Jövő és múlt. 2010-ben online kiadásban megújult folyóiratunk 14. évfolyama 1-2. számának tanulmányai, de más munkái is, előre és vissza is tekintenek. Balatoni Monika írása – Az enkulturáció hiányos értékrendszere, avagy a nemzeti emlékezet ágensei miképpen jelennek meg a magyar fiatalok körében – abból indul ki, hogy a XXI. századi ember állampolgári értékei, saját nemzeti kultúrájának tradíciói, szimbólumrendszerének elsajátítása átalakulóban van, és ennek kapcsán az enkulturációnak a nevelésben jelentős szerepe van. A másik tanulmány viszont a múltba tekint vissza. Katona András – először a szakmában – arra vállalkozik, hogy induló A magyar történelemdidaktika múltja és jeles személyiségei sorozatában a nagyobb szintézisek és jelentősebb alkotók munkássága tükrében összefoglalja és áttekinti a hazai tantárgyi pedagógia tudománytörténetét, az első közlésben a XVIII-XIX. századi gyökereket bemutatva.
A Közleményekben szintén Katona Andrással készített interjút Gyertyánfy András „A pedagógusnak mindig a reményt kell sugároznia” címmel, de nem előző írása, hanem az interjúalany tavalyi év végén, a Magyar Történelmi Társulat kiadásában megjelent életmű-válogatása, a Fél évszázad a történelemtanítás szolgálatában adott apropót. Ezek az emberöltőnyi idő alatt megjelent írások alkalmasak a visszatekintésre a rendszerváltozás előtti és utáni időszakra egyaránt, melynek viharos vizein történelemtanításunk hajójának is navigálnia kellett. Hogy milyen sikerrel, erről is szól az érdekes és tanulságos, de minden bizonnyal ellenvéleményeket is kiváltó interjú, mely felvillantja és értékeli az elmúlt fél évszázad szakmai történéseit, jelentősebb szereplőit.
Műhely rovatunkban is két nagyon eltérő témájú, de egyaránt érdekes írás jelenik meg. Farkas Katalin Rendszerező, szintetizáló ismétlés – felkészítés a történelem érettségi vizsgára. Elmélet és gyakorlat című munkája az ismétlések egyik többé-kevésbe feldolgozatlan, de nagyon fontos területére, a történelemérettségire való közvetlen felkészítés időszakára irányítja a figyelmet. Illik Péter újabb film és történelem kapcsolatával foglalkozó izgalmas munkája – Az igazi Mao, avagy hogyan készül a történelmi narratíva? – előtt mindenképpen azt javasoljuk, hogy nézzék meg a világhálón Az igazi Mao című „dokumentumfilmet”, és csak aztán olvassák el az írást. Sokkal érdekesebb lesz, és az is kiderül, hogy miért tettük idézőjelbe a dokumentumfilm szót.
Szemle rovatunkat is a korábban vázolt kettősség jellemzi. Mezeiné Rumpf Anita Kísérlet a magyar tanítóképzők 1918–1920 közötti történetének tárgyszerű és empatikus bemutatására című recenziójában Donáth Péter: Pedagógusok az 1918-1919. évi politikai forgószélben című könyvének ismertetésére vállalkozik. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Tanító- és Óvóképző Kar professor emeritusának Tanítóképzők a forradalmak, az idegen megszállás és az ellenforradalmi számonkérés idején alcímű munkája a képzős oktatók és hallgatók szemszögéből mutatja be a magyar történelem egyik legmegosztóbb és legvitatottabb korszakát 1918–1920 között. Fekete Áron Digitalizálódó történelemoktatás? A Történelemtanítás folyóirat IKT tartalmú és egyéb cikkeinek olvasottsága a COVID-19 járvány előtt, alatt és után című írása viszont a jövő, avagy a járvány által „előhozott” jelen lehetőségeit kutatja folyóiratunk IKT tartalmú munkáinak ilyen szempontú elemzésével.
A digitális oktatás lehetőségeit kutató írásaink folytatódnak a Horizont rovatunkban is. Tóth Judit Történelemtanítás a digitális korban – brüsszeli fórum az Európa Tanács főszervezésében címmel számol be egy európai tanácskozásról, melyen a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatát képviselte. A digitális lehetőségek szinte végtelen tárháza kínálkozik a beszámolóból, amely egyszersmind ezek óvatos használatát is sugallja. A másik írás szerzője, Németh Tibor is ismerős lehet olvasóink számára, az őshonos kisebbségek történetének és jelen problémáinak vizsgálatára összpontosító munkái kapcsán. Ezúttal a távoli északi nyelvrokonainknak gondolt lappok történetébe enged bepillantást a Tényfeltáró bizottság segíti Norvégiában a számi (lapp) kisebbség nemzettestbe emelését című írásában. Úgy véljük, hogy ha a skandináviai kiengesztelődést segítő bizottságok eredményeit mindenütt megfelelő figyelem kísérné, a társadalomépítésre hívó és közösségek gyógyítását célzó észak-európai törekvések a világ mind a négy sarkában felhasználhatók lennének.
Kaleidoszkóp rovatunk jellegéből adódóan színes. Immár másodszor jelentkező egri gyakorló tanár szerzőpárosunk, Hunyadi-Buzás Éva és Hománé Móra Éva Vissza az Árpád-korba című 6. osztályos projektje számos jó ötletet kínál a korszak tanításához. A helyzet fonákja, hogy ezek a távoktatás sanyarú körülményei között születtek és valósultak meg, bemutatva, hogy az ínségből is lehet tőkét kovácsolni. Másik visszatérő szerzőnk, Töttős Gábor Garay János Szent László-ideálja című irodalmi elemzése jó példa a szépirodalmi művek – manapság kissé elhanyagolt – történelmi hátterének igényes tárgyalásának bemutatására. Annál is inkább, mert a kissé elfeledett szerző is „történeti költemény”-ként jeleníti meg Szent László című, XII énekből álló monumentális, de nem túl közismert munkája műfaját.
A szerkesztők
