-165. 37-46.
- Than Károly (1893): Egy magyar hadvezér mint chemikus. Budapesti Szemle, 74. köt. 197. sz. 161-180.
ABSTRACT
|
Riedel, Miklós Artúr Görgey’s work as a chemist before, during and after the revolution It is no matter of debate that Artúr Görgey’s work as a chemist cannot be compared to his historical role, as a military leader, in terms of importance. However, a look at his life from this perspective is not only interesting as a matter of the history of chemistry, but may also serve as a further pillar of the story of his life and character. Few are aware of the evaluative work of historians of chemistry, and the public’s knowledge in this regard is lacking to an extraordinary degree. It is a little known fact that Görgey conducted remarkable scientific work as a chemist, too, and even told his friends, in his old age: “Most of my military success can be attributed to my studies in chemistry, to the intellectual discipline I gained from emerging myself in this field.” In spite of thorough, earlier studies, and new analyses, a number of issues remain unaddressed. |
JEGYZETEK
https://epa.oszk.hu/00000/00022/nyugat.htm (Letöltés: 2022. márc. 5.)
A cikk letölthető:
