Történelemtanításról a XXI. század elején. Szerkesztette: Péterfi Gábor és Fekete Bálint. L’Harmattan, Budapest, 2016. 226 l.
Idén látott napvilágot Péterfi Gábor és Fekete Bálint szerkesztésében a Történelemtanításról a XXI. század elején című tanulmánykötet. „Napjaink aktuális témája a közoktatás tartalmi–módszertani megújítása. A folyamatos fejlesztésekben kitüntetett szerepe van mind a gyakorló tanároknak, mind az iskolai és iskolán kívüli műhelyeknek. Az eredményes munkában kulcsfontosságú a szakmai párbeszéd, a tapasztalatcsere […].”[1] Így fogalmaztak a könyv intencióiról a szerkesztők.
A kötet hiánypótlónak mondható, ugyanis az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet kiadványain kívül igen szűkösnek mondható a kifejezetten történelemtanároknak írt módszertani kötetek palettája. A szakmódszertan frissítésére, megújítására pedig égető szükség van, már csak ha – a címmel is kiemelt – századunk rohamos fejlődését vesszük figyelembe. A különböző projektek keretében elkészültek mellett így jelent meg tavaly Kovács István, Kovács Istvánné és Óbis Hajnalka könyve, A változó történelemoktatás. E mellett említhetők még a Rubicon továbbképzései, a Történelemtanítás folyóirat, a Történelemtanárok Egylete és a Rákóczi Szövetség tevékenysége, viszont leszögezhető, hogy a hazai történelemtanárok számához képest kevésnek mondható a klasszikus kommunikációs produktum, hiába van potenciál.
Ami a szerkesztőket illeti: Péterfi Gábor benne volt a pedagógus életpálya-modell kidolgozására létrehozott bizottság munkájában, valamint a magyarországi evangélikus iskoláknál ő felügyeli a történelemtanítást. Ami viszont a kötet szempontjából relevánsabb: ő szervezte azt az első két aszódi konferenciát, amelyek anyagaiból ez a kötet megszületett. A másik szerkesztő, Fekete Bálint történelemtanár, az ELTE BTK doktorandusza, aki maga két tanulmányt is írt a kötethez.
A 2014 áprilisában, valamint 2015 februárjában az Aszódi Evangélikus Petőfi Gimnáziumban megtartott konferenciák kettős céllal jöttek létre: nem csupán azért, hogy az ország különböző részeiből érkező történelemtanárok tapasztalataikkal gazdagítsák egymást, hanem azért is, hogy egy közös szellemi műhelyt alkossanak. Az eddigi alkalmakon a kép még elég eklektikus volt, az igényeket látva később azonban remélhetőleg a szakmaiság előrébb fog kerülni, háttérbe szorítva az oktatáspolitikai témákat.
A kötet 13 tanulmánya 11 szerzőtől származik, és az írások öt tematikus egységre bonthatók. Az első dolgozat Fabiny Tamás evangélikus püspöktől származik, aki a Biblia és a reformáció kora oktatásának szerepéről értekezve vezeti fel a kötet többi tanulmányát.[2] Az elméleti dolgozatok közé tartozik Katona András és Csapodi Zoltán írása, így itt a változások jogi kereteiről is olvashatunk. Katona az új kerettanterv történelemmel kapcsolatos vonatkozásait mutatja be,[3] és leszögezi: „Korántsem hisszük, hogy kerettanterveink tökéletesek. Ugyanakkor a szinte kivétel nélkül gyakorló tanár készítőket egyrészt legjobb tanítási hagyományaink megőrzése, másrészt a XXI. század eleje szelleméhez illő megújulás igényének a kötelezettsége egyaránt sarkallta.”[4] A tanulmányában érdekes diagramokat felsorakoztató Csapodi Zoltán a történelem érettségi megújításáról értekezik, számot vetve mind a véleményekről, mint pedig a felhalmozott tapasztalatokról.[5]
A két érdekes tanulmányt jegyző Mirák Katalin általánosabban értelmezhető, magas szakmai színvonalú anyagokat tár az Olvasó elé. Az egyik a Magyarországi Evangélikus Egyház titkos belügyi kapcsolatairól szóló tényfeltáró munka, amelynek célja a pártállam és az egyházi viszonyok mibenlétének megismerése.[6] A másik dolgozat is a belüggyel kapcsolatos, ugyanis Berkesi András pályaképét tárgyalja az Államvédelmi Hatóságtól a Magvető Könyvkiadóig.[7] Mirák itt boncolgatja a Kádár-korszak egyik legnevesebb szerzője sikerének okait is, mindezt számos levéltári és irodalmi forrással fűszerezve.
A konkrét pedagógiai munkához már közelebb áll a helytörténettel kapcsolatos tematikus egység. Emlékpontok – mondd el, hogy tudjuk! címmel írt ki pályázatot 2010-ben a Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány. 69 iskola diákjai készítettek 3200 interjút, a programban pedig részt vett az Aszódi Evangélikus Petőfi Sándor Gimnázium is, amelyről Koncz István és Rácz Zoltán számol be.[8] Ismertetésükben szó van jó gyakorlatokról és az oral history módszeréről. Ahogyan Debrődiné Dobóczy Mária dolgozatában is olvashatjuk, Aszód esetében a helytörténeti igyekvések már a tantervig is eljutottak, ennek erősítése pedig kapcsolódott a pályázati lehetőséghez.[9] Fontos, hogy a diákok a helytörténetnél találkozhatnak először a tényleges kutatói munkával, ez pedig az aszódi gimnáziumban már példaértékű, akárcsak az Iskolatörténeti Múzeum.
Fekete Bálint médiatörténeti dolgozatainak célja, hogy a lehető legbővebben fogja meg a történteket.[10] A komoly irodalomjegyzékkel dolgozó fiatal történész első munkájában a pedagógiai folyamatok perspektívájában mutatja be a Horthy-kori filmhíradókat, míg a második tárgya a fotográfia és a történelemoktatás kapcsolata: „[…] a fotó sajátos volta miatt olyan történeti forrás, amely nem pótol más forrást, és amelyet nem pótol más forrás. Ez azonban csak akkor van így, ha a tanárok és a tanulók elsajátítják nemcsak a szöveg-, de a képelemzés technikáit is.”[11] Fekete kitűnő tanulmányában tankönyvelemzéssel és az érettségik elemzésével is foglalkozik.
Hermann Róbert karakteres írása a Magyarság Házában nyílt Mi, magyarok című kiállítással foglalkozik.[12] A neves hadtörténész dolgozatában a magyar katonai hagyományokat elemzi, hogy miért a rosszat emeljük ki, amikor sikerek is voltak szép számmal. Az említett kiállítás múzeumpedagógiai célzattal készült, akárcsak a – többek között – jó gyakorlatokat bemutató Hidvégi András tanulmánya,[13] illetve Dalos Tibor szombathelyi pedagógusé, aki az élményközpontúsággal kívánja megszerettetni a történelmet.[14] Az ő példája mutatja, hogyan lehet új, saját ötletekkel gazdagítani a történelemtanítást, és hogy ennek másokkal való megosztása mennyire inspiráló tud lenni. A kötetet Csáky Csongor, a Rákóczi Szövetség főtitkárának ismertetője zárja, aki a szervezet történelemtanároknak szóló programjait ismerteti, részletezi az egész Kárpát-medencében megrendezett eseményeket, és kifejezi, hogy a szövetség a további fejlődés érdekében várja a csatlakozókat.[15]
Összességében elmondható, hogy az ilyen kötetek is segítenek és megóvnak attól, hogy a kreativitásunk csökkenjen. Ösztönzést ad munkánkhoz, és reménykedhetünk, hogy lesz, aki folytatja. Az ilyen kötetek segítenek megvalósítani az oktatáspolitikai változtatásokat, illetve közreműködnek azok javításában.
A bemutatott kötetek megvásárolhatók: L’ Harmattan Könyvesbolt 1053 Budapest, Kossuth L. u. 14–16. Telefon: +36-1-267-5979 harmattan@harmattan.hu www.harmattan.hu és Párbeszéd Könyvesbolt 1085 Budapest, Horánszky utca 20. Telefon: +36-1-445-2775 parbeszedkonyvesbolt@gmail.com www.konyveslap.hu
JEGYZETEK
A cikk letölthető:
