„Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, mit akarunk, tudnunk kell, hogy kik vagyunk, honnan jövünk.” Závodszky Géza, nyomtatott szakmódszertani folyóirat elődünk, a Módszertani Lapok. Történelem felelős szerkesztője vetette papírra e sorokat, és ezt mi is hitvallásunknak tartjuk.
Történelemtanítás címmel már korábban is létezett nyomtatott folyóirat, 1955 és 1989 között. Nem a legkönnyebb időkben indult Almási János szerkesztésében, akitől a stafétabotot 1956-ban egy rövid időre Komlós Gyula vette át, mint a Történelem- és Földrajztanítás szerkesztője. Ezt követően ismét Almási János szerkesztette az eredeti címét visszanyert folyóiratot, majd az 1964. 4. számtól megszűnéséig Szabolcs Ottó volt a gondozója. Kiadója az Oktatási/Művelődési Minisztérium volt, de valójában a jelenlegi Fasori Gimnázium épületében működő Országos Pedagógiai Intézet műhelyében készült. A negyedszázadon keresztül munkálkodó szerkesztő így vall erről az időről: „Szép lenne azt állítani, hogy a Történelemtanítás ellenálló volt a rendszerrel szemben. A valóságban nem erről volt szó, hanem egyszerűen arról, hogy tisztességgel próbálta betölteni szerepét, képviselni a szakmát; a történelemtanítás érdekeit. Annyiban volt csak ellenálló, amennyiben a szakmaiság maga ellentétbe került a politikával.”
1994-ben Módszertani Lapok. Történelem címen újraindult folyóirat 2003-ig létezett, a 2004-ben szintén megszűnt Országos Közoktatási és Szolgáltató Iroda (OKSZI), majd Kiss Árpád Országos Közoktatási és Szolgáltató Iroda (KÁOKSZI) kiadásában. Immár több mint egy félévtizedes távolból bizton állíthatjuk, hogy e folyóirat is betöltötte szerepét, a hasábjain megjelent egy híján 300 írás komoly segítséget nyújtott történelemtanításunknak. Azóta a történelemtanárok szakmódszertani periodika nélkül kell, hogy dolgozzanak. Pedig két komoly tantervi változás is volt, új és megújult történelemtankönyvek jelentek meg, bevezették a kétszintű érettségit, benne a teljesen új történelem írásbeli érettségivel, és elterjedőben van a kompetencialapú képzés. Ezek mind-mind szakmai kérdések egész sorát vetik fel, vagyis elkelt volna a nagyobb segítség.
Ezért vállalkoztunk arra, hogy felvesszük a szerkesztői kezekből már kétszer is kivett stafétabotot, és felélesztjük a már többszörösen bevált vállalkozást. Ezúttal azonban, a Világháló korában – „új időknek, új dalaival” – nem papíralapon, hanem internetes folyóirat formájában kívánunk megjelenni. Régi cím – új tartalom és forma; a megőrizve megújulás szellemében szeretnénk szolgálni a magyar (és nem csupán magyarországi) történelemtanítást, de európai polgárokként állandóan kitekintve az „öreg kontinensre”, sőt – atlanti elkötelezettséggel – esetenként a tengeren túlra is. Reméljük, hogy történelemtanár kollégáink már megbarátkoztak ezzel a közlésformával, és kezdettől együtt olvassák és szerkesztik velünk a régi-új folyóiratot, szolgálva a számunkra egyetlen „urat”, történelemtanításunk ügyét, tanítványaink szellemi gyarapodását.
.