Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, mit akarunk,
tudnunk kell, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
FELIRATKOZÁS AZ RSS-HIRCSATORNÁRA
FELIRATKOZÁS AZ RSS-KOMMENTLISTÁRA

Történelemtanitás

online történelemdidaktikai folyóirat

Betűméret növeléseEredeti betűméretBetűméret csökkentése

(hivatkozási azonosító: 07-03-07)


Vizsgálatom során az 1956-os forradalom és szabadságharc megjelenését kutattam ukrán nyelvű történelemkönyvekben. Speciális helyszínként Beregszászon, a Kárpátalja szívében, amely a mai napig zömmel magyar ajkú és lelkületű lakossággal bír. A problémát az okozta, hogy a helyi könyvtárakban (Apáczai Csere János Könyvtár, Beregszász Járási Könyvtár) kevés ukrán nyelvű szakirodalom és tankönyv volt fellelhető. Azonban arról több szakmunka is született, hogy miként dolgozzák fel az ukrán iskolákban a magyar történelmet, hogyan jelenik meg a magyarság történelmi identitása az oktatásban. A következő problémának az bizonyult, hogy a tankönyvek nem, vagy csak elenyésző mértékben foglalkoznak a témakörrel, pedig a kárpátaljai értelmiségi réteg igyekszik minden lehetőséget megragadni a magyar történelem ápolására. Ezt mi sem példázza jobban, mint Dr. Orosz Ildikó beszéde az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai c. könyvének bemutatóján: „A magyar, mint minden más nemzet, történelmi sorsfordulókon, közös élményeken át, azok hatására alakult. Ezek az élmények határozzák meg tudatunkat. S ez a közös tudat elegendő volt ahhoz, hogy az itt élők lélekben és tettben is átéljék az 1956-os eseményeket, holott nem tartoztak a magyar politikai nemzethez. A Kossuth Rádiót és titokban a Szabad Európa Rádiót hallgatva mindenki szíve testvéreink sorsáért dobbant.” Így a jövő nemzedéke jobb eséllyel ismerheti majd meg a magyar történelmet és annak kiemelkedő eseményeit.

    A történelem morzsái…

    1956 őszén az addig uralkodó magyarországi sztálini rezsim leáldozóban volt. Korábban Rajk László és társai perével és 1949. október 15-én végrehajtott kivégzésével kezdődött meg a tisztogatás – a sztálini szovjet példát követve – a párt belső köreiben is. Az ezt követő további koncepciós pereknek száznál is több halálos áldozata volt, és tízezrek kerültek törvénytelenül börtönbe, illetve internálásra. Bár 1953 után ezek megszűntek, de 1955–56-ban a bírálók és kritikusok hangja egyre erősödött, és szélesedett azok köre, akik a változást sürgették. A legerősebb fórum a Petőfi Kör volt (Гурток Петефі – digitális tananyag[1]), ugyanakkor egyre több értelmiségi körben voltak hallhatóak mélyebb kritikák. Ennek következményeként 1956. október 16-án Szegeden létrehozzák a DISZ-szel[2] szemben a MEFESZ-t[3], amelynek legjelentősebb gyűlését október 22-én tartották a budapesti Műegyetemen. Ezen elfogadták az azóta is csak 16 pontként emlegetett követelést, amely a teljes elszakadást szorgalmazta a sztálinista rendszertől. Ezen a gyűlésen egyúttal egy tüntetést is kihirdettek október 23-ára. A Belügyminisztérium tett ugyan egy kísérletet a tüntetés betiltására, azonban ennek semmilyen eredménye nem volt. A tüntetést megtartották és délutánra százezrek csatlakoztak a megmozduláshoz Budapesten. Az elsődleges követelések között szerepelt az akkori „idegen” Rákosi-címer[4] kicserélése a Kossuth-címerre. A visszaemlékezések szerint a tüntetés fő helyszínén, a Bem-téren volt az első bátor személy, aki kivágta a zászlóból a Rákosi-címert, és tette ezzel az ’56-os forradalom szimbólumává a „Lyukas zászlót” (Прапор Угорщини з вирізаним комуністичним гербом. Прапор з отвором став символом революціїdigitális tananyag[5]) Ezt követően a Nagy Imre-kormány október 28-án elfogadta a Kossuth-címert, mint hivatalos címert. (Nagy Imre portréja – Bвсесвітня історія[6]) Kádár János szintén ígéretet tett a Kossuth-címer használatára, és valóban ez volt a hivatalos címer 1957 májusáig. Azonban ezt követően az új, Kádár-címer vette át a helyét (Kádár János portréja – Bвсесвітня історія[7])

    Az október 23-ai tüntetés békésen kezdődött, azonban hamar tanúbizonyságot tett arról, hogy a nép alapvető változást akar. A Gerő Ernő vezette hatalom estére sem tudta megfékezni a tüntető tömeget, sőt a párt július végén megválasztott első titkára este nyolc órai rádióbeszédét követően a nép indulatai még hevesebbnek bizonyultak, és elindultak a Sztálin-szoborhoz a Dózsa György útra, valamint a Bródy Sándor utcai Rádióhoz. A tüntető tömegek összetalálkoztak a Rádió előtt a piliscsabai páncélosokkal is, akiket a Rádió védelmére vezényeltek ki. Azonban semmilyen ellenséges magatartást nem tanúsított sem a tömeg, sem a páncélosok. Ez a Rádióban lévő ÁVH-s erőket megrémítette, melynek következményei az első lövések és az első halálos áldozatok voltak. A tüntetők ekkor a szomszédos laktanyákat megszállva fegyverekhez jutottak és éjfél körül elkezdték a rádió ostromát. Az ostromnak hajnalra lett vége. Ekkorra már a békés tüntetés fegyveres felkeléssé vált.

    Gerő beszédét követően egy órával elhangzott Nagy Imre beszéde is, mely csalódást okozott. Bár a tüntetők elfoglalták a Rádió épületét, onnan azonban már nem tudtak adást sugározni, ezért egy parlamenti stúdióból sugározták a Minisztertanács közleményét a kijárási tilalomról. Másnap Nagy Imre, az újonnan kinevezett miniszterelnök bejelentette, hogy akik délután két óráig leteszik a fegyvert mentesülnek minden nemű szankció alól. A rádió október 30-án felvette a „Szabad Kossuth Rádió”[8] nevet, és elsőként az Örkény István által írt nyilatkozatot olvasta be, amely egy beismerő vallomás volt az elmúlt kor hazugságait illetően.[9] Szintén ebben a rádióban hangoztak el Nagy Imre szavai november 4-én, mikor bejelentette, hogy a szovjet csapatok megtámadták Budapestet, a törvényes magyar demokratikus kormány megdöntése céljából. Ezt követően a szovjet csapatok megszállták a Parlamentet, ahol ekkora már csak egy ember maradt, Bibó István államminiszter, aki a legfontosabb gondolatait rögzítette az utókor számára.

    A Rádió ostroma utáni intézkedések zavarosak voltak. Bár visszavették Nagy Imrét a kormányba, sőt miniszterelnök lett, de kihirdették a kijárási tilalmat, és kezdetben ellenforradalomnak minősítették a nép felkelését. A fegyveres fiatalok felvették a harcot a szovjet páncélos haderővel, a nép teljes támogatásával. A nyelvi nehézségek ellenére a tüntetők igyekeztek az orosz kiskatonáknak elmagyarázni, hogy ez nem egy lázadás, hanem egy szociális és demokratikus szellemű felkelés, amelynek célja a szabadság elérése. Voltak esetek, amikor ezt sikerült is megértetni, hiszen egy-két szovjet páncélost a Parlament előtt magyar zászlóval tudtak feldíszíteni, azonban a Kossuth téren a békés tüntetés ellenére is eldördültek az első lövések és kegyetlen vérengzés kezdődött. A város több pontján is harcoltak a szabadságukért a felkelők, akik így egy nemzeti szabadságharcot vívtak. Maléter Pál ezredes feladata lett volna, hogy öt harckocsival megállítsa a felkelést a Corvin közben. Ő azonban egyetlen harckocsival érkezett és tűzszünetet rendelt el. Másnap azonban igyekezett kiszorítani a tüntetőket, amelynek ismételt lövöldözés lett a következménye, amely eltartott október 28-ig, a délutáni fegyverszünetig. Miután Nagy Imre érzékelte, hogy a tüntetők nem ellenforradalmi indíttatásból állnak ki magukért, hanem a demokratikus és szociális Magyarország megteremtéséért, közös megoldást keresett. Elismerte, hogy nemzeti demokratikus mozgalom, és nem ellenforradalom tört ki hazánkban. Ezzel október 28-án lényegében győzött a forradalom. Egy nappal később megalakult a Nemzetőrség, melyet Király Béla vezetett, és amelyben a felkelőcsoportok is részt vettek, a közrend védelmét biztosítva. Zsukov marsall beszámolója alapján kiderült, hogy később a szovjet csapatokkal szemben már közös erővel léptek föl, és csak november 7-re sikerült őket felszámolni, vagyis három napig tudták tartani állásaikat. Ekkor érkeztek Budapestre szovjet harckocsik kíséretében az áruló új vezetés, a Kádár-kormány tagjai. Az országban ezután számos helyen sortüzek tizedelték meg a felkelőket. A forradalmat és szabadságharcot november folyamán mindenütt leverték.

    … a tankönyvekben

    Az ukrán nyelvű tankönyvek nagy része az 1938–1939-es kárpátaljai hovatartozással még élénken foglalkozik, a magyarországi eseményekről még részletesen beszámol. Az ezt követő időszakról már sokkal kevésbé esik szó, szinte egyáltalán nem foglalkoznak a tankönyvek az eseményekkel,[10] kihagyják az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc történetét[11] is. Roppant nehéz feladat volt olyan tankönyvnek szánt munkát felkutatni, amelyben részletesebben vagy akár felszínesen tárgyalja az 1956-os forradalom és szabadságharc eseményeit, történetét.[12] Az 1991 előttről származó könyvek, így a tankönyvek is az 1956-os forradalmat – a magyarországi hivatalos állásponthoz hasonlóan – ellenforradalomnak nevezték.[13] Az újabb históriai jegyzetek és történelemkönyvek ezt a kérdéskört tisztázzák, azonban mélységében nem merülnek el az 1956-os forradalom tárgyalásában, hiszen ezek nem érintették túl mélyen a kárpátaljai régiót. Monográfia is készült az 1956 forradalomról, Ivan Koroly tollából.[14] Miután az orosz nép nevében az első orosz államfő, Borisz Jelcin bocsánatot kért a magyar néptől,[15] Ukrajnában is egyfajta szemléletváltás vette kezdetét az 1956-os forradalom megítélésével kapcsolatban.[16]

    A felsőoktatási, főként főiskolai tananyagok között több művet is találhatunk, amelyek már a szovjet elnyomás alól felszabadultan születtek. Ilyen például Udvari István műve[17], amely széles körben ukrán nyelven igyekszik bemutatni Magyarország történetét. Ezt a könyvet a szerző a hungarológia iránt érdeklődő hallgatóknak szánta, amely kiegészül a magyar irodalom rövid történetével, illetve egy ukrán nyelvű magyar költészeti antológiával. A könyv fő célja az volt, hogy az ukrán szakos hallgatók adekvát módon hozzá tudjanak szólni a magyar történelem, irodalom, költészet témaköreihez. Kiemelkedő jelentőségű művek továbbá a Világtörténeti ismertetők.[18] Ezek szintén a felsőoktatásban résztvevő hallgatóknak szólnak, pontosabban a felsőoktatási felvételihez nyújtanak segítséget a fiataloknak. Ezekben a könyvekben még felfedezhető a szovjet hatás, de már a valóságra utaló jeleket is felfedezhetünk bennük.

    Összességében elmondható tehát, hogy az ukrán nyelvű tankönyvek közül a történelemtankönyveknek kellene foglalkoznia az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékével, ez azonban a legtöbb esetben nem történik meg még a legújabb tankönyvekben sem. Digitális történelmi tananyagokban elszórtan találkozhatunk az eseményekkel, illetve világtörténeti könyvekben, atlaszokban még felfedezhetőek említések, azonban ezek sokszor még egy korábbi szemléletet tükröznek, és nem feltétlenül a valóságot ábrázolják.



      FÜGGELÉK


      1. kép

        1. kép: Petőfi Kör ((Гурток Петефі) – digitális tananyag


        2. kép 

          2. kép: Lyukas zászló (Прапор Угорщини з вирізаним комуністичним гербом. Прапор з отвором став символом революції) – digitális tananyag


          3. kép

            3. kép: Nagy Imre portréja – Bвсесвітня історія (Világtörténet, Felvételi felkészítő)


            4. kép

              4. kép: Kádár János portréja – Bвсесвітня історія (Világtörténet, Felvételi felkészítő)


              5. kép

                5. kép: Titkosrendőrt kísérő magyar forradalmárok, 1956. november 1. – Угорські революціонери супроводжують співробітника секретної поліції. 1956 р. (Bвсесвітня історія, Világtörténet, Felvételi felkészítő)


                6. kép

                  6. kép: Magyar Forradalom, 1956 – Нет версии с большим разрешением. (Bвсесвітня історія, Világtörténet, Felvételi felkészítő)


                  7. kép

                    7. kép: Ладиченко, Т.В. (2011): Bсeсвітня історія 11 клас. Грамота, Киев
                    (Ladiscsenko, T. V. (2011): Világtörténeti ismertető 11. osztály. Gramota, Kijev)


                    8. kép

                      8. kép: Пометун Е.И. – Гупан Н.Н. (2011): Іcмoрія Україны Пометун Освiта, Киев (Pometun, E. I. – Gupan, N. N. (2011): Ukrajna története 11. Oszvita, Kijev) és Струкевич, О.К. – Романюк, І.М. – Дровозюк, С.І. (2011): История Украины для 11-го класса. Грамота, Киев (Sztrukevics, O. K. – Romanjuk, I. M. – Drovozjuk, Sz. I. (2011): Ukrajna története 11. Gramota, Kijev)


                      9. kép

                        9. kép: Коротка історія Угорщини. Під ред. Петера Ганака. Редакторта упорядник українського видання Іштван Удварі. Ніредьгаза, 1997. (Magyarország rövid története. Szerk. Hanák Péter. Az ukrán nyelvű változatot szerkesztette és gondozta: Udvari István. Nyíregyháza, 1997.)


                        10. kép

                          10. kép: Világtörténeti ismertetők (Bсесвітня історія)



                            IRODALOM

                              • Bárczay Oszkár (2011): A Heraldika kézikönyve. MTA, Budapest;
                              • Bocskor Medvecz Andrea (2012): Alapvetések az ukrán magyarságkép kérdéséhez és a magyar múlt ukrán megítéléséhez (1991–2011) PoliPrint Kft, Ungvár;
                              • Bocskor Medvecz Andrea (2010): Kárpátaljai ukrán középiskolások magyarságképe (egy kérdőíves felmérés tanulságai). A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Lehoczky Tivadar Intézetének tanulmánygyűjteménye. PoliPrint Kft, Ungvár, 5–31.;
                              • Espán Margaréta (2012): Az 1956-os forradalom és szabadságharc kárpátaljai dokumentumai. Kárpátalja online lap, 5. évf. 615. sz. október 26. http://www.karpataljalap.net/?q=2012/10/26/az-1956-os-forradalom-es-szabadsagharc-karpataljai-dokumentumai (Utolsó megtekintés: 2016. október 8.)
                              • Коротка історія Угорщини. Під ред. Петера Ганака. Редакторта упорядник українського видання Іштван Удварі. Ніредьгаза, 1997. (Magyarország rövid története. S Hanák Péter. Az ukrán nyelvű változatot szerkesztette és gondozta: Udvari István. Nyíregyháza, 1997.)



                                ABSTRACT

                                  Sándor-Schmidt, Barbara

                                  Questions Concerning an Analysis of Printed and Digital Textbooks and Teaching Devices – 1956 in Ukrainian History Textbooks

                                    In the course of my study, I researched the subject of the 1956 Hungarian Revolution and War for Independence in Ukrainian language history textbooks. The city of Beregszász (Berehove in Ukrainian), in the heart of Transcarpathia, provided a special location for the research. There most of the population still speak Hungarian and identify themselves as such. The problem was caused by the lack of professional Ukrainian language literature and textbooks in local libraries (the Apáczai Csere János Library and the Beregszász District Library). Nevertheless, a number of papers have been written on how Hungarian history is covered in Ukrainian schools, how Hungarian historical identity is presented in education. There proved to be the following problems: the textbooks do not deal with the topic at all, or only marginally, even though the Transcarpathian intellectual class has seized every opportunity to foster Hungarian history. We can offer no better example of this than by quoting from Dr. Ildikó Orosz’s speech at the presentation of the book Transcarpathian Documents of the 1956 Hungarian Revolution and War for Independence: “Hungarians, as all other nationalities, have been shaped by the impact of their historical fate and shared experience. These experiences define our consciousness. And this shared consciousness was sufficient for those living here to empathize in spirt and in deed with the events of 1956, even though they did not belong to the Hungarian political nation. Listening to Kossuth Radio and, in secret, Radio Free Europe, the hearts of everyone beat for the fates of their brothers and sisters.” Thus the future generation has a good chance of getting to know Hungarian history and its most important events.



                                      JEGYZETEK

                                        [1]http://www.wikiwand.com/uk/Угорська_революція_1956_року; http://www.history.vn.ua/book/world1/1106.html  (Utolsó megtekintés: 2016. december 1.)

                                        [2] Dolgozó Ifjúság Szövetsége, a Magyar Dolgozók Pártjának (MDP) ifjúsági szervezete.

                                        [3] Magyar Egyetemisták és Főiskolai Egyesületek Szövetsége, mely 1956. október 16-án jött létre Szegeden.

                                        [4] A heraldika tudománya értelmében a Rákos-címer nem tekinthető címernek, hiszen annak alapkövetelménye a pajzs forma megjelenítése. Vö. Bárczay Oszkár (1897): A Heraldika kézikönyve MTA, Budapest, 58.

                                        [5] Lyukas Zászló (Прапор Угорщини з вирізаним комуністичним гербом. Прапор з отвором став символом революції) http://present5.com/vid-prazkoї-vesni-do-solidarnosti-retrospektiva-revolyucij// (Utolsó megtekintés: 2016. december 1.)

                                        [6] Nagy Imre portréja – всесвітня історія 11 клас

                                        [7] Kádár János portréja – Bвсесвітня історія

                                        [8] Bár a Szabad Kossuth Rádió feliratot a győztes felkelők kifeszítették a Rádió Bródy Sándor utcai épületére, de mivel lekapcsolták a lakihegyi adóról az ottani stúdiót, a továbbiakban Parlament épületéből sugározták az adást. A Szabad Kossuth Rádió parlamenti stúdióját október 30-án nyitották meg az Országház 107-es és 108-as szobája előtti folyosón.

                                        [9] Híres kezdőmondatai: „Hazudtunk éjjel, hazudtunk nappal, hazudtunk minden hullámhosszon.”

                                        [10] Világtörténeti ismertető 11. osztály – Bвсесвітня історія 11 клас

                                        [11] Ukrajna Története 11 – Іcмvрія Українц 11, Ukrajna története 11. – история украины 11.

                                        [12] Vö.: Пометун Е.И. – Гупан Н.Н. (2011): Іcмoрія Україны Пометун 11. Освiта, Киев (Pometun, E. I. – Gupan, N. N. (2011): Ukrajna története 11. Oszvita, Kijev) és Струкевич, О.К. – Романюк, І.М. – Дровозюк, С.І. (2011): История Украины для 11-го класса. Грамота, Киев (Sztrukevics, O. K. – Romanjuk, I. M. – Drovozjuk, Sz. I. (2011): Ukrajna története 11. Gramota, Kijev). Ezért fordulhat elő az is, hogy egy reprezentatív felmérés alapján a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán lévő hallgatók csupán 12%-a van tisztában az 1956-os forradalommal és annak jelentőségével (Bocskor Medvecz Andrea /2012/: Alapvetések az ukrán magyarságkép kérdéséhez és a magyar múlt ukrán megítéléséhez /1991–2011/. PoliPrint Kft, Ungvár)

                                        [13] Az SZSZKSZ, vagyis a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége – Союз Советских Социалистических Республик (CCCP) – 1956. október 30-án kiadott egy Nyilatkozatot, melyben jogosnak és haladó szelleműnek ismerte el a népi – demokratikus államrend munkásosztályának mozgalmát, amelyet a gazdasági fejlődés és anyagi jólét érdekében hoztak létre és az államapparátus bürokratikus túlkapásai ellen irányult. Azonban hozzáteszik, hogy nemsokára ehhez „sötét reakciós és ellenforradalmi erők” csatlakoztak, melyek ki akarták használni a helyzetet és visszaállítani Magyarországon a „feudális-kapitalista viszonyokat”. A szovjet historiográfia eredményeit az 1956-os forradalomra vonatkozóan részletesebben: Koroly, Ivan (2003): Uhorszka Revoljucija 1956 roku, pocsatok krahu proragyanszkih totalitarnih rezsimiv (Az 1956. évi magyar forradalom, a proszovjet totalitárius rendszerek krízisének kezdete). Vidavnictvo V. Pagyaka, Uzshorod, 14–26.

                                        [14] Koroly, Ivan (2003): Uhorszka Revoljucija 1956 roku, pocsatok krahu proragyanszkih totalitarnih rezsimiv (Az 1956. évi magyar forradalom, a proszovjet totalitárius rendszerek krízisének kezdete). Vidavnictvo V. Pagyaka, Uzshorod.

                                        [15] 1992 novemberében Borisz Jelcin orosz államfő magyarországi látogatása alkalmával az Országgyűlésben mondott beszédében megkövette a magyar nemzetet az 1956-os szovjet beavatkozásért.

                                        [16] Bocskor Medvecz (2012) 173.

                                        [17] Коротка історія Угорщини. Під ред. Петера Ганака. Редакторта упорядник українського видання Іштван Удварі. Ніредьгаза, 1997. (Magyarország rövid története. Szerk. Hanák Péter. Az ukrán nyelvű változatot szerkesztette és gondozta: Udvari István. Nyíregyháza, 1997.)

                                        [18] Bвсесвітня історія.


                                          A cikk letölthető:
                                          A cikk letöltése pdf-ben

                                          Ugrás a cikk elejére