Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, mit akarunk,
tudnunk kell, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
FELIRATKOZÁS AZ RSS-HIRCSATORNÁRA
FELIRATKOZÁS AZ RSS-KOMMENTLISTÁRA

Történelemtanitás

online történelemdidaktikai folyóirat

Betűméret növeléseEredeti betűméretBetűméret csökkentése

(hivatkozási azonosító: 02-02-04)


Országos Középiskolai Tanulmányi Verseny, Történelem – pályamunka, 2009/2010. tanév

Iskola: Lovassy László Gimnázium, Veszprém

Felkészítő tanár: Isztl János


Magyarország történetében a középkor, azon belül is a török kor a legmozgalmasabb időszakok egyike. A dolgozat témáját adó várat és a hozzá tartozó települést, Devecsert, valamint a Devecsert birtokló nemesi családot, a Choron családot is ebben a korban mutatja be az ifjú szerző.
Megismerhetjük a munka nyomán, hogyan lettek a Choron család képviselői egyszerű kemenesaljai nemesekből főnemesekké. Miként léptek elő a regionális szinten legnagyobb tisztség, a főispáni tisztség viselőivé (először zalai, majd soproni főispánná). Bemutatja a dolgozat írója azt is, mennyiben volt hatással a család a birtokukat képező Devecserre, miként sikerült a mai napig álló (igaz, azóta több átépítésen átesett), a város történetében nagy jelentőséggel bíró várat építeniük. Emellett azt is vizsgálja, hogyan hatott a dunántúli végvárrendszerbe való bekapcsolódás, az állandó török veszély és a háborús helyzet magára Devecserre és a környező településekre.


Bevezetés

Magyarország történetében a középkor, azon belül is a török kor a legmozgalmasabb időszakok egyike. A dolgozatom témáját adó várat és a hozzá tartozó települést, Devecsert, valamint a Devecsert birtokló nemesi családot, a Choron családot is ebben a korban fogom bemutatni.

A mohácsi vész után az országban jelentős változások mentek végbe. Magyarországnak ebben az időben két királya is volt, I. (Habsburg) Ferdinánd és I. (Szapolyai) János. Így az amúgy is nagy bajban lévő ország két pártra szakadt, ezzel egy időre meghiúsult a török visszaszorításának lehetősége. A mohácsi csatavesztés utáni helyzet azonban kiváló lehetőséget teremtett a kis- és középnemesség ambiciózus tagjainak a kiugrásra. A kihalt családok helyére ebben a korban újabb, eddig ismeretlen famíliák kerültek. Ilyen családok voltak a Nádasdyak, Serédyek, Salmok, Nyáryak és a Choronok is.

Dolgozatomban szeretném bemutatni, hogyan lettek a Choron család képviselői egyszerű kemenesaljai nemesekből főnemesekké. Miként léptek elő a regionális szinten legnagyobb tisztség, a főispáni tisztség viselőivé (először zalai, majd soproni főispánná). Továbbá be szeretném mutatni, mennyiben volt hatással a család a birtokukat képező Devecserre, miként sikerült a mai napig álló (igaz, azóta több átépítésen átesett), a város történetében nagy jelentőséggel bíró várat építeniük. Emellett azt is vizsgálva, hogyan hatott a dunántúli végvárrendszerbe való bekapcsolódás, az állandó török veszély és a háborús helyzet magára Devecserre és a környező településekre.


I. Devecser és a Choron család története 1526-ig

Devecser Veszprém megyében, a Bakony nyugati peremvidékén fekszik. A település környéke már az őskorban is lakott volt. Maga Devecser a Torna-patak vizes árterületéből kiemelkedő halmok egyikére épült a patak bal partján. A települést jó védhetősége (északról és keletről a Bakony áthatolhatatlan erdőségei és a Torna mocsaras ártere), valamint kedvező fekvése tette vonzóvá a letelepedni vágyó emberek számára. Két igen jelentős útvonal keresztezte itt egymást. Az egyik a nyugat-keleti irányú útvonal, melynek nyomán napjainkban a Szombathely-Budapest vasútvonal, valamint a 8. számú főútvonal húzódik, a másik pedig egy észak-déli irányú út, mely a középkorban Pápáról indult, nyugatról kerülte meg Devecsert, majd Vásárhelyen fordult át délkelet-keleti irányba.1

A település nevének eredetére mindez idáig nem sikerült fényt derítenie a kutatásoknak. Egy 1045-ben kelt oklevél említést tesz egy Devecser nevű főúrról, aki ugyanezen évben Budával együtt titkon értesítette Péter királyt egy ellene szőtt összeesküvésről, mely Szár László fiait kívánta a trónra ültetni. Valószínűleg ez a Devecser főúr volt a falu névadója. A falu első, konkrét említése egy 1297-ben kelt oklevélben olvasható, mely mint „possessio Dewecher” említi a települést.2 Devecser egészen a XVI. századig parasztfalu volt, lakói földműveléssel, valamint szőlő- és bortermeléssel foglalkoztak a közeli Somló hegy oldalában.3

Devecser, valamint a környező négy település4 a XII-XIII században alakult ki és a Pécz nemzetséghez tartozó családok lakták: Cseh, Cser, Bakos nemesi családok, valamint a dolgozatom témáját szolgáltató Choron család is. Bírtak itt földet még a más nemzetségből származó Hany és Ughy nemesi családok is.5 A XV. század közepére azonban ezek közül a családok közül egyre inkább a Choron család erősödött meg. A többiek a vagyonszerzésben lassacskán mind elmaradtak tőlük, birtokaikat is elvesztették a Choronokkal szemben Devecserben.6

A Choron7 család őseinek első írásos említése egy 1274. július 22-én kelt oklevélben olvasható. Ezzel az irattal IV. (Kun) László király Devecseri Eymich fiának, Devecseri Márton ispánnak adományozta Kohár falut, mivel Márton kitüntette magát a csehországi hadjáratban.8 Abból kiindulva, hogy Kohár a XV-XVI században a Choronok kezén volt, valószínűsíthető, hogy Devecseri Eymich, valamint fia, Márton személyében a devecseri Choron család őseit tisztelhetjük. A Choron név felvétele a család egyik 1300 körül élt János nevű tagjához köthető. A Choron eredetileg egy ragadványnév volt, melynek jelentése sajnos mára már megfejthetetlen számunkra.9 A következő családtag, akinek nevét ismerjük, Choron László,10 aki 1439-ben veszprémi alispán volt. Az ő fia, Choron Gergely is betöltötte ugyanezt a tisztséget 1478-1483 között.11 Valószínűleg ezekben az években szerezték meg a közeli Kamond birtokát, amivel együtt az 1488. évi subsidium (hadiadó)-összeírás szerint már három birtokon összesen 33 adózó portával rendelkezett a család. Ezekre a számokra az alábbi módon tudunk következtetni. Az egy porta után fizetett adó rendesen 1 forint volt. Az összeírás szerint Devecserben 18, Koháron 3, Kamondon 12 forintnyi adót voltak kötelesek befizetni a Choronok jobbágyportái. Ekkor még nem a Choronok az egyedüliek, akiknek birtokaik voltak Devecserben. Valószínűleg Kisdevecserben volt található a Hany László özvegyéhez tartozó 2 jobbágyporta, valamint az Ughy Sárosdi Mihály vagyonát képező 1 jobbágyporta.12 Az összeírásból megállapítható, hogy Devecser a maga 22 adóköteles portájával (21 porta és 1 kúria volt ekkor a faluban) ugyanakkora település volt, mint Béb, Csősz, Vámhegy vagy akár Szombathely.13

A Choron család felemelkedése és Devecser fejlődése egészen a XVI. század közepéig szorosan összekapcsolódott. Choron Márton14 a devecseri 18 portájával, valamint a kamondi 12 és kohári 3 jobbágyportájával tehát Veszprém vármegye tizenegyedik legvagyonosabb földesurának mondhatta magát. Ezzel a vagyonnal a háta mögött látott hozzá 1470-1490 között a falu keleti részén, a Torna patak mocsaras árteréből kiemelkedő magaslatok egyikére épült, már valószínűleg a XIII. század óta meglévő családi kúria kibővítéséhez.15

A megerősített lakóház egy félig földbe süllyesztett, háromosztatú, dongaboltozatos pinceszerű helységre épült. A felső szint ugyanúgy háromszobás volt, de itt már csak az északi szoba felett volt dongaboltozat, a másik két szoba felett famennyezet volt. Az épület ekkor még csak egyszintes volt, viszont közvetlenül a középső szoba előtt, a nyugati oldalon már ekkor is állt egy torony, mely egy szinttel volt magasabb, mint a lakóház. A toronyba csigalépcső vezetett fel, mely a torony nyugati sarkából indult ki. Az épület körül ekkor még nem kőfal, csupán kerítés jellegű építmény állt. Ezen a kerítésen belül helyezkedtek el a várhoz tartozó gazdasági épületek is.16

Choron Márton halálának pontos időpontja nem ismert, körülbelül az 1500-as évek elejére datálható. Annyi bizonyos, hogy 1502-ben már fia, Choron András bírta Devecser, Kamond, Kohár és Kisdevecser birtokokat. A falu ezekben az években is tovább gyarapodott, 1502-ben már Kis- és Nagydevecsert is megkülönböztettek. A család karrierjében azonban súlyos törés következett be hat év múlva. András és emberei ugyanis 1508. június 4-én, éppen a gyermek II. Lajos koronázásának napján, Somlón17 összeverekedtek Bakócz Tamás esztergomi érsek familiárisaival.18 Mivel az ügyet Bakócz jelentette II. (Jagelló) Ulászlónak, ezért az eset királyellenes élt kapott, ami miatt aztán a király elkobozta András összes birtokát, és azokat Bakócznak adta.

Azokból az évekből, amíg a település kikerült a Choronok birtokából, alig tudunk valamit. Annyi biztos, hogy az 1514-ben felkelő paraszthadak felégették a várat. Mint ismert, 1514-ben a török ellen meghirdetett keresztes háború parasztfelkeléssé változott, melynek élére Dózsa György került. A harcok főleg az Alföldön folytak egészen 1514 júniusáig, mikor is átcsaptak a Dunántúlra. Az összecsapások a Somló térségében folytak a legintenzívebben. Valószínűleg ezek a felkelő paraszthadak égették fel a devecseri várat is. Az itteni nemesek azonban sikeresen vették fel a harcot Soós Demeter marhahajcsár hadával szemben, így végül sikerült legyőzniük őket.19

A birtokelkobzás után Choron Andrásról 1520-ig keveset tudunk20, mikor is Várday Pál veszprémi püspök (1520-1524) familiárisa lett. Saját rehabilitációjának érdekében 1521-ben folyamodott II. Lajos királyhoz. A király ezt jóváhagyta, és visszaadta Andrásnak minden 1508-ban elkobzott birtokát. Ebben közrejátszhatott, hogy Bakócz 1521 júniusában elhunyt, és így birtokai újra adományozhatók lettek21, valamint az is, hogy Choron is részt vett az 1514 júliusától a Somló környékén is dúló parasztfelkelés leverésében.22 Ezt követően András és fiai 1523-ban címert kaptak II. Lajos királytól, mely egy szarvast leterítő farkast ábrázol (ld: 1. ábra).23 Ezzel az adományozással a család nehéz, viszontagságokkal teli időszakát felváltotta egy gyarapodó, fejlődő időszak, mely Choron Andráshoz, valamint fiához, Jánoshoz köthető.


II. Devecser és a Choronok a kettős királyválasztás idején (1526-1541)

A mohácsi vészt megelőző évek

Várday Pál veszprémi püspököt 1524-ben II. Lajos király egri püspökké nevezte ki. Az ő helyére érkezett Veszprémbe a korábban apostoli főjegyző, beregszászi plébános Szalaházy24 Tamás (1524-1528) 1524. június 23-án.25 Choron András az új veszprémi püspök familiárisa lett, aki 1524-ben kinevezte Andrást Sümeg vár castellanusává (várnagyává), ami egyet jelentett a Veszprém vármegyei alispáni tisztséggel.26 Szalaházy főként Mária királyné udvartartásában tartózkodott, ezért a püspökség tényleges irányítása Choron Andrásra maradt. A püspökségnek hat vármegyében összesen 45 faluban voltak birtokai, melyeket így András igazgatott. Ezek jövedelmei, valamint a püspökség legnagyobb bevételét jelentő szőlőtermesztésből származó haszon egy része is Choron András vagyonát gyarapította.27 Egy 1516-ban Magyarországon járt velencei követ a veszprémi püspökség éves jövedelmét 16000 forintra becsülte. Ugyanakkor az 1524. évi egyházi urbáriumból tudjuk, hogy az egyházmegye éves készpénzjövedelme 5-6000 forint körülire tehető, ami ugyan a 100 fős püspöki bandérium – melynek fővezére szintén Choron lett – fenntartására nem volt elegendő, de országos viszonylatban még így is közepes nagyságúnak számított.28



A devecseri vár építésének szakaszai

Hatalmának és vagyonának gyarapodásával Choron András reneszánsz stílusban át tudta építeni devecseri családi kúriáját, mely így már várnak számított. Az átépítésre valamikor az 1526-os évek körül kerülhetett sor. Az épületbe ekkor kerültek reneszánsz stílusú ajtó- és ablakkeretek, valamint két kandalló is (ld: 4. ábra). Ezek nagy hasonlóságot mutatnak Sümeg várának belsejével. Ebből arra tudunk következtetni, hogy a korábban Sümeg várán dolgozó mesteremberek részt vettek a devecseri vár átépítésében is.

Az átépítés során a várat észak felé két traktusban, az eredeti épület majdnem kétszeresével meghosszabbították és a keleti oldalról is több helyiséggel toldották meg. A régebbi házat egészen a torony magasságáig felfalazták, valamint az újonnan épített szárnyakat is ilyen magasságúra építették. Ennek az átépítésnek a során épült a vár köré kőfal, melynek már felvonóhidas kapuja is volt. A várat ezen kívül még a Torna patak vizéből táplált vizesárok vette körül. A kastély északkeleti sarkán álló malom zsilipjével felduzzasztott patakon a keleti oldalon halastavat is létesítettek, mely szintén a vár védelmét szolgálta.29 Az ilyen módon rendkívül megerősített Devecser a mohácsi vész után már eredményesebben vehette fel a harcot a térségben megjelenő törökökkel. (ld: 2-3. ábra)



Choron András felemelkedése

A Mohács utáni időszakban számos nagy múltú család tűnt el történelmünkből. Ilyen családok többek között a fiágon kihalt Kanizsaiak, Rozgonyiak, Szentgyörgyi-Baziniak. A Széchyek, Ráskayak, Héderváryak szerepe pedig jelentősen csökkent. Ugyanakkor számos új család is feltűnt, mint például a Nádasdyak, a Nyáryak, a Salmok, valamint a Choronok.30

A mohácsi csata idején Szalaházy püspök – kötelességét teljesítendő – Budára vonult a királyné védelmére. Choron András ez idő alatt valószínűleg Sümeg várát védte, mely a veszprémi püspök legmegbízhatóbb mentsvára volt. A mohácsi csatát követően a középnemesi réteg az 1505-ös rákosi végzésre hivatkozva királyává választotta Szapolyai Jánost 1526. november 10-én.31 Ugyanakkor az 1506-os Habsburg-Jagelló házassági szerződés értelmében 1526. december 16-án a nyugat-dunántúli főurak, valamint a hazai klérus vezető rétege Magyarország királyává választotta I. (Habsburg) Ferdinándot (1526-1564) is.

Így az ország a válságos időkben a két uralkodó körüli pártokra szakadt, erejüket egymás ellen fordították ahelyett, hogy azt a török mielőbbi visszaszorítására használták volna fel. Mint már említettük, Ferdinándot kezdetben csak a magyarországi felsőklérus, valamint a dunántúli főurak egy csoportja támogatta. Choron András – mint Szalaházy familiárisa – szintén Ferdinánd királyra esküdött fel.32

1527-ben kitörtek a két király közötti összecsapások. Ferdinánd főerői Pozsonyból megindultak Buda ellen. Szalaházy Tamás veszprémi püspök bandériumai természetesen a Habsburg uralkodó zászlaja alatt vonultak. A főerők támadásával összehangolva Choron András is hadba vonult. 1527-ben elfoglalta a Szapolyai János pártján álló Tandalló János apáttól Tihany várát. A foglalás azonban nem volt hosszú életű, mert Tandalló 400 forintért visszavásárolta a várat Ferdinándtól. Az adás-vételt igazoló iratot 1527. október 20-án keltezték Tandalló budai házában. Így a vár november 25-én már újra az apát kezén volt. Ferdinánd az év végére stabilizálni tudta helyzetét a Dunántúlon, amire azért is volt szüksége, mert így közvetlenebbül és gyorsabban tudott beavatkozni az ország belsőbb részein folyó küzdelmekbe, valamint ezzel biztosítani tudta az örökös tartományok felé vezető utakat is.33

Choron szerepének jelentőségét csak növelte az 1528-as év, mikor is sikeresen védte meg Veszprém várát az ostromló34 Szapolyai párti Tahy János, Somogyi Ferenc, Imreffy Péter 300 cseh katonája és „pár ezer pór”-jával szemben. Az ostrom során Tahy János öccse is elesett, míg a várat védők közül mindössze ketten szereztek könnyebb sérüléseket.35 A püspök ezekben a veszélyes időkben a királyné biztonságát volt hivatott védeni, ezért nem tartózkodott Veszprémben, így Choron András lett az egyházmegye tényleges irányítója, aki az ostrom során megrongálódott veszprémi várra igen sok pénzt költött saját vagyonából.36

A Habsburg udvar 1528 novemberében – Ráthóty Gyulaffy Istvánnal megosztva – hűségéért Choron Andrásnak adományozta Naggyimót, Kovácsmolna, Egreghusze, Almád, Csehőháza és Győr birtokokat, melyeket azonban lehet, hogy sose tudott ténylegesen uralni. A háborús helyzetből kifolyólag ugyanis az adományozott nem mindig élvezhette adományait, pusztán azért, mert azok túl messze estek székhelyétől, így a zűrzavaros időkben nehezebben, vagy sehogy sem tudta gyakorolni felettük uralmát.37

A korra és a feltörekvő nemesek birtokpolitikájára jellemző az erőszakos foglalások útján történő birtokszerzés. Főleg az egykor egyházi kezelésben lévő birtokok váltak az önkényeskedések célpontjává. A feltörekvő nemesek számára az egyházi birtokok megszerzését könnyebbé tette a török veszély növekedése is. A határvidéken elhelyezkedő birtokok egyházi földesurai ugyanis a biztonságosabb nyugati területekre menekültek, magukra hagyva birtokaikat. A nemesség ugyanakkor az egyre inkább terjedő reformáció felvételével is az egyház és birtokai ellen fordult.

Egyházi birtokok kifosztásában Choron András is részt vett. Őt – mint a veszprémi püspök egyik leghívebb emberét – tisztán vagyoni érdekek mozgatták az ilyen és világi birtokok elprédálásában. András, Osztrovics Miklóssal és Zay Ferenc király udvarnokkal többek között 1530-ban elfoglalta a szerényi várat és uradalmát. Mivel az uralkodónak szüksége volt egy erős támogató bázisra, ezért ezt és az ehhez hasonló erőszakos foglalások jó részét később szentesítette. A szerényi uradalom jószágait 1533-ban Ferdinánd király évi 100 forint bérleti díj ellenében a foglalóknak adta.

Ebből a példából is világosan látszik, hogy a király mennyire gyenge volt a nemességgel szemben. Szüksége volt a megyei szinten önálló politikát folytatni képes nemességre ahhoz, hogy ne veszítsen erejéből, és érdemben tudjon kormányozni. A harcoló nemesek az uralkodó támogatásáért cserébe pedig törvénytelen, erőszakos foglalásaik legalizálását várták el.38

Ferdinánd királynak tulajdonképpen még jól is jöttek ezek az erőszakos foglalások. A törökhöz közel lévő területekről ugyanis a vármegyei közigazgatási hivatalok a védettebb, nyugati vármegyék székhelyeire menekültek, ennek következtében a hódoltsági területen maradt vármegyék igazgatása nehézkessé vált. Ezeken a határvidékre eső területeken tudták erőszakos foglalásaikat a harcoló nemesek, valamint a végvári katonák végrehajtani. Az uralkodó azzal, hogy az elfoglalt birtokokat a foglalóknak adományozta, híveket is toborzott maga köré. Ugyanakkor a birtokok új földesura a további területszerzés reményében a hódoltsági területekről nem menekült el. Így folyamatosan és közvetlenül tudta birtokait igazgatni. Ennek köszönhetően az uralkodó intézkedései is hatékonyabban terjedhettek el ezeken a területeken.39

A legális birtokszerzéseken túl az ilyen és ehhez hasonló erőszakos foglalásaival Choron András 1531-re Veszprém vármegye leggazdagabb földesura lett, 30-nál is több településen közel 500 portát birtokolt, többek között a királyi vadászok által lakott Németit és Szentgált is. Erejét és tekintélyét jól jellemzi, hogy a királyi vadászok jogait és kiváltságait ugyan egyáltalán nem vette figyelembe, mégis egészen 1548-ig fennhatósága alatt tudta tartani őket.

Már említettük, hogy a veszprémi püspök is hű familiárisának tekintette Choron Andrást. 1531-ben megbízást adott neki Tihany várának elfoglalására, mely hadjárat sikerrel is járt. E hadjárat során foglalta el András Felsőörsöt, ami rendkívül jó bortermő vidék volt, ezért kivételesen értékesnek számított. Felsőörs korábban káptalani birtok volt, de tekintettel arra, hogy András a Balaton-felvidék egyik leghatalmasabb ura, valamint a püspök leghűségesebb híve volt, ezért ezt a foglalását elnézték neki.40 Tihanyt később az uralkodó Kecsethy Márton veszprémi püspöknek (1528/1542-1549) adományozta.41

A két király közti harc az 1532-es esztendő során újra fellángolt, Szapolyai ugyanis török segítséggel 1532. augusztus-szeptemberében újra betört a Dunántúlra és itt jelentős sikereket ért el, többek között felégették és feldúlták Devecsert is. Erre az eseményre az 1531-ben és 1536-ban készült adóösszeírások adataiból tudunk következtetni. E szerint, míg 1531-ben még 31 adózásra képes, 12 szegény, 8 szolga és 6 töröktől felégetett (összesen 57 jobbágyporta) volt Devecserben, addig 1536-ban már csak 12 adózásra képes, 10 szegény és 11 szolga jobbágyporta (tehát összesen 33) került összeírásra.42

András az 1532-es török támadás elleni védekezésből is rendesen kivette a részét. Ezt tanúsítja az ugyanezen év október 11-én kelt, a veszprémi püspöknek címzett levele. Ebben leírja, hogy „…Huszárjainkkal Devecser mellett először ötszáz török lovast, másodszor százat, harmadszor százötvenet, negyedszer háromszázat, ötödször kétszázat, hatodszor háromszázötven gyalogost, hetedszer kétszázötven lovast vertünk szét, mégpedig úgy, hogy majd mindannyija a csatatéren maradt. Devecser és Sümeg környékén most több mint kétezerötszáz török holtteste hever.43 A levél szerint tehát Choron András és Werbőczy Imre sikerrel vette fel a harcot a Dunántúlt dúló török hadak ellenében. Ezek a kisebb sikerek azonban nem tudták megakadályozni a törököt abban, hogy 1533 végére Veszprém, Tihany és Sümeg várát elfoglalják és átadják Szapolyainak.

A két király uralkodása alatt a nemesek aszerint támogatták egyik vagy másik királyt, hogy éppen melyikük ígért nekik többet, illetve melyik királyt látták az adott helyzetben erősebbnek. Choron András feltétlen Habsburg hűsége 1533-ban ismét megmutatkozott. Annak ellenére, hogy a Balaton-felvidék erősségei átkerültek Szapolyai János kezébe, András nem állt át a török által támogatott király oldalára, mint tette azt például az ország egyik legnagyobb főura, enyingi Török Bálint.44


Tihany megszerzése és egy egyedülálló kinevezés

Feltétlen Habsburg hűsége, valamint tapasztaltsága miatt Choron András vezethette az 1534-es ellentámadás során Tihany ostromát. Az ostrom nem tartott sokáig, ugyanis 1534. november 10-én a várat védő Szörényi Mihály és Csemperdi Miklós hajlandók voltak a vár feladására. Ennek fejében azonban 200 forint kifizetését kérték, valamint azt, hogy az egész őrség fegyverestül, a vár minden vagyonával szabadon elvonulhasson. András ezeket a feltételeket teljesítette, és saját pénzéből kifizette a 200 forintot is.45 Mivel András a saját pénzén vette meg Tihanyt, jogosan gondolhatta azt magáénak. Ezen a jogon birtokolta 1548-ig a Tihany gubernátora (kormányzója) címet is. Így ő igazgatta az apátságot, valamint élvezte az apátság birtokainak minden jövedelmét. A tihanyi apátsághoz tartozott több kiváló bortermő vidék is, mint például Balatonfüred, Kékes, Aszófő, Szőlős és Arács, melynek 112 hold szőlőjéről fia, Choron János a végrendeletében külön említést is tett. A tihanyi apáti cím azonban egészen 1539-ig betöltetlen maradt.46

1539. december 1-jén az uralkodó kinevezte András kiskorú fiát, Jánost Tihany apátjává. Ekkor még élt András idősebbik fia, István is, így azzal, hogy Jánost egyházi pályára adta, megakadályozta a családi birtokok felaprózódását. A rendkívül kivételesnek számító kinevezésnél ugyanis Ferdinánd feltételül szabta, hogy „mikor pedig törvényes korba jut (ti. János) azonnal maga vegye át a kormányzást, legyen köteles szerzeteseket tartani és a misék szolgáltatásáról gondoskodni”, valamint azt is kikötötte a király, hogy János amint lehet „bújjon csuhába”.47 Ha ezen feltételeket nem teljesíti, akkor az adományozás semmis és érvényét veszti. December 21-én az uralkodó külön levélben szólította fel az uradalom alattvalóit, hogy engedelmeskedjenek új uruknak, Choron Jánosnak. János a tihanyi apátok névsorába ugyan soha nem lett beiktatva, András mégis egészen 1548-ig élvezte az apátság jövedelmeit, sőt a saját pénzén 24 lovast és 16 gyalogost állomásoztatott Tihany várában.48

Ezek mellett Andrásnak jutott ideje Devecser környékén is birtokokat szerezni. 1535-ben sikerült megszereznie a középnemesi Meggyes családtól Meggyes falut, valamint a Devecsertől északkeletre fekvő Szék falut, mely azonban 1536-ra már teljesen elnéptelenedett, valószínűleg az 1532-es török pusztítás következtében.49 Egy 1535-ben kelt oklevéllel pedig I. Ferdinánd Andrásnak és fiainak, Istvánnak és Jánosnak adományozta Kúp és Szerecseny birtokokat. Ezeket azonban még ugyanebben az évben a Szapolyaitól átpártolt Török Bálintnak adományozta az uralkodó.50 Mindemellett Choron András nem csak itt, a Veszprém vármegyei devecseri járásban, hanem a Zala vármegyei tapolcai járásban (Tihany és birtokai), valamint a szintén Zala vármegyei sümegi járásban is jelentős birtokokkal rendelkezett.51


Choron András hatalmának megszilárdulása

A törökök 1532-ben már Kőszeg várát vették ostrom alá. Valószínűleg ennek hatására erősítette meg Choron András újra a devecseri várat 1532-1537 között. Az erősítési munkálatok során romlott meg Choron András viszonya Kecsethy Márton veszprémi püspökkel. A püspök ugyanis visszakövetelte Sümeg várát és annak uradalmait, melyeket Choron András mint Sümeg várának castellánusa birtokolt, holott a vár maga püspöki birtok volt. Az ügy annyira elmérgesedett, hogy 1537. február 2-án már maga az uralkodó szólította fel Choront a vár visszaadására. András február 20-án kelt levelében azt a választ írta Ferdinándnak, hogy mivel az elmúlt 13 év során rengeteget, 50000 forintot költött a várra, ezért azt visszaadni csak költségei megtérítése mellett hajlandó. Erre a levélre reagálva írta február 28-án a püspök, hogy „… Devecser azelőtt holmi viskó volt, és ő (ti. András) ott királyi épületeket emeltetett”.52 Kecsethy Choron András szemére vetette azt is, hogy javait rablással és a szegény jobbágyok sanyargatásával szerezte.53 A püspök azon kijelentését fenntartásokkal kell kezelnünk, hogy András sanyargatta volna jobbágyait, ugyanis a jobbágyoktól nem érkezett ellene ilyen jellegű panasz.54 A pereskedés végül csak 1539-ben ért véget. Az uralkodó megerősítette András Tihanyhoz való jogát55, valamint – ahogy azt már említettük – kinevezte még kiskorú fiát, Jánost Tihany apátjává. A püspök és András megegyeztek továbbá abban, hogy Choron kapjon 2000 forint kártérítést, valamint két, általa kiválasztott birtokot. Ezek mellett András 20 évre megkapta Tapolca és Berend tizedkerületeit és a magvaszakadt Ozla Mihály birtokait is. Kérte továbbá, hogy a király erősítse meg a két rokonának adományozott birtokokat56, és a püspök fizesse ki Choron vámtisztjeit.57

Érdemes megemlíteni, hogy ez a viszály nem okozott törést Choron András karrierjében, családi birtokaiból sem vesztett területet. Sőt, Andrást 1534-ben kinevezték zalai főispánná, valamint létezik egy bejegyzés, mely 1529-től mint Veszprém vármegye főispánját említi. Ez utóbbi nyílván téves, hisz Veszprém vármegyében a főispáni tisztet a mindenkori veszprémi püspök viselte.58 A püspök nyílván túlzott, amikor azt állította, hogy Devecserben András királyi fényű palotát építtetett. Ez az állítás csupán azt mutatja, hogy a térségben valóban szokatlan lehetett egy ilyen nagyszabású építkezés. Joggal feltételezhető tehát, hogy a Choron család a térség legvagyonosabb családjának számíthatott.

A devecseri vár erősítési munkálatait Choron Andrásnak ekkor még saját vagyonából kellett finanszíroznia. A Habsburg udvar ugyanis a XVI. század elején még úgy vélekedett, hogy csak a nagyobb várak megerősítésének és modernizálásának van értelme. Ezekben az években épült ki és erősödött meg többek között Győr és Komárom vára is. Az 1540-es évekre, mikor a Balatontól északra is már állandósulni látszódtak a török portyák, jöttek rá arra, hogy a kisebb várak megerősítésére is költeniük kell. A kisebb várak ugyanis sűrűbben álltak, jobban ellenőrizni tudták az amúgy elég széles határvidéket, aminek résein így már nehezebben tudott a török áttörni.

A család ekkorra már óriási vagyonnal rendelkezett, melynek nagyságát újabb birtokok megszerzésével tudta tovább növelni. A birtokszerzés a korszakban három különböző módon történhetett: adományozással, erőszakos foglalással, valamint vásárlással. A Choron család felemelkedése egyértelműen András Habsburg-hűségéhez köthető. Hűségéért és katonai sikereiért adományozott neki az uralkodó számos birtokot, ezeknek egy részét dolgozatomban már taglaltam. A korszakban a birtokszerzés egy másik módja adás-vétel útján valósult meg. Így került a család birtokába az egykori Szapolyai birtok, Ugod is. A kapornaki konvent előtt váraljai Horváth János, felesége Thallóczi Bánfi Magdolna és fiuk, János 1532-ben ugyanis eladta 2600 forintért Ugod uradalom egyik felét Choron Andrásnak és nejének, Margitnak, valamint örököseiknek. Az uradalom másik felét Choron András további 3200 forint kifizetésével vásárolta meg 1535-ben ugyancsak Horváth Jánostól és feleségétől, Bánfi Magdolnától.59

Ez a vásárlás már nagy mennyiségű készpénz meglétét engedi feltételezni, melyet a család gyorsan és könnyen tudott áramoltatni. Vagyonuk növekedéséhez a család birtokairól befolyt jövedelmek mellett a Veszprém vármegyei alispáni, valamint a Zala vármegyei főispáni tisztséggel járó pénzbeli juttatások is hozzájárultak. Ugyanakkor Choron András is felismerte a kereskedelemben rejlő lehetőségeket is. Bár a hadikonjunktúra főleg a XVI. század második felében, az ország egészének hadszíntérré válása után virágzott, adataink már 1538-ból vannak arra nézve, hogy a Veszprém mellett állomásozó Ferdinánd-párti sereg számára Choron András is szállított élelmiszer-ellátmányt.60

Devecser maga is gyarapodott a növekvő Choron vagyonnak, valamint a család egyre nagyobb befolyásának köszönhetően. 1535-ben Choron András megvásárolta a közeli Szék és Meggyes parasztfalvakat, melyek közül Meggyest Devecserhez csatolta. Később, 1542-ben pedig sikerült Kisdevecsert is megszereznie, melyet így beolvasztott Devecserbe.61

Choron Andrásnak is fontos volt az, hogy Devecsert mind gazdaságilag, mind katonailag erőssé tegye. Korszakunkban ugyanis az elsődleges hatalmi tényező még a várbirtok volt. Egy erős várbirtok a hozzá tartozó földekkel együtt – azaz a teljes uradalom – képes volt ellátni a környező vidéket, valamint annak lakóit megvédeni az ellenségtől. Így az uradalom középpontjában álló vár a földesúr birtokainak igazgatási és katonai központja lett.62


Devecser státuszának megváltozása

A család befolyásának és ezzel vagyonának növekedése, mint már utaltunk rá, szorosan összefüggött Devecser fejlődésével. A Choron András által az 1540-es évekre felépített várral a település helyzete is megváltozott. Míg 1531-ben, 1536-ban, 1542-ben, 1543-ban Devecsert mint falut rendesen összeírták a portális adóösszeíráskor, addig erre 1543 után már nem került sor. Ettől kezdve Devecserre az „oppidum”, azaz mezőváros kifejezést használták. Ferdinánd király évi három országos vásár és szombati napon hetivásár tartásának jogát adományozta a városnak. Ezzel együtt a város lakóinak helyzete is megváltozott. Királyi adószedők 1557-ben jegyezték fel, hogy Devecser lakosai nem „adófizető parasztok”, hanem „a király servitorai”, azaz hadakozásra kötelezett végváriak. A vár védelmének élén egy városi hadnagy (vajda) állt, aki egyben a városi bíró is volt. Továbbra is működött viszont a városi tanács, valamint Devecser város széke, ahol a lakosság nem bűnügyi és nem hadi szolgálattal összefüggő dolgaiban hoztak döntéseket. Azzal, hogy Devecser lakói servitorok lettek, mentesültek a kilenced fizetése alól, a földesúr csak a szőlőművelés után behajtható hegyvámot szedte be tőlük.63


III. Devecser mint végvár és a magnificussá vált Choronok (1541-1584)

A család és Devecser helyzete Buda eleste után

Choron Andrásnak az 1540-es évekre sikerült meglehetősen nagy vagyonra szert tennie, valamint hatalmát növelnie, melyet jól mutat, hogy ezektől az évektől kezdve már magnificusként említik. Ezzel a Choron család a főnemesek közé emelkedett.

Vagyonának nagyságát mi sem mutatja jobban, mint az 1540-ben történt események egyike. A veszprémi püspök, Kecsethy Márton egy újabb török támadástól tartva meg akarta erősíttetni Veszprém várát. A püspök már 1540. január 18-án kelt levelében kérte Anna királynét, hogy küldjön neki segélyeket Veszprém kijavítására, pénz azonban nem érkezett a királynétól. Ezért a következő évben, 1541-ben Kecsethy Choron Andráshoz fordult segítségért. El is zálogosított az egyházi kincsekből 50 márka súlyú értéktárgyat (1 márka = 245 gramm), melyről egy 1541-ben keltezett káptalani oklevél tesz említést, miszerint „eladtak kelyheket, kereszteket és szentségtartót 400 forintért és egy szenteltvíztartót 80 forintért.64 Ezeket a kincseket majd csak a Kecsethy Mártont 1549-ben váltó65 püspök, Bornemissza Pál (1549-1553) próbálja meg visszaváltani, a kincsek közül azonban addigra sok már elveszett.66

A török az 1541. évi hadjárata során végleg elfoglalta Budát, így most már képes volt berendezkedni hosszabb időre az ország közepén. Buda elfoglalása után először Székesfehérvár ostroma idején (1543. augusztus 25. – szeptember 3.) jelentek meg nagyobb számú török csapatok Devecser és Somló körül. Később a Pápa alól elüldözött török csapatok fosztották végig a vidéket. Mikor már a fosztogatásból visszatérőben voltak, tábort vertek Vásárhely mellett. A Győrnél gyülekező magyar hadak lovassága azonban rajtuk ütött, és szétszórta őket, foglyaikat pedig kiszabadította. Valószínűleg e támadás során néptelenedett el a mai Devecser határát képező Meggyes parasztfalu is.67

1547. január 13-án a dunántúli főurak és a vármegyék részleges gyűlést tartottak Rábahídvégen. Itt egy újabb, Vasváron tartandó gyűlés megszervezésével bízták meg Choron Andrást. A két gyűlésen elhatározták egy 400 lovasból álló magánhadsereg felállítását, valamint megegyeztek abban, hogy minden jobbágyporta évi 1 forinttal adózik. A 400 lovast 4 kapitány alá rendelték. Porkoláb Márton Pacádon, Horváth Márk Csurgón, Pethew Péter Devecserben, Zalka Pál Pápán állomásozott 100-100 lovassal. A kapitányok mind Choron András alá lettek rendelve. A gyűléseken megegyeztek, hogy egy lovas havi zsoldja 3 forint, a kapitányok, valamint Choron és Chány tiszteletdíja pedig 50-50 forint.68

Ugyanebben az évben a magyar országgyűlésen is megszületett a magyar végvárak fenntartásához szükséges külföldi segélyekről szóló XVI. törvénycikk. Ez kimondja: „Hogy azok a várak és erősségek, amelyek le nem bontandók, és őrség nélkül vannak, a szükségeshez képest megerősíthetők és fönntarthatók legyenek, mindenesetre szükség van a Szent Császári és Királyi felségek, meg a birodalmi fejedelmek pénzbeli és katonai segélyére (…), mert mindezekre a magyar hadiadó egymagában semmi szín alatt nem lesz elégséges”.69 Mint a törvénycikkből is látszik, a magyar rendek egymagukban nem voltak képesek az országot megoltalmazni, szükségük volt a Habsburg császári udvar segítségére.

Az 1543-1545. évi csatározások után az udvar és a porta 1547. június 19-én öt évre szóló békét kötött egymással.70 A végvidéken viszont továbbra is folytak portyázások a másik fél csapatai ellen. Ezekre a betörésekre a végvári katonaságnak mind magyar, mind török oldalon szüksége volt, hogy a sokszor akadozó zsoldjukat, illetve elmaradozó élelem-utánpótlásukat biztosítani tudják.

1548-ban vagy 1549-ben portyázó török csapatok támadták meg Devecsert is, de csak a védtelen települést prédálták fel. Ebben a támadásban pusztult el a Szent György tiszteletére épült templom, melyről adataink már 1333-ból vannak. A templom a veszprémi egyházmegye második főesperessége („secunda vicaria”) volt és összesen 4 plébánia tartozott hozzá. Egy 1550. évi egyházi összeírás szerint azonban már „deserta”, vagyis elpusztult. A templom a török a háborúk során nem is épült újjá, erre majd csak az 1740-es években került sor.71


A család birtokpolitikája az 1540-es években72

Az egyre növekvő török veszély miatt a Choronok – adóképes portáiknak fogyását ellensúlyozandó – az ország nyugati része felé kezdtek terjeszkedni. Székesfehérvár 1543-as eleste után először a család Tihany környéki birtokai kerültek a törökök kereszttüzébe. Elvesztették Fok és Szántód birtokokat, valamint egyre biztosabbnak tűnt, hogy a 24 lovas és 14 gyalogos, akiket András a saját pénzén állomásoztatott a tihanyi várban, kevés lesz az uradalom megvédésére. Ferdinánd, bár több katonát küldeni nem tudott, az 1546. évi XLIV. tc. alapján vállalta Tihany várában 24 lovas és 16 gyalogos katona állomásoztatását. Ettől kezdve beszélhetünk Tihany királyi kézbe kerüléséről, noha Choron András még 1548-ban is mint Tihany kormányzója élvezte Szőlős, Arács, Füred és Örvényes falvak jövedelmét. Egyértelmű viszont, hogy 1552-ben már nem az övé Tihany, ugyanis az uralkodó Veszprém eleste után, 1552. augusztus 23-án 25 gyalogost és 25 lovast vezényelt Tihany várába.73

Hasonló volt a helyzet Veszprém vármegyében is. András 1542-ben megszerezte ugyan a Szentimresárosdi családtól Kisdevecsert, amelyet beolvasztott Devecserbe74, azonban ezzel sem tudta ellensúlyozni adóképes portáinak fogyását. A nagyarányú pusztulás következtében 1546-ra 31 település tűnt el, köztük az 1535-ben 5800 forintért megvásárolt Ugod is.75 1549-ben Veszprém vármegyében a regisztrált porták száma rendkívül alacsony, mindössze 585 volt. Ebben az évben ugyan Choron András volt Török János után a vármegye második leggazdagabb birtokosa a maga 75,5 adózó portájával, és övé volt Somlóvásárhely oppidum is, azonban a gazdagabb falvakból, mint Kerta, Dabrony, Berémhida, Fajsz, Palota vagy Peremarton nem birtokolt egyet sem.76

Zala vármegyében András 1542-ben megszerezte ugyan a rátóti Gyulaffyaktól Pulát, és 1545-től Mindszentkálon és Szentbenedekkálon is bírt portákat, ezek azonban az 1549-es adóösszeírásokban már nem szerepelnek. Zala vármegyében már csak középbirtokosnak számított a család a maga 55 adózó portájával és meglehetősen sok, 92 zsellértelkével. Ezekből az adatokból tehát nem következik egyértelműen, hogy miként válhatott a család mégis magnificussá.77

A látszólagos ellentmondást feloldja, ha tudjuk, hogy ezekben az időkben a család egyre inkább nyugat felé terjeszkedett. Ezt az állítást támasztja alá a Vas és Veszprém vármegyék határán fekvő Jánosháza-Somló uradalom megszerzése is. Erdődy IV. Péter 1548-ban elzálogosította Somlót Choron Andrásnak évi 2000 forintért, néhány évre rá azonban az Erdődyek még vissza tudták vásárolni a birtokot. Az uradalom végső eladására csak 1558. február 7-én, a zágrábi káptalan által kiállított oklevélben került sor, amikor az Erdődy család 15000 forint ellenében eladta azt a Choronoknak.78

A család birtokainak nagy része most már a védettebb nyugati megyékben feküdt. Vas megyében összesen 54 településen 302 portával rendelkeztek, így Batthyány Ferenc (84 helységben 611,5 porta) és Salm Miklós (130 helységben 542,5 porta) után Choron András a harmadik legnagyobb birtokosnak számított. Ezek mellett két nagy uradalmat is birtokolt a család: közvetlenül a nyugati határ mellett a Dobrai uradalmat, valamint Batthyány Ferenccel közösen a Rohonc-szalonaki uradalmat is.79 Érdemes megjegyezni, hogy Choron a Vas vármegyei birtokainak közel felét (46%-át) Batthyány Ferenccel megosztva birtokolta (ld. 1-3. táblázat, 5. ábra).


A Choronok családi kapcsolatai

A XVI. századi magyar nemességre is jellemző, hogy csak vele azonos rangúval kötött házasságot, alacsonyabb rangút nem igazán engedtek soraik közé. Ha valakit mégis maguk közé fogadtak, akkor a szerencsés kiválasztott is megkapta új családjának rangját, valamint részesült annak vagyonából is.80

Mint láttuk, Choron András katonai sikerekkel és sikeres birtokpolitikájával nagy vagyonra és biztos bázisra tudott szert tenni. Ő még mint egyszerű kemenesaljai nemes vette feleségül az ismeretlen származású Izsákfalvi Margitot, saját gyermekeinek azonban már főnemesi családból szerzett házastársat.81

András életének utolsó szakaszáról kevés információnk van. Azt tudjuk, hogy utolsó éveiben már szlavón bán volt. András még Veszprém várának 1552. évi eleste előtt meghalt, 1551-ben.82 Halálakor Bornemissza Pál veszprémi püspök írta Nádasdy Tamásnak: „Megholt Choron András, kit mindnyájan igen bánunk sok okokért.83 Andrásnak két fia és négy leánya közül halálakor az idősebb fiúgyermeken, Istvánon kívül még mindannyian életben voltak.

Egyetlen fiát, Jánost valószínűleg 1546-ban adta hozzá Svetkovics Máriához, a királyné egyik udvarhölgyéhez. Az eljegyzésre már 1545-ben sor került, ezen alkalomból Ferdinánd király hozományul 500 forintot rendelt a magyar harmincadok jövedelméből Svetkovics Máriának „hosszú és hű szolgálatai fejében”. Choron András pedig Svetkovics Mária részére az ugodi uradalomra tábláztatott be 2500 forintot.84 Felesége révén János sógorságba került Batthyány Ferenc szlavón bánnal és Batthyány Kristóffal, ugyanis mindkettőnek Svetkovics lány volt a felesége: Ferencnek Svetkovics Kata, Kristófnak pedig Erzsébet.85

Choron Fruzsina86 Gersei Pethő Benedeknek volt felesége. Magyarul és latinul egyaránt beszélt és levelezett, kertjei messze földön híresek voltak, 1560-ban már narancsfa is megtalálható bennük. Halálának időpontját nem ismerjük, csupán annyit tudunk, hogy Pethő Benedek 1573-ban halt meg, mikor is hagyatékát összeírták. Ennek alapján kijelenthetjük, hogy Fruzsina ekkor már nem élt.87

Choron Dorottya férje Csobánc ura, rátóti Gyulaffy János Zala vármegyei középbirtokos volt. Gyulaffy János testvére volt a híres bajvívó Gyulaffy László, akit Dorottya nem szívelt. Ebben valószínűleg közrejátszott László és János 1557-ben egy kótyavetye során történt összekülönbözése. A nézeteltérés következtében Choron János 1557. március 14-én kelt levelében már egyenesen törökösséggel vádolta meg Lászlót. A dolog odáig fajult, hogy László az áthelyezését kérte Pápára, mondván, hogy ő Choron Jánossal törökre menni többet nem kíván.88

András harmadik lányát, Annát Gersei Pethő Gáspár vette feleségül, aki Nádasdy familiárisa volt. A negyedik lány, Katalin lehetett a legidősebb. Nagyon korán elvesztette urát, Vásonkői Horváth Jeromost, mert 1549-ben már özvegy Horváth Jeromosné birtokaként írták össze a Veszprém vármegyei Kertát és Felsőkamondot.89


Devecser Veszprém eleste után 1566-ig

A XVI-XVII. századi török jelenlét jelentős változást eredményezett Devecser és a vár életében. Eddig a településnek főként gazdasági jelentősége volt, azonban Buda, majd Veszprém 1552-es eleste után egyre inkább megnövekedett katonai jelentősége is.90

Devecser már 1547-től a felső-magyarországi főkapitánysághoz tartozott, így részese lett annak a harmincnál is több várat magába foglaló láncnak, mely a Karintiába és Stájerországba vezető utakat volt hivatott védeni. Ez a lánc két sorból állt, az első sort Keszthely – Hídvég – Kéthely – Csákány – Komár – Kanizsa – Légrád, míg a másodikat a Devecser – Sümeg – Szentgrót – Egerszeg lánc alkotta. Mivel a két sor egymás mögött helyezkedett el, ezért ha az első sorból valamelyik vár török kézre került, akkor annak szerepét a mögötte álló erősség azonnal át tudta venni. Ezért lehetséges az, hogy ugyan Devecser csak egy apró láncszemnek tűnik, mégis nagy jelentőséggel bíró várnak számított. Mivel a Habsburgok örökös tartományainak védelmét is ez a lánc, valamint a Dunántúl látta el, ezért itt különösen sok vár volt, nagyjából 25-30 km-es mélységben egyenletesen elosztva.91

A Balatontól északra eső területeken Veszprém eleste után az erősebb várak, mint Sümeg, Vázsony, Keszthely, Csobánc, Szigliget is alig tudtak ellenállni az egyre növekvő török nyomásnak. Még a hozzájuk tartozó falvakat is alig tudták megóvni a török adóztatás alól. Ezeken a határ menti területeken, ahol a falvak már a töröknek is adót fizettek, de még magyar földesuraik is tudták valamilyen módon – általában végvári katonáik segítségével – hatalmukat gyakorolni, létrejött a kondomínium.92

Az udvar már 1546-ban rájött, hogy Magyarország a török elleni védekezést saját erejéből képtelen finanszírozni, ezért ebben az évben az alsó-ausztriai rendek magukra vállalták a Balatontól északra fekvő várak őrségének fizetését. Ehhez azonban szükséges volt, hogy ezekben a várakban ne magánhadsereg állomásozzon, hanem királyi haderő. Így lehetséges az, hogy Devecserben 1550-ben már 150 lovas és 100 gyalogos katona állt őrséget királyi zsoldon. Meglepő, hogy ekkora haderő állomásozott Devecserben, a vár így a Dunántúl harmadik legerősebb erőssége lett a Bécs felé vezető utat őrző Győr és Pápa mögött. Devecser kiemelkedő szerepe, a jelentős számú katonaság megléte rövid magyarázatra szorul. 1550-ben még állt Veszprém, tehát a magas létszám okát nem itt kell keresnünk. Valószínűbbnek tűnik, hogy Choron András befolyása áll a Devecserben elhelyezett nagyobb létszámú őrség mögött.93 Devecser súlyát tovább növelte, hogy 1552 májusában a király Veszprém elestétől félve további 75 lovast és 90 gyalogost vezényelt rátóti Gyulaffy László parancsnoksága alatt Devecserbe.

1552. június 2-án Hádim Ali budai pasa bevette Veszprém várát.94 Mivel Veszprém mögött Sárvárig már jelentősebb erősség nem állt, a törökök rögtön neki is láttak a veszprémi szandzsák megszervezésének. A török csapatok elárasztották a Dunántúlt, minek következtében 15 falu népe menekült a biztonságosabb Rába mögötti területekre. 1552. június 14-én a Sümeg várába menekült veszprémi püspök azt írta a királynak tett jelentésében, hogy a fehérvári törökök a sümegi vár tartományát tűzzel-vassal pusztítják.95

Ilyen körülmények között Devecser eleste is várható volt. Ez meg is történt valamikor a július 14-e előtti napokban, mikor is egy előretört török csapat elfoglalta és felégette Devecsert. Erről Khun Károly 1552. július 14-én kelt leveléből értesülünk, melyet Ferdinánd királyhoz írt, értesítve a királyt arról, hogy a környéken tartózkodó török hadak Pápa vagy Sümeg ellen szándékoznak támadást indítani.

Arról, hogy Devecser török megszállása mekkora pusztítással járt, nincsenek pontos adataink, de tudjuk, hogy Kohár falu ekkor pusztult el végleg. Lakói elmenekültek és soha többé nem tértek már vissza. 1552 és 1554 között Devecserről semmi adatunk nincs, valószínűleg török fennhatóság alatt állt ezekben az években.

A település 1554. október 4-én már biztosan újra magyar kézben volt, ugyanis egy erre a napra datált összeírás már a Duna és Balaton közti főkapitánysághoz sorolta Devecser várát, ahol ugyanezen összeírás szerint ekkor 150 katona állomásozott.96 Devecser erejét bizonyítja, hogy 1554 után egészen 1563-ig folyamatosan magyar kézen volt és sikerrel verte vissza a törökök támadásait. A vár és a terület védelméhez szükséges anyagiakat azonban Choron András örököse, Choron János nem volt képes egyedül előteremteni. A Devecserben állomásozó 150 lovas és 100 gyalogos katona évi 10878 forintos zsoldját az udvar fizette. Mellettük Choron János továbbra is tartott a várban magánhadsereget, de ez jóval csekélyebb lehetett az itt állomásozó királyi haderőnél, ugyanis ekkor már Ugod és Somló várának katonaságát is Choronnak kellett fizetnie.97 Ennek következtében a vár 1556-ban a Bécsi Haditanács kezelésébe került. Két évvel ezután, 1558-ban a Haditanács felmérte a vár állapotát. A várat gyengének találták, illetve megállapították azt is, hogy a várfalak közti tér túl kicsi a szükséges katonák számához képest.98

A várháborúkhoz kapcsolódó portyázásokból a devecseri katonák is kivették részüket. Az 1555. szeptember 26-ai napot megelőzően török csapatok közelítették meg Devecsert és kirabolták a közeli Borszörcsök falut, lakóit pedig elhurcolták. Choron János a devecseri katonákkal azonnal megtámadta a Borszörcsököt fosztogató török csapatokat, és egészen Sombokorig üldözte őket. Valószínűleg ebben a török támadásban pusztult el végleg Tósok falu is, mert az 1555. évi adóösszeírás már azt írja, hogy: „Tósokot a törökök teljesen elpusztították”.99 Szeptember 26-án Nádasdy Tamás dunántúli főkapitánynak írt levelében megemlíti azt is, hogy szerinte Veszprémet legfeljebb 100 török katona védi, ezért most alkalmas lenne a várat megtámadni. János természetesen saját magát jelölte meg, mint az ostrom vezérét.

Érdekes adaléka a török kornak, a két ellenséges fél egymás közti viszonyának egy 1555 őszén, pontosabban a „Szent Sophia asszony-nap után való szombaton” kelt levél. Ezt a levelet ugyanis a veszprémi Ali aga kjatib (porkoláb) írta devecseri Choron Jánosnak, „kedves barátjának”. A levelet válaszul küldte János egy korábbi írására, melyben két marhát kért Ali agától. Ali aga ebben a levelében megnyugtatta „bízott barátját, hogy a két marhát megszerzi, csak küldjön érte kocsit”. Levelében tájékoztatta Jánost arról is, hogy Mehmed bég rövidesen eltávozik Veszprémből. A levélíró a következő mondattal búcsúzott: „Isten tartsa meg Kegyelmedet!”.100

Ebből a levélből is látszik, hogy ugyan háborúban állt egymással a két fél, kereskedelmi kapcsolataik mégsem szakadtak meg. Sőt, a háború konjunktúrát gerjesztett az országban, amit a Choron család ki is tudott használni. Tudjuk, hogy 1552-ben egy német kereskedő vásárolta fel Choron János gabonáját, 1556 júliusában pedig Nádasdy parancsára Choron jó pénzért élelmiszert szállított a hadseregnek. Ezek is mind hozzájárultak a család vagyoni gyarapodásához. A jó anyagi helyzetet mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy ugyan Jánosházán és Somlón Choron fizette és élelmezte a várban szolgálókat, mégis ha Nádasdy kissé megszorult anyagilag, akármikor tudott neki 1000 forintot juttatni a saját vagyonából.101

Legközelebbi híradásunk devecseri katonák bevetéséről az 1556. évből való. Takaró Mihály október 11-én Nádasdy Tamás nádorhoz írt leveléből megtudjuk, hogy devecseri, tihanyi és győri csapatok mélyen előretörtek egészen Paksig és Tolna-Szentgyörgyig. A magyar csapatokat azonban a törökök tőrbe csalták Tolnánál, minek következtében vereséget szenvedtek. Takaró Mihály szerint a csatában „… az ide valókból (ti. tihanyiakból) tizenegy vagyon oda bennek, az devecseriekben tíz, az győriekben nem tudom mennyi vagyon oda.”. Az elesett katonák mellett „Lovak sok veszett oda, volt mind vezeték lovakkal nyolcvan lovak.102

A magyar katonák Tolnánál történt lépre csalását követő évben azonban már a törökök indítottak támadást. 1557 januárjában török lovasok kifosztották Iszkázt. A devecseri várból Choron János és Gyulaffy László kilovagolt, hogy rajtuk üssenek. Végül a törökök futamították meg a magyar katonákat, akik még így is tudtak zsákmányt szerezni. Ezután a kaland után esett meg a neves kótyavetye, melynél Gyulaffy igen megharagudott Jánosra. Ugyanis Gyulaffy egyik katonája zsákmányolt egy lovat, ami nagyon megtetszett Choron Jánosnak is, aki felszólította a katonát, hogy azt vigye a közös zsákmányelosztásra. Gyulaffy azonban kiállt katonája mellett és nem hagyta, hogy János elvegye tőle a zsákmányt. Végezetül Gyulaffy áthelyezését kérte Pápára, amit a Habsburg udvar teljesített is, 1558-tól már Csinghy Tamást találjuk Devecser castellanusaként.103

Az ezekhez hasonló kisebb összecsapások teljesen szokványosak voltak ebben a korban. Egy télen folytatott hadjárat azonban egyáltalán nem számított általánosnak. 1560 decemberében mégis nagy török erők gyülekeztek, de nem lehetett tudni, hogy mi célból. Azon elképzelés tűnt a legbiztosabbnak, mely szerint a célpont Pápa és a Rába-vidéke lehet. Hogy a támadó török sereget feltartóztassák, Török Ferenc pápai főkapitány utasítást adott arra, hogy a győri és pápai katonaság vonuljon Devecserbe. Az év utolsó napján, december 31-én Choron János megkönnyebbülten írta Devecser várából Nádasdy Tamásnak, hogy a törökök a Balaton-felvidéket pusztították végig és a Balaton jegén tértek vissza Fehérvárra.104

A következő évben kiderült azonban, hogy ez a támadás csupán egy előkészítő portya volt, ugyanis 1561. április 16-ról 17-re virradó éjszaka a törökök elfoglalták a holtrészeg védőktől Hegyesd várát, valamint ezzel egyidejűleg bevették Tapolcát is. A hegyesdi török uralom, azonban nem tartott sokáig, mert 1562. április 10-re már biztosan újra magyar kézben volt.105 A visszafoglalás után Choron János megpróbálta Ferdinándnál kijárni egyik familiárisa, Noszlopi Gáspár, Somló kapitánya számára Hegyesd várát. Ez azonban nem sikerülhetett, mert az udvar a várat védhetetlennek nyilvánította, és még ebben az évben leromboltatta.106

Az 1550-es években Devecser még sikerrel verte vissza a törökök támadásait. Ekkor még a várban lakott Choron János és családja is. A Choronok azonban felismervén a török fenyegetettséget, fokozatosan elkezdtek a nyugatabbra eső területeken birtokokat szerezni. Ennek eredményeképp 1561-ban Choron János a Sopron vármegyei Kabold várát is megvásárolta. Ezzel a család számára a fontos és jövedelmező területek az egyre inkább pusztított Devecser és Somló térségéből a védettebb nyugati területekre helyeződtek át.

A család is áttette székhelyét az 1560-as évek elején a veszélyeztetett Devecserből a sokkal nyugodtabb Kaboldba.107 Ez után a várat már tényleg csak tisztán királyi katonaság védte.

A törököt érzékenyen érintette Hegyesd és Tapolca elvesztése, ugyanis a következő évben bosszúhadjáratot indított a Balatontól északra eső területek ellen. 1563-ban támadást indítottak és elfoglalták Devecser és Somló várakat. 1563 és 1566 között már a kincstári defterekben találjuk meg Devecsert. Közigazgatási funkcióit még a török uralom alatt is megtartotta, ugyanis Devecser lett a devecseri náhie (járás, kerület) központja. A devecseri náhie alá 34 falu tartozott, többségük Fehérváron állomásozó szpáhik birtokaként.108 Ugyan Devecser már 1566-ban felszabadult a török uralom alól, mégis egészen 1582-ig szerepel a török adójegyzékekben. A török jogfelfogás szerint ugyanis az egyszer már megszerzett terület hódolt területnek számított, és mint ilyen adóznia is kellett.109 A töröktől visszavett vár eléggé rossz állapotban lehetett, ugyanis 1576-ban a Pozsonyi Kamara felvette a költségvetésbe egy, a devecseri vár rendbe tételére elkülönített összeget. Magára a felújításra azonban csak 1578-ban került sor.110

Devecser 1566-os felszabadulása nem valósulhatott volna meg Veszprém visszavétele nélkül. 1566. június 30-án a Palotánál gyülekező német és magyar hadak meglepetésszerű támadást indították Veszprém vára ellen. A támadás sikerrel járt. Mivel Palota már szilárdan a magyarok kezén volt, a törökök jobbnak látták kiüríteni a területet, többek között Devecsert is, majd egészen Fehérvárig vonultak vissza.111



A Choron család utolsó évtizedei

Az 1550-es, 1560-as években a Choron család helyzete Zala és Veszprém vármegyékben megrendülni látszott. Birtokaikon nem tudták befolyásukat megtartani, hiszen ezeken a területeken egészen 1566-ig a török volt az úr. Furcsának tűnhet tehát, ha azt a kijelentést tesszük, mely szerint a család felfelé ívelő pályája mégsem szakadt meg. Azonban közelebbről megvizsgálva a kérdést, mindjárt sokkal világosabban láthatunk.

Fentebb már kitértünk arra, hogy a török veszély miatt miképp változott meg a család birtokpolitikája. Choron András felismerve a török nyomást a Dunántúl középső és keleti felén, egyre inkább nyugat felé próbált új birtokokat szerezni. Terve sikerült, hisz halálakor a család birtokainak súlypontja Devecser és környékéről a védettebb nyugati területekre helyeződött át. Ennek a birtokszerzési folyamatnak volt fontos állomása a Jánosháza – Somló uradalom megszerzése. Erdődy IV. Péter már 1548-ban elzálogosította az uradalmat Choron Andrásnak, azonban később még sikerült visszaváltania azt. A végleges eladásra már János idejében került sor. A zágrábi káptalan 1558. február 7-én kelt oklevelében Erdődy IV. Péter 15000 forint ellenében eladta Choron Jánosnak Jánosházát és Somlót.112 A vásárlás maga királyi megerősítéssel történt. Ennek értelmében I. Ferdinánd király Choron Jánosnak, feleségével, Máriával, valamint Katalin és Margit nevű leányaival együtt a somlói uradalomra „consensus regiust”, és „jus patronatust” adott.113

Mint már említettük, Choron János 1561-ben megvásárolta a Sopron vármegyei Kabold váruradalmát.114 Ennek a birtokszerzésnek is köze lehetett ahhoz, hogy Jánost I. Miksa király (1564-1576) 1571-ben kinevezte Sopron vármegye főispánjává, valamint Sopron várának várkapitányává is, „qua libero baroni in Kabold”. Tehát János ezzel a bárók közé emelkedett.115 Ez nem is meglepő annak fényében, hogy a Choron család eddigre már Devecser, Somló, Jánosháza, Ugod, Kabold és Kőszeg116 uradalmait is magáénak mondhatta. Így a Choron család már akkora vagyonnal rendelkezett, mint a Nádasdy, Batthyány, Erdődy, Alsólindvai Bánffy vagy Zrínyi családok.117 Vagyoni helyzetét és rangját jól mutatja, hogy 1570-ben Ország Kristóf magvaszakadtával I. Miksa 52000 forintért zálogba adta Choron Jánosnak Jókő várát.118

Ilyen nagyságú vagyonnal a háta mögött, a feltétlen Habsburg-hűségét többször is bebizonyító Choron János fiainak pályáját nem lenne nehéz megjósolni. Choron Jánosban azonban a gyors karriert befutó Choron család utolsó férfi tagját tisztelhetjük. 1584-ben ugyanis fiú utód nélkül halt meg Choron János. Végrendeletében kijelentette, hogy négy lánytestvérével megegyezett birtokai felosztásáról. Ezen birtokai, „nevezetesen Kabold vára, másképp Kaborsdorf, melyet ő maga szerzett, úgy Kőszegvára, Ugod és Devecser várak, Somlyó a Jánosházán lévő erőddel és minden tartozékaival, ezenfelül a Choron András által Gyulaffy Istvántól megvett Nagy-Gyimót és az ugyanaz által szerzett Ganna, valamint az arácsi mintegy 112 holdra rúgó szőlők és más ősi, valamint szerzeményi ingó és ingatlan javai előbbi nejétől Svetkovics Máriától született leányaié, úgymint Margit, gróf Nádasdy Kristófné, Anna, Balassa Istvánnéé legyenek”.119 A hatalmas Choron birtokokat a testvérek felosztották egymás között: Margit kapta Ugod, Somló – Jánosháza, valamint Devecser uradalmakat, Anna pedig a többit.

Devecser tehát a Choronok kezén maradt Margit és férje, Nádasdy Kristóf révén. A házaspár 1558-ban Egervárra költözött és később sem tért már vissza az egykori családi fészekbe, Devecserbe.120

A család következő említése 1597-ből való. Ebben az évben I. Rudolf király (1576-1606) rendelete értelmében Hetyei Bálint nádori ítélőmester meginti az ekkor már özvegy Nádasdy Kristófné Choron Margitot, valamint köpcsényi Liszti István feleségét, Annát, hogy „Ugod, Somlyó Devecser várakat Veszprém megyében, Jánosháza erődöt Vasvármegyében összes tartozékaikkal együtt a köteles leánynegyed ellenében a királyi kincstárnak átadják”.121


IV. A Choronok eltűnése és Devecser utóélete 1626-ig

Choron János 1584-es halálával fiágon kihalt a devecseri Choron család. Bár János lányai közül egyik sem lakott Devecserben, az továbbra is az övék maradt. Devecser várában ezekben az években már csak királyi zsoldon tartott katonaság állomásozott, melynek élén egy hadnagy állt (vajda), aki egyúttal a város bírói tisztét is betöltötte.

Az 1568 óta tartó viszonylagos békeidőszak azonban lassan a végéhez közeledett. Az 1580 – 1590-es évek fordulóján megsokasodtak az addig is folyó határvillongások a bakonyi és balatoni végvidéken. 1587-1588-as években túlnyomó részben magyar támadásokról beszélhetünk, joggal lehetett tartani tehát egy nagyarányú török ellentámadástól is. Ezt a várható török támadást elhárítandó hívták össze a dunántúli végek katonaságát Devecserre, az 1589. év januárjának végére.122


A Choronok által elhagyott Devecser

Devecser 1566-os magyar kézre kerülése után a várba újra királyi hadsereg került, de az 1558 után Devecserben állomásozó seregek kapitányainak nevét sajnos nem tudjuk. A Devecserben szolgáló katonák továbbra is kivették részüket a portyázásokból. 1573 decemberében maga Musztafa budai pasa panaszkodott Trautson Jánosnak, az Udvari Haditanács elnökének írt levelében: „Im ez nemöli naponnis az tihaniak, deuecieriek nagi haddal zaszlokkal fol kewlen, az Balaton mellett valami sokkadalomra wöttek, egi nehaniat az mieinkben fogva viwen, az kappaniak rea talaltak és mind zaszlostil jde hoztanak bennök…123

A várat a több évtizedes harc tönkretette. Folyamatos javítgatásával a Choron család nem foglalkozott, hisz ők maguk már nem laktak a várban. A vár fenntartása tehát teljesen a Habsburg udvar feladata volt. Ennek jegyében a Pozsonyi Magyar Kamara az 1576-os költségvetésében elő is irányzott egy nagyobb összeget a dunántúli végvárak, így Devecser újjáépítésére és megerősítésére. Az 1578-as brucki egyezmény értelmében pedig a várakban állomásozó katonák zsoldja mellett a Balatontól északra fekvő várak fenntartási költségét is magukra vállalták az alsó-ausztriai rendek.124

Az 1576-ot követő években valóban sor is került a vár helyreállítására. Az állandóan pénzhiánnyal küzdő Pozsonyi Magyar Kamara azonban a vár modernizálásának költségeit már nem tudta magára vállalni. Így érthető, hogy míg a nagyobb várakon az olasz hadmérnökök új típusú védelmi rendszert építették ki, olaszbástyákkal vették körül őket, addig Devecseren ennek nyomát sem találni. A tűzfegyverek fejlődésével a vár egyre védtelenebb lett a támadókkal szemben. A török csapatok modernebb, nagyobb hatótávolságú fegyverei ellen a devecseri vár egyre kisebb eséllyel tudta csak felvenni a harcot. 125


A 15 éves háború és hatásai

A török ellentámadástól tartva 1589 januárjában Devecserben összevonták a dunántúli végek katonáit, ugyanakkor nagyobb támadásra csak négy év múlva, 1593-ban került sor. A háborúra az okot egy Száva parti vár, Sziszek körül kialakult konfliktus adta. Hasszán boszniai pasa az 1591. évben ostrom alá vette Sziszek várát. Ekkor nem járt sikerrel, ezért az ezt követő években még kétszer kísérletet tett a vár bevételére. 1593 nyarán, a harmadik támadás során a várból kitörő magyar hadsereg elüldözte az ostromló török csapatokat. Magyar területen többször is megverték őket, maga Hasszán pasa pedig menekülés közben a Kulpa folyóba fulladt. Annak ellenére, hogy a törökök szegték meg az 1568-as drinápolyi békét azzal, hogy Magyarországon lévő magyar várat támadtak, a Porta 1593 augusztusában hadat üzent a Habsburg császárnak. Ezzel megindult az évszázad végét lezáró, a század legvéresebb háborújaként is emlegetett 15 éves háború, mely egészen 1606-ig tartott.

A háború kezdetén a törökök gyorsan nyomultak előre. 1593. október 3-án már Veszprémet kezdték ostromolni. A vár rövid harcok után, október 7-én esett el. Október 10-ére a törökök már Palota várát is magukénak mondhatták. Veszprém elestének hírére Szentmárton, Tata, Vázsony, Tihany és Devecser királyi katonasága elmenekült a végvárakból, magára hagyták és kiszolgáltatták az általuk őrzött területeket a töröknek. A várak harc nélküli átadása természetesen törvénybe ütköző cselekedet volt, ezért 1594. december 23-án Habsburg Mátyás főherceg a feladott várak kapitányait, alkapitányait és katonáit felszólította, hogy 1595. január 12-én Bécs város falánál, a kijelölt helyeken jelenjek meg. A hadbírósági tárgyalások szigorú ítéleteket hoztak, több halálos ítélet is született. Arról, hogy Devecser védőire milyen büntetést szabtak ki, sajnos nincs adatunk.126

Devecser földesura a háború időszakában Choron Margit férje, Nádasdy Kristóf volt. Margitnak három gyermeke született Nádasdy Kristóftól: Tamás, László és Orsolya.

Legidősebb fiúgyermekük Nádasdy II. Tamás. Apja halála után ő igazgatta a devecseri uradalmat. Devecser ekkoriban már nemigen emlékeztethetett az egykor nyüzsgő mezővárosra, hisz Nádasdy Tamás egy 1604-ben kelt levelében az ugodi, somlói, jánosházi, egervári és devecseri uradalmait elpusztultnak mondta.127 Nádasdy Tamás feleségül közeli rokonát, Choron János Fruzsina lányának egyik lányát vette el, tehát édesanyjának unokatestvérét. Az ilyen házasságok Magyarországon ekkor főbenjáró bűnnek számítottak. Ugyanakkor Tamás nem törődött anyai ági múltjával, hagyományaival sem. A Choron család ugyanis végig hűen ragaszkodott a Habsburg udvarhoz. Ennek ellenére Tamás az 1604-es Bocskai -felkelés (1604 – 1606) idején az udvarral szembe helyezkedett és Bocskai István mellé állt.128

A Choron család utolsó említése egy 1609. február 10-én, Jánosházán kelt oklevélben található. Ebben Choron Margit, Nádasdy Orsolya és Nádasdy Tamás megegyeztek egymás között a Choron vagyon rájuk eső részének felosztásáról. Ennek értelmében Margit kapta Ugodot, Orsolyáé lett Somló, Devecser Tamás birtokába került, Jánosházát pedig felosztották egymás között.129 Ez után az irat után már nem találkozunk a Choron családnévvel. Ezzel végleg eltűntek a történelemből.


Devecser Nádasdy Tamás után

Az 1606-os bécsi, valamint zsitvatoroki békékkel újra beköszöntöttek a már jól ismert háborús békeévek. Ennek következtében a XVII. század elején az addig gabonatermelést folytató majorságok sorra tönkrementek. A gabonatermelést felváltotta a sokkal jövedelmezőbb külterjes állattenyésztés, különösképp a távolsági marhakereskedelem.130 Így tehát tönkrementek a Devecser és környékén található majorságok is.

Az 1606-os békékkel nem csak gazdasági visszaesés jellemezte Devecsert. A háború után hadi jelentőségét is elvesztette a vár, csupán harmadrendű erősségnek számított. Védelmét már nem királyi zsoldos katonák, hanem az 1607 júliusában, Nádasdy Tamás öccse, László által letelepített hajdúk látták el. A Devecserben letelepített hajdúk kollektív hajdúszabadságot kaptak, mindenféle adó alól mentesültek, csak katonai szolgálattal tartoztak. A hajdúszabadság azonban nem volt hosszú életű, 1628-tól már nem találkozunk nagyobb számú hajdú lakossággal Devecserben.131

Az utolsó olyan birtokosa a településnek, akit még rokoni szálak fűztek a Choron családhoz, Nádasdy Tamás 1620. február 29-én meghalt. Mielőtt azonban az öröklődési perek lezárulhattak volna, a Bethlen Gábor erdélyi fejedelem (1613 – 1629) által 1620 szeptemberében megindított dunántúli támadás során az itteni végvárak katonasága átállt a fejedelem oldalára. A Habsburg udvar elleni harcokban devecseri katonák is részt vettek. Batthyány Ferenc, a Dunántúl főkapitánya szintén átállt. Ő a dunántúli hadakat Németújvárba rendelte. Az ide tartó csapatok parancsnoka, Tóti Lengyel Boldizsár jelentette Kőszeg alól Batthyányinak 1621. október 21-én kelt levelében, hogy „… az pápai, beszprémi, cseszneki, csobánczi, szigligeti, kesztheli és devecseri vitézekkel” a táborban van.

A háború zűrzavarát akarta kihasználni Nádasdy Tamás öccse, László is. Több törvénytelen foglalást is elkövetett, többek között Devecsert is elfoglalta. Emiatt Thurzó Szaniszló nádor (1622 – 1625) utasítására Engelics Ferenc veszprémi püspöknek (1608 – 1628) kellett Sümegről fegyverrel elindulnia, hogy Devecserből távozásra bírja Nádasdy Lászlót.132 Devecser végül családi egyezmények nyomán 1623-ban a Nádasdyak petenyédi ágáé lett. Ugyanakkor nem csak ők bírták Devecsert. 1625-ig voltak birtokaik itt a Czobor, Kéry, telekesi Török, Viczay, Chernel, Liszti, Balassa és Lippay családoknak is.133

A petenyédi Nádasdyak 1625-ben történő kihalásával Devecser újra adományozható lett. Így került az ugodi uradalommal együtt 1625-ben királyi adományként Esterházy Miklós nádor (1625-1645) kezelésébe.

Ladányi Ferenc kamarai megbízott 1626-ban tett jelentéséből értesülhetünk az egykor nagy hadi jelentőséggel bíró várról, mely mostanra már „… elégh puzta. Arokia viznekwlualo, az kerettese hol Kwuel, hol palánkal foldozua, io Halasto mellette,…


Utószó

Dolgozatomban igyekeztem bemutatni Devecser várát, a hozzá tartozó települést, valamint az ezeket birtokló Choron családot az első írásos említésektől, egészen a család, illetve a velük rokon petenyédi Nádasdyak kihalásáig. Ennek során láthattuk, hogy a Choron család és a település fejlődésének menete egészen a XVI. század első feléig milyen szorosan összekapcsolódott.

A család felemelkedése szempontjából fontos kiemelni az 1526-tól kezdődő, egészen a kihalásukig tartó feltétlen Habsburg-hűséget. Birtokaik jó részét királyi adományként kapták a Choronok. Nemcsak magvaszakadt, hanem sokszor „hűtlenség vétkébe esett” családok birtokait is a Choronok kapták. Az így szerzett birtokokról befolyt jövedelmekből hatalmas vagyonra tettek szert, melyből segítséget tudtak nyújtani a veszprémi püspököknek, a nádoroknak, akár még a királynak is.

Devecser fejlődése a Choron család felemelkedésével köthető össze. A család már a XIII. század óta bírt földekkel a településen. 1488-ban még nem emelkedik ki a jobbágyfalvak közül, a Choron András által építtetett várnak köszönhetően azonban 1543-ban Devecser oppidum rangot kapott, lakói pedig servitorok lettek. A vár és az uradalom fejlődése a XVI. század közepéig tartott, a század közepe után (1552: Veszprém eleste) rövid időre pedig fontos végvárrá lépett elő.

Növekvő vagyonuk és befolyásuk hozzásegítették a családot újabb és újabb földbirtokok, uradalmak vásárlására. A birtokok vásárlása pedig már okos birtokpolitikájuk része volt. Elkezdtek a védettebb nyugati megyékben birtokokat szerezni. Ennek a politikának nyitánya volt a Somló – Jánosháza uradalom megszerzése, de ebbe a folyamatba illeszkedik Kabold megszerzése is Sopron vármegyében, mellyel a vármegye egyik legvagyonosabb birtokosai lettek. Ez segíthette hozzá a család utolsó férfi tagját, Choron Jánost, a soproni főispáni tiszthez.

A 15 éves háborút követően a megrongálódott devecseri végvár hadi jelentősége megszűnt. A királyi zsoldos katonaság helyét az 1607-ben letelepített hajdúk vették át. Devecsert az Esterházy család kapta meg a század második felében, azonban a vár és a hozzá tartozó város nem tudott már akkora szerepet vállalni történelmünkben, mint tette az a Choron család idején.



    MELLÉKLET


    A táblázatok a Choron család nyugat felé forduló birtokpolitikáját mutatják be.


    1. táblázat: Choron család birtokai Veszprém vármegyékben, 1549-ben

    birtokossezsito1

    (Az ábrára kattintva azt nagyobb méretben is megtekinthetjük!)


    2. táblázat: Choron család birtokai Zala vármegyékben, 1549-ben

    Zala megyében elhelyezkedő birtokok

    (Az ábrára kattintva azt nagyobb méretben is megtekinthetjük!)


    3. táblázat: A Choron család birtokai Vas vármegyében 1549-ben (két részletben)

    Vas megyében elhelyezkedő birtokok

    Vas megyében elhelyezkedő birtokok

    (Az ábrákra kattintva azt nagyobb méretben is megtekinthetjük!)

    Jelmagyarázat:
    jelmagyarázat a birtokösszesítő táblázatokhoz

    Ahol Choron András nem egyedüli birtokos volt, ott a településen található összes telek/személy számát zárójelen belül tüntettem fel. A táblázathoz az adatokat Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16 század közepén című könyvének II. kötetéből vettem.



      FÜGGELÉK


      1. ábra: A Choron család címere

      Choron család címere



      2. ábra: A devecseri vár átépítésnek szakaszai

      Devecser központi várrészének építési szakaszai



      3. ábra: A devecseri vár alaprajza

      A devecseri vár alaprajza



      4. és 5. ábra: A reneszánsz ajtókeret és kandallókonzol

      A reneszánsz ajtókeret és kandallókonzol



      6. ábra: A Choron család Vas vármegyei birtokainak elosztása

      terkep

      (Az ábrára kattintva azt nagyobb méretben is megtekinthetjük!)


      A fekete kerettel jelölt részleteket olvasható méretben is bemutatjuk:

      a térképhez tartozó magyarázóábrák



      7. ábra: A Choron család családfája

      Choron család családfája

      (Az ábrára kattintva azt nagyobb méretben is megtekinthetjük)



        JEGYZETEK

          Rövidítések:

          MOL – Magyar Országos Levéltár

          DL – Diplomatikai Levéltár

          TT – Történelmi Tár

          1. Oszkó Éva (2004): A devecseri Esterházy-kastély. Pápai Múzeumi Értesítő 9/10. Szerk.: László Péter, 53.
          2. Börtsök László (1957): Devecser műemléki és városképi vizsgálata. Budapest, 2.
          3. Maga a falu nem nyúlt el egészen az 6 kilométerre fekvő Somló hegyéig.
          http://www.katica.org/cer28/somlo/utikalauza.html (2010.02.12. 9:15)
          4. Kisdevecser, Szék, Meggyes, Patony. In: Veress D. Csaba (1996): Devecser évszázadai. Devecser Nagyközség Önkormányzata, Veszprém, 17.
          5. Veress D. (1996) 18.
          6. Koppány Tibor (1961): Devecser, Ugod, Essegvár, Döbrönte. Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának Kiadványa, Balatonfüred, 7.
          7. A család nevét a különböző források különböző alakokban említik. Fellelhető Choron, Csoron, Csóron, Chyoron, Csorom, Csórom, Csóromy változatokban. Varga Szabolcs alapján a Choron névváltozatot használtam a dolgozatban.
          8. 1273-ban II. Ottokár cseh király (1230-1278) hadjáratot indított Magyarország ellen. A magyar csapatok Kőszegi Henrik vezetésével júniusban ellentámadásba lendültek, és a Morva vidékére szorították vissza Ottokár hadait.
          http://hu.wikipedia.org/wiki/IV._László#Az_1273._.C3.A9vi_magyar.E2.80.93cseh_h.C3.A1bor.C3.BA (2010.02.12. 9:24)
          9. Varga Szabolcs (1999): Egy elfeledett bárói család története a XVI. századi Magyarországon – A devecseri Choronok. In: Grastyán Endre Szakkollégium Tanulmánykötet I. Szerk.: Oborni Teréz. Pécs, 160-178. o. 161.
          10. Egyes források Choron Lászlót Lajosként említik.
          11. Koppány (1961) 7.
          12. Veress D. (1996) 21.
          13. Solymosi László (1984): Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából. Szerk.: Madarász Lajos. Veszprém, 190-191.
          14. Márton 1461-1484 között Kinizsi Pál familiárisa is volt. Ld. Koppány Tibor (1983): A devecseri kastély kutatása. In: A castellumtól a kastélyig. Tanulmányok a magyarországi kastélyépítés történetéből. Szerk.: Koppány Tibor. Históriaantik Könyvesház Kiadó, Budapest, 2006. 74.
          15. Veress D. (1996) 20-21.
          16. Koppány Tibor (1992): Devecser. Esterházy-kastély. Tájak – Korok – Múzeumok kiskönyvtára. Budapest, 2
          17. Más források szerint Székesfehérvárott volt a verekedés.
          18. Nem találtam információt arról, hogy miért verekedtek össze Bakócz és Choron emberei.
          19. Veress D. (1996) 22.
          20. 1508-1521 között is számos településen szerzett magának birtokokat. 1508. július 7-én Hanyi Simon elzálogosította Choronnak a Kis- és Nagydevecserbeli birtokait a kúriája kivételével (Magyar Országos Levéltár /MOL/ Diplomatikai Levéltár /DL/ 88983). 1513. február 13-án Aykai Ferenc zálogosította el 5 forintért Arácson az egyik jobbágytelkét (MOL DL 89025). 1514. március 13-án Ewchy György zálogosította el Choron számára 12 forintért Benchan birtokon lévő nemesi telkét (MOL DL 89038). 1516. május 12-én 32 forintért Gyömörői Mihály zálogosította el Nagy- és Kisdevecseren lévő összes birtokát (MOL DL 89065). 1516. május 14-én Alsóörsi András 32 forintért elzálogosította az arácsi két jobbágytelkét Choron Andrásnak. (MOL DL 89066)
          21. Varga (1999) 161.
          22. Veress D. (1996) 22.
          23. MOL DL 50253. A címer a heraldika szabályainak nem felel meg, azonban Magyarországon ebben a korban ez nem példa nélküli. Ekkor még nem vették számításba a heraldika szabályait, ez majd csak a XVIII–XIX. század során kerül előtérbe. Bővebben: R. Kiss István (1903): Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar czimerekben. Turul, XXI. kötet, 122.
          24. Nevének másik írásmódja Zalaházy.
          25. Holub József (1941-42): Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén – A veszprémi püspökség birtokai 1524-ben. Pannonia, VII. évf. 269.
          26. Veszprém vármegyében a főispán a mindenkori veszprémi püspök volt.
          27. Varga (1999) 162.
          28 Holub (1941-42) 303.
          29. Koppány (1992) 5-6.
          30. Maksay Ferenc (1990): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I-II. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, I. 8-11.
          31. János király egészen 1541-ig uralkodott.
          32. Veress D. (1996) 27.
          33. Varga Szabolcs (2001): Egy Mohács után felemelkedett nemesi család karrierjének kezdetei 1526-1541 között (A devecseri Choronok). Sic Itur ad Astra, XII. évf., 1-2. sz. 19.
          34. Koppány Tibor ezt az ostromot 1530-ra tette. Koppány (1961) 10.
          35. Erdélyi Gyula (1913): Veszprém város története a török idők alatt. Veszprém, 7.
          36. Veress D. (1996) 28.
          37. Varga (2001) 19.
          38. Uo. 20.
          39. Pálffy Géza (2000): A tizenhatodik század története. Pannonica Kiadó, Budapest, 71.
          40. Varga (1999) 164.
          41. I. Ferdinánd eredetileg Bark Bálintnak akarta adományozni Tihanyt. Kecsethy kérésére azonban inkább a teljesen elpusztított veszprémi püspökséghez csatolta. Kecsethynek ezért cserébe Barkot kárpótolnia kellett egy ő általa választott, a veszprémi vagy egri püspökséghez tartozó birtokkal. Erdélyi (1913) 7.
          42. Veress D. (1996) 28.
          43. Takáts Sándor (1982): Régi magyar nagyasszonyok. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 111.
          44. Varga (1999) 164.
          45. Nagy Andrea (1987): A devecseri várkastély történetisége és a nagyközség múltjában betöltött szerepe (szakdolgozat). 13.
          46. Varga (1999) 164.
          47. Mednyánszky Dénes, báró (1885): Egy kiskorú világi tihanyi apát. Turul, III. kötet, 188.
          48. Varga (1999) 164-165.
          49. Veress D. (1996) 29.
          50. Történelmi Tár (TT) 1893. 609.
          51. Veress D. (1996) 29-30. (Barátfalva, Ábrahámkeszi, Szentkirálykeszi, Nagygörbő, Hany, Nyavalyád, Ötvös, Sárosd, Ukk a sümegi járásban.)
          52. Veress D. (1996) 30. latinul: „…Dewcher antea tuguriolum erat (…) extruit regia plane aedificia et haec omnia ex sangvine miserorum, quos depredatus est ex arca Sümeg
          53. Varga (1999) 165.
          54. Takáts (1982) 111.
          55. Erre azért volt szükség, mert 1537. április 14-én Ferdinánd Tihanyt újból Márton püspöknek adta. Erdélyi (1913) 13.
          56. Ezeket a birtokokat Choron Veszprém vármegye alispánjaként adományozott el a püspöki birtokokból. Erdélyi (1913) 13.
          57. Erdélyi (1913) 13.
          58. Varga (1999) 165.
          59. TT 1893. 613.
          60. Varga (2001) 22.
          61. Veress D. 34.
          62. Börtsök (1957) 6-7.
          63. Veress D. (1996) 32-33.
          64. Erdélyi (1913) 16.
          65. Szalaházyt I. Ferdinánd 1528. január 1-jén egri püspökké nevezte ki. Ekkor érkezett a veszprémi püspöki székbe Kecsethy Márton, aki Szalaházy nővérének a fia volt. Szalaházy 1528-tól már egri püspök, azonban a veszprémi püspökség javait is ő birtokolta. Rómában még 1536-ban sem tudnak Kecsethy veszprémi püspökké való kinevezéséről, noha a választott püspöki címet már 1536. november 17-e óta használta. A hivatalos királyi megerősítésre csak 1542-ben került sor. Kecsethy püspököt a kortársak világias szellemű, pazarló embernek mondták. A veszprémi püspöki székből 1549-ben távozott. Ebben az évben ugyanis apostatált (kilépett a kötelékből) és feleségül vette Drugeth Antal lányát. Erdélyi  (1913) 12-53.
          66. Erdélyi (1913) 53.
          67. Veress D. (1996) 34.
          68. Nagy (1987) 14.
          69. Pálffy Géza (2005): Magyarország két világbirodalom határán (1526-1711). In: Magyarország története. Szerk.: Romsics Ignác. Akadémiai Kiadó, Budapest, 323.
          70. Veress D. (1996) 37.
          71. Uo. 37.
          72. Ld. 1-3. táblázat
          73. Veress D. (1996) 34.
          74. Ila Bálint – Kovacsics József (1964): Veszprém megye helytörténeti lexikona. I. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest, 221.
          75. Varga (1999) 167.
          76. Maksay II. (1990) 921-925.
          77. Varga (1999) 167.
          78. Kazáry Károly (1940): A jánosházi gróf Erdődy-birtok és vár rövid története. Dunántúli Szemle, VII. évf. 65.
          79. Varga (1999) 168.
          80. Maksay I. (1990) 21.
          81. Kazáry (1940) 65.
          82. A történetírás sokáig tévesen 1564-et tette meg Choron András halálának éveként. Ezt az adatot használta Kazáry Károly (Kazáry /1940/ 65.), Mednyánszky Dénes (Mednyánszky /1885/ 189.), Nagy Iván (1858) a „Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal” III. köt. című művében, ahol egyébként a család címereként is téves ábrát közölt.(Nagy Iván /1858/ 183.)
          83. Takáts(1982) 112.
          84. TT 1893. 613.
          85. Takáts(1982) 113-114.
          86. Nevének Frakszia vagy Praxedim változatával is találkozhatunk.
          87. Takáts(1982) 114-117.
          88. Varga (1999) 169.
          89. Uo. 170.
          90. Börtsök (1957) 5.
          91. Koppány (1961) 18.
          92. Uo. 19
          93. Varga (1999) 171.
          94. Veress D. (1996) 38.
          95. Uo. 39.
          96. Uo. 39.
          97. Koppány (1961) 21.
          98. Börtsök (1957) 8.
          99. Veress D. (1996) 40. o.
          100. Uo. 40.
          101. Varga (1999) 172.
          102. Veress D. (1996) 41.
          103. Uo. 41.
          104. Uo. 43.
          105. Koppány (1961) 22. (A magyarok ebben az évben Tapolcát is visszavették.)
          106. Varga (1999) 172.
          107. Uo. 173.
          108. Koppány (1961) 23.
          A devecseri náhie pár faluja és birtokosa:
          Tósok: Omer aga tímárbirtoka, 2000 akcsét fizet;
          Kolontár: Divane Deli tímárbirtoka, 1000 akcsét fizet;
          Szék: Mahmud bin Musztafa tímárbirtoka, 400 akcsét fizet;
          Ajka: Ali bin Szinán tímárbirtoka, 4000 akcsét fizet;
          Ug: Hasszán bin Murad tímárbirtoka: 4000 akcsét fizet;
          Hany: Hasszán bin Latifi tímárbirtoka, 2000 akcsét fizet.
          A falvak jó része a kondomínium területén feküdt, ugyanis magyar földesurának is adózott. Veress D. (1996) 45.
          109. Veress D. (1996) 44.
          110. Koppány (1961) 23.
          111. Veress D. (1996) 44.
          112. Kazáry (1940) 65.
          113. Mednyánszky (1885) 189.
          114. Koppány (1983) 74.
          115. Mednyánszky (1885) 189.
          116. Kőszeget az 1560-as évekre sikerült megszereznie, azonban nem találtam forrást arra nézve, hogy miként lesz övé ez a birtok.
          117. Nagy (1987) 19.
          118. Mednyánszky (1885) 189.
          119. TT 1893. 614. o.
          120. Varga (1999) 173.
          121.. TT 1893. 614.
          122 Veress D. (1996) 47.
          123.. Nagy (1987) 20.
          124 Koppány (1961) 23.
          125. Börtsök (1957) 8.
          126. Veress D. (1996) 48.
          127. Uo. 48.
          128. Takáts(1982) 128.
          129. Kazáry (1940) 67.
          130. Börtsök (1957) 9.
          131. Veress D. (1996) 48.
          132. Uo. 49.
          133. Koppány (1983) 74-75.



            IRODALOM

              Baksay Kornél – Kolicz Nándor – Sági Károly (1970): Veszprém megye helytörténeti lexikona. III. kötet. Akadémiai Kiadó, Budapest;

                Börtsök László (1957): Devecser műemléki és városképi vizsgálata. Budapest;

                  Csorba Csaba (2002): Regényes váraink. Magyar Könyvklub, Budapest;

                    Dr. Dornyai Béla (1927): Részletes magyar útikalauz. II. kötet: Bakony, Budapest;

                      Erdélyi Gyula (1913): Veszprém város története a török idők alatt. Veszprém;

                        Holub József (1941-42): Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén – A veszprémi püspökség birtokai 1524-ben. Pannonia, VII. évf. 269-307.;

                          Ila Bálint – Kovacsics József (1964): Veszprém megye helytörténeti lexikona. I. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest;

                            Kazáry Károly (1940): A jánosházi gróf Erdődy-birtok és vár rövid története, Dunántúli Szemle, VII. évf. 62-77.;

                              Koppány Tibor (1960): Devecser, Ugod, Essegvár, Döbrönte. Veszprém Megyei Tanács Idegenforgalmi Hivatalának Kiadványa, Balatonfüred, 5-39.

                                Koppány Tibor (2006): A devecseri kastély kutatása 1983. In: A castellumtól a kastélyig. Históriaantik Könyvesház Kiadó, Budapest, 67-78.;

                                  Koppány Tibor (1992): Devecser. Esterházy-kastély. Tájak, Korok, Múzeumok kiskönyvtára, Budapest;

                                    Maksay Ferenc (1990): Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén. I-II. Akadémiai Kiadó, Budapest;

                                      Mednyánszky Dénes, báró (1885): Egy kiskorú világi tihanyi apát. Turul, III. kötet;

                                        Nagy Andrea (1987): A devecseri várkastély történetisége és a nagyközség múltjában betöltött szerepe (szakdolgozat);

                                          Nagy Iván (1858): Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal, III. kötet, Budapest;

                                            Oszkó Éva (2004): A devecseri Esterházy-kastély, Pápai Múzeumi Értesítő, 9/10. Szerk.: László Péter, 52-84.;

                                              Pálffy Géza (1998): A veszprémi végvár fő- és vicekapitányainak életrajzi adattára (16-17. század). Veszprémi Múzeumi Konferenciák 9. 91-188.

                                                Pálffy Géza (2000): A tizenhatodik század története. Pannonica Kiadó, Budapest;

                                                  Pálffy Géza (2005): Magyarország két világbirodalom határán (1526-1711). In: Magyarország története. Szerk.: Romsics Ignác. Akadémiai Kiadó, Budapest;

                                                    R. Kiss István (1903): Természetes ábrázolás az 1526. év előtti magyar czímerekben. Turul, XXI. kötet;

                                                      Solymosi László (1984): Veszprém megye 1488. évi adólajstroma és az Ernuszt-féle megyei adószámadások. In: Tanulmányok Veszprém megye múltjából, Veszprém, 121-241.;

                                                        Takáts Sándor (1982): Régi magyar nagyasszonyok, Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest;

                                                          Történelmi Tár (1893): A gróf Esterházy család pápai levéltára. Közli: Reizner János, In: TT, 1893, 601-648.;

                                                            Varga Szabolcs (1999): Egy elfeledett bárói család története a XVI. századi Magyarországon. (A devecseri Choronok). In: Grastány Endre Szakkollégium Tanulmánykötet. Pécs, 160-178.;

                                                              Varga Szabolcs (2001): Egy Mohács után felemelkedett nemesi család karrierjének kezdetei. 1526-1541 között (A devecseri Choronok). Sic Itur ad Astra, XII. évf. 1-2. 17-31.

                                                                Veress D. Csaba (1996): Devecser évszázadai, Devecser Nagyközség Önkormányzata, Veszprém.



                                                                    ABSTRACT

                                                                      Damjanovics, Bence

                                                                      A Masked Transdanubian Castle and its Estates

                                                                        The Middle Ages, and within this the Turkish Age, is one of the most hectic periods in the history of Hungary. The young author presents the castle which is the topic of the paper and the settlement that belongs to it, Devecser, as well its noble family, the Chorons.
                                                                        By reading the paper we can learn how the representatives of the Choron family rose from the gentry of Kemenesalja to become nobility, and how they advanced to the highest rank at regional level, becoming the Lord Lieutenant (first of Zala, then of Sopron). The author of the paper also shows the scale of the effect the family had on Devecser, which made up their estates, as they succeeded in building a castle which had great significance in the city’s history and stands till this day (albeit, it has been rebuilt many times since). Additionally, the author examines how the castle affected the establishment of the Transdanubian line of border fortifications, the ever-present danger of the Turks and the wartime situation of Devecser and the surrounding settlements.

                                                                        National Secondary School Study Competition – history entry, 2009/2010 academic year
                                                                        School: Lovassy László Secondary School, Veszprém
                                                                        Advising teacher: János Isztl



                                                                          A cikk letölthető:
                                                                          A cikk letöltése pdf-ben

                                                                          Ugrás a cikk elejére



                                                                          Ez a weboldal sütiket használ. Az Uniós törvények értelmében kérem, engedélyezze a sütik használatát, vagy zárja be az oldalt. További információ.

                                                                          Az Uniós törvények értelmében fel kell hívnunk a figyelmét arra, hogy ez a weboldal ún. "cookie"-kat vagy "sütiket" használ. A sütik apró, tökéletesen veszélytelen fájlok, amelyeket a weboldal helyez el az Ön számítógépén, hogy minél egyszerűbbé tegye az Ön számára a böngészést. A sütiket letilthatja a böngészője beállításaiban. Amennyiben ezt nem teszi meg, illetve ha az "Engedélyezem" feliratú gombra kattint, azzal elfogadja a sütik használatát.

                                                                          Bezárás