Recenzió a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaság 2020-as évkönyvéről
Az International Journal of Research on History Didactics, History Education, and History Culture. Yearbook of the International Society for History Didactics (JHEC) a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaság (ISHD) hivatalos, évente megjelenő, angol nyelvű folyóirata. Az évkönyvben olyan tanulmányok szerepelnek, melyek kettős „vak” szakértői bírálaton esnek át (a bírálók nem ismerik a szerzőket), az absztraktok háromnyelvűek (angol, francia, német). A folyóirat az ISHD korábbi folyóiratának folytatása, amely „Yearbook – Jahrbuch – Annales”. Journal of the International Society for History Didactics” címmel jelent meg. Az évkönyv 2015 óta a European Reference Index for the Humanities and the Social Sciences (ERIH PLUS) adatbázisában, 2017 júniusa óta pedig a SCOPUS-ban is szerepel.[1]
Az évkönyv 2018 óta három szerkezeti egységre tagolódik: az első szekcióban kapnak helyet az évkönyv tematikáját adó tanulmányok, a második, „fórum” szekcióban a témához nem kapcsolódó történelemdidaktikai írások olvashatók, míg a harmadik rész könyvismertetéseket tartalmaz. (Ez utóbbival most nem foglalkozunk.) A 2020-as évkönyv csaknem 290 oldalas, melyből az első két szekció kb. 100-100 oldalt ölel fel, ez átlagosan 5-5 tanulmányt jelent. 2018 előtt az évkönyv recenziókat nem közölt.
JHEC 2020: Migráció és történelemtanítás[2]
A migráció témájának relevanciája korunkban nem vitatható, a nemzetközi történelemdidaktikában azonban korábban nem kapott ekkora figyelmet. A 2020-ban megjelent kötet tanulmányai más-más országok szemszögéből mutatják be a jelenséget, mégis általánosan egybecsengő megállapításokat tesznek: a migráció politikai és emocionális szempontból érzékeny téma, korunk releváns, fontos, a történelemórán megtárgyalandó jelensége. A szerzők a nemzetközi történelemdidaktika elismert kutatói, álláspontjuk szerint a történelemtanításnak fontos feladata, hogy a diákokkal megértesse, hogy természetes, alapvetően az emberiség fejlődését előmozdító jelenségről van szó. A kötet tematikus tanulmányai a migráció jelentőségének növelése mellett foglalnak állást a történelemtanításban, azonban azt fontos látni, hogy a migrációról szóló diskurzus, annak aktuálpolitikai jelentősége miatt vitatott téma, ami hatással van a történelemtanításban betöltött szerepére is. A kötet a migráció tárgyalásának fontossága mellett foglal állást, ez azonban a kánon átalakítását is jelenti. A szerzők álláspontja ismeretében a recenzens számára nem egyértelmű, hogy miképpen érhető el a migráció témakörének fokozottabb megjelenése a történelemórákon, ha a tankönyvek által közvetített narratíva általában közmegegyezés része.
Tematikus tanulmányok
Az évkönyvben öt tematikus tanulmányt olvashatunk, melyből kettő oktatáspolitikai – tantervszabályozási, kettő tankönyvelemzési, egy pedig múzeumpedagógiai témába sorolható.
Az oktatáspolitika – tantervszabályozás köré szerveződve Terry Haydn és Alexander Khodnev írásait olvashatjuk. Terry Haydn (University of East Anglia, Egyesült Királyság, professzor) angliai kontextusban mutatja be a legújabb történelemtanítási elveket, trendeket, különös figyelmet szentelve a „Fundamental British Values”[3] (alapvető brit értékek) koncepciójának. A jelen oktatáspolitikai döntések Haydn szerint még inkább indokolják történelemórán a források (historical record) ismeretét, kritikai attitűd és multiperspektív szemlélet kialakítását. Módszertanilag az ún. explicit teaching alkalmazását látja egy lehetséges megoldásnak.
Alexander Khodnev (Yaroslavl State Pedagogical University, Oroszország, professzor) az orosz oktatási rendszer migrációs oktatáspolitikájának integrációs, kulturális, valamint didaktikai problémáiról ad áttekintést, a történelem tantárgyra összpontosítva. A szerző a problémák között említi meg a nagyszámú bevándorló gyermek kiszorulását az oktatásból, az anyanyelvi oktatás hiányát; illetve a történelemórán tapasztalt „oroszosítás” oktatáspolitikai célját. A szerző módszertani ajánlásokat tesz, melyben a tanárok továbbképzését kulcsfontosságúnak tartja.
Múzeumpedagógia témakörben Angelos Palikidis (Democritus University of Thrace, Görögország, adjunktus) és Pinelopi Tsatsouli (Democritus University of Thrace, Görögország, doktorandusz hallgató) a görög tartalmi szabályozókat, valamint a görög történelmi narratíva migrációban betöltött szerepét, a görögök migrációhoz fűződő attitűdjét tárják fel, és bemutatják a legmeghatározóbb migrációs múzeumokat (Migration Museums), azok programjainak értékelésével. Tanulmányukban körvonalazzák a múzeumok egyoldalú nemzeti narratívájának megváltozásának szükségességét, teret engedve az interkulturalitásnak. A múzeumi programokkal kapcsolatban is modernizációt javasolnak (pl. kritikai gondolkodás fejlesztésére irányuló programok/feladatok), valamint megfogalmazzák a múzeumok történelemtanításban betöltendő fajsúlyosabb szerepének fontosságát.
Markus Furrer (University of Fribourg, Svájc, professzor) tanulmánya a svájci középiskola alsó osztályaiban[4] használt két tankönyv összehasonlító elemzésére irányult. Ezekben a migrációról alkotott képet vizsgálta a szövegkorpusz és annak hermeneutikai megközelítése alapján. Míg az egyik tankönyv a migráció jelenségét gyakran félelemmel, fenyegetéssel együtt ábrázolja, a másik törekszik az objektív közlésre. A szerző szerint a nem egységes narratíva nehezíti a migráció valódi megértését.
Szintén egy tankönyvelemzést eredményét olvashatjuk Joanna Wojdon és Małgorzata Skotnicka-Palka (University of Wrocław, Lengyelország) közös tanulmányában, akik 7-8. osztályos lengyel történelemtankönyvek lengyel diaszpórával foglalkozó fejezeteit/fejezetrészeit elemezték. Összetett tartalomelemzésük során az elbeszélés mintázatainak (narrative patterns) beazonosítását hajtották végre, többek között az egyedi fogalmak (unique substantial concepts), első és másodrendű fogalmak (second and first order concepts)[5] vizsgálatával, beleértve a tankönyvek rejtett és explicit üzenetét is. Eredményeik alapján e tankönyvek a lengyel (e)migrációt töredékesen, egy nézőpontból tárgyalják, rejtett üzenetként a migráció ellen foglalnak állást.
Fórum
A fórum szekció tanulmányai változatos földrajzi és metodológiai kontextusban tárják fel a történelemdidaktika számos területét. Ezen tanulmányok középpontjába a nemzeti történelmi kánon kérdése, a történelem tantárgy tanításának céljai, a történelmi elbeszélések, a rejtett tanterv hatásai és szerepe, valamint tanításmódszertani kutatások kerültek.
Heather Sharp (University of Newcastle, Ausztrália, docens), Silvia Edling (University of Gävle, Svédország, professzor), Niklas Ammert (Linneaus University, Svédország, professzor) és Jan Löfström (University of Turku, Finnország, docens) a kritikai diskurzuselemzés módszerével vizsgálták ausztrál doktori disszertációkban az erkölcsi tudat (moral consciousness) és a történelmi tudat (historical consciousness) fogalmak használatát. Elemzésükből megállapítható, hogy egyelőre kevés értekezés készül olyan témában, melyben mindkét absztrakt fogalom helyet kap, az értelmezések eltérőek, ami mutatja a fogalmak újszerűségét és fogalmi körülhatárolhatóságuk összetettségét.
Maserole Christina Kgari-Masondo (University of KwaZulu-Natal, Dél-afrikai Köztársaság) az ország történelemtanításáról adott körképet, melyben a nyugati/nyugat-európai narratíva uralkodó jelenlétét fogalmazta meg az őslakos narratívával szemben. A kutató álláspontja szerint a két narratívát egyenlő figyelemben kell részesíteni, hogy a történelem tantárgy és a tanterv betölthesse funkcióját (dekolonizáció). A kutatónő a tanárok és az ubuntu filozófia[6] szerepét hangsúlyozza ebben a folyamatban.
Anitha Oforiwah Adu-Boahen (University of Education, Winneba, Ghana) ghánai tanár szakos hallgatók történelmi gondolkodását vizsgálta. A kutatás egy önértékelő kérdőív kitöltéséből, majd forrástani-forráselemző feladatokból állt. Az eredmények azt mutatják, hogy a diákok sokkal magasabbra értékelték forrástani ismereteiket, mint ahogy azt a forráselemzési feladatok eredményei mutatták. A legtöbb diák nem, vagy alig rendelkezett a történelmi gondolkodás képességeivel, ami alapján a szerző a történelemtanár-képzés reformjának szükségességét vetíti előre.
Lukas Greven (Aachen University) Németország nagy múltú történelemversenyének, a Geschichtswettbewerb des Bundespräsidenten[7] keretében benyújtott nevezési anyagokat (korabeli tanúvallomások) vizsgált. Kutatása arra irányult, hogy a versenyben központi szerepet képviselő kutatásalapú történelmi tanulás (research-based historical learning) elvének értelmezése hogyan változott az elmúlt öt évtizedben. A pilot kutatás alapján a versenyzők a tanúvallásokat induktív, rekonstruktív megismerési módszerrel, elméletek, állítások alátámasztásához használták, ami a szerző szerint a kutatásalapú történelmi tanulás interpretációjának változását mutatja.
Kaposi József (Pázmány Péter Katolikus Egyetem, Budapest) a demokráciára nevelés, a civic competence (állampolgári kompetencia) fogalmának nemzetközi és hazai értelmezését és aktuális kérdéseit, valamint reprezentatív demokráciakutatásának eredményeit mutatja be.[8] A kutatás célja az volt, hogy körvonalazza a hazai demokráciára nevelés gyakorlati megvalósulását, hatékonyságát, továbbá lehetőséget biztosítson fejlesztési tanácsok megfogalmazására. Az eredmények legfőbb üzenete, hogy a hazai demokráciára nevelés nem hatékony, sőt kontraproduktív. A szerző bízik abban, hogy a köznevelésben változni fog az állampolgári nevelés jelenlegi megközelítése.
Összegzés
Az évkönyv tanulmányai megmutatják, hogy a nemzetközi történelemdidaktika érdeklődési köre igen változatos, és számos gondolatébresztő kutatási eredménnyel rendelkezik. Mivel az ISHD évkönyve tudománymetriailag Q3-as besorolású folyóirat, ezért különösen ajánlott történelemdidaktikusok, történelemtanár-hallgatók, valamint gyakorló pedagógusok számára. Az évkönyv naprakész betekintést nyújt a történelemoktatás tartalmi szabályozásába, oktatási rendszerébe, emellett didaktikai és tanításmódszertani ötletekkel, modellekkel is szolgál.
Mindezeken túl a kötet jelentőségét tovább növeli, hogy a legfrissebb történelemdidaktikai trendek ismertetése nemzetközileg elismert kutatók tollából olvasható benne, emiatt nemcsak a kutatási eredményeik, de az általuk használt szakirodalmi apparátus is értékes.
Mutatja a történelemdikaktika nemzetköziesedését, hogy évről évre egyre több nem európai kutató is publikál az évkönyvben. Ezt mutatja a 2021-es szám is, mely a dekolonizált Afrika, valamint a keleti blokk országainak történelemoktatása köré szerveződik, és amelyet a Történelemtanítás következő számában ismertetünk.
JEGYZETEK
A cikk letölthető:
