Kulcsszavaik e számunkban az értelem és érzelem lehetnek, hiszen a történelem tanításában és tanulásában az utóbbinak is nagy szerepe van, vagy kellene, hogy legyen. Jelen összevont számunk ismét „változatosságával gyönyörködtet”, és szinte minden iskolatípus oktatóinak kínál érdekességeket, útmutatásokat.
A Tanulmányok rovat írásai közül a témában legilletékesebb Kojanitz László az idei tanév során véglegesítésre kerülő általános iskolai Újgenerációs tankönyvek gondolkodásfejlesztő funkcióit taglalja sok konkrét példával. Szepesi Gábor viszont a jövőbe tekint, amikor a digitális érettségi bevezetésének lehetőségeit taglalja írásában, az OFI korábbi kísérletei, kipróbálásai nyomán. Közlemények rovatunkban folytatjuk a díjnyertes OKTV dolgozatok közlését. Ezúttal egy debreceni középiskolás, Papp Gergely „Az ország iskolájáról”, a Debreceni Református Kollégium XVI. századi múltjáról ír, kellően tudományos érzelmi elfogultsággal.
Műhely rovatunkban Kőműves Edina „emlékezik meg” az éppen 100 éve lezajlott „nagy októberi szocialista forradalomról” egy sajátos megközelítésben: Hogyan emlékeztek meg egy budapesti elitgimnáziumban erről az akkoriban „kötelező ünnepről” az 1980-as években, és megpróbálja felderíteni ennek „hozadékát” is. Igen előremutató jellegű Mohay Borbála írása, amelyben arra ad mintát, hogyan vonjuk be még jobban történelmi vizsgálódásaink sorába a természeti környezet szerepét.
Szemle rovatunkban ismét megjelenik – a 100. évforduló kapcsán – évek óta újra és újra előbukkanó témánk, a „nagy” háború. Ezúttal egy tanárkolléga, Bihari Péter kifejezetten tanári segédkönyvként is jól használható rendkívül érdekes munkáját mutatja be Róbert Péter. Másik írásunk – Verebély Rita munkája – az elég gyér számban csörgedező történelemdidaktikai munkák közül hívja fel Kaposi József nemrég megjelent gyűjteményes kötetére a figyelmet.
Horizont rovatunk írásai révén hazánktól délre látogathatunk el. Dévavári Zoltán alapvetően identitáskérdéseket taglaló munkája a Ki vagy, Te, vajdasági magyar kötetről értekezik sajátos, szubjektív és érzelmektől is túlfűtött megközelítésben. Másik írásunkban hajdani társországunk, Horvátország jelenlegi közoktatási rendszerét és történelemtanítását mutatja be egy szakavatott szerző, Kovačević Andrea. Ebben számos hasonlóságot és különbséget is felfedezhetünk a mienkhez képest, nem minden tanulság nélkül.
Kaleidoszkóp rovatunk egyik írása Tarnóczai Géza dualizmus kori sajtószemle-sorozatának a folytatása, ezúttal a királyi pár millenniumi budapesti látogatásáról. Závodszky Géza saját és más (pl. Pethő Sándor) példáján keresztül azt mutatja be, hogy kereshetjük és keressük „őseink lábnyomát” külföldi látogatásaink során. Ezt a nyitott szemmel történő járást bizony tanítványainknak is meg kellene tanítani. A Határtalanul program talán lehetőség erre.
A szerkesztők