Örömmel jelentjük kedves olvasóinknak, hogy folyóiratunk a második évtizedébe lépett. Tíz évvel ezelőtt nagy reményekkel indítottuk el kezdeményezésünket, de eredményeink a legszebb reményeinket is túlszárnyalják, hiszen 40 eddigi számunkban 367 írás jelent meg 177 szerző közreműködésével többezer oldalon, változatlan szerkesztőgárda közreműködésével, történelemtanításunk színvonalemelése érdekében. Várhatóan még az idén napvilágot lát egy nyomtatott kötet formájában válogatásunk az első évtized legjobb írásaiból, de a megkezdett munkánkat is tovább folytatjuk, a koronavírus járvány kedvezőtlen viszonyai között is.
Az újabb évtized első száma ismét összevont, melyet sajnos újra nekrológgal kell kezdenünk. Prof. dr. Mann Miklóstól búcsúzunk, aki több történelemtanár kolléga olvasónknak lehetett elismert oktatója, könyveit és írásait – köztük tankönyvét – is sokan eredménnyel használhatták.
A Tanulmányok rovat írásai most is igen változatos témájúak. Kaposi József munkája A hazai történelemtanítás dilemmáiról különösen aktuális, hiszen alapvető stratégiai kérdéseket feszeget. A szerző nem kinyilatkoztat, hanem reméli, hogy a történelmi műveltségről és a történelemtanítás alapkérdéseiről szóló, miért, kinek, mit és hogyan megfogalmazott javaslatai a tudomány és a mindennapi tanítási gyakorlat képviselői számára egyaránt egy értelmes szakmai vita kereteit tudják biztosítani. Makk Gábor friss doktori értekezése alapján készült tanulmánya az antikvitás korába visz el bennünket, Platón tanuláselméletének rekonstrukciója a fonetikus ábécéhez történő adaptivitás tükrében címmel. Az előző számunkban elindított érdekes gondolatsorát folytatva arra keresi a választ a szerző, hogy a fonetikus ábécéhez történő adaptivitás következtében miként változott meg a lélek és a képzelet funkciója, a platóni anamnésziszt a középpontba állítva. Érsek Attila írása gyakorlatibb témájú. A kritikai gondolkodás szerepe és ismérvei a történelemtanításban című munkája egy elég kismintájú, de roppant érdekes kvalitatív kutatás eredményeit összegzi. Kiemeli, hogy értékelő gondolkodásról van szó, amely a történelemtanítás segítségével, a források feldolgozásával segít eligazodni a jelenkorban is.
A Közlemények rovatunkban ezúttal egy tantárgyak közötti kapcsolatok erősítését szolgáló írást adunk közre, Sztankovszky Varsány kollégánk diplomamunkájának szerkesztett részletét, A bölcsész Kodály Zoltán műveltsége, nemzetnevelő terve – nemcsak zenei szemmel. A munka egyrészt a méltatlanul elfeledett kodályi életmű felidézése miatt jelentős, másrészt azért, mert hasznos ötleteket kínál – nemcsak ének-zene és történelem szakosoknak – a tantárgyak közötti kapcsolatteremtésre, sőt integrációra is. Elméleti munkájának gyakorlati alkalmazhatósága érdekében összeállított egy elemzéssel ellátott óravázlatot is a szerző.
A Műhely rovatban közöljük Jakab György, a téma ismert hazai kutatójának történeti áttekintését, A közvetlen állampolgárinevelés Magyarországon címmel. Ennek legfőbb sajátossága, hogy mivel Magyarországon több radikális politikai rendszerváltás történt az előző két évszázadban, és ezek mindegyike újra kívánta gondolni az állampolgárinevelés elveit és gyakorlatát, így annak hazai története felettébb töredezetten alakult. Mezeiné Rumpf Anita Tanügyi folyóiratok Csurgón a népoktatási törvény szentesítése után című munkája is történeti jellegű, és beleillik a magyarországi dualizmus kori nevelésügyi folyóiratok évtizedek óta tartó feltérképezésének folyamatába. A hézagpótló írás a Csurgón 1881 és 1896 között a Somogymegyei Tanítóegylet és a csurgói tanítóképző közös gondozásában megjelent Népiskolai (1886-tól Iskolai) Szemle című oktatási-nevelési közlöny XIX. század végi másodfél évtizedét mutatja be.
Szemle rovatunkban a szerkesztők (Csepela Jánosné, Horváth Péter és Katona András) bemutatják új Képes történelmi atlasz 10–16 éveseknek című kiadványt, amely az idei tanévtől fő segédlete elsősorban az általános iskolai történelemtanításnak a tankönyvek mellett. A régi hasonló kiadványok nyomdokain haladó, szerkezetében azonban gyökeresen új és jelentősen bővült tartalmú atlaszról van szó, amely a régi OFI és az MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet együttműködésben készült térképészek, történészek, metodikusok, oktatáskutatók és gyakorló történelemtanárok együttműködésében, összhangban a két évvel korábban megjelent Történelmi atlasz középiskolásoknak kiadvánnyal. A másik írás a sokak által jól ismert történész és tankönyvíró Závodszky Géza legújabb könyvét (A kolozsvári alma matertől a Magyar Nemzet rostrumáig. Pethő Sándor /1885–1940/) mutatja be Egy példamutató életút – Závodszky Géza Pethő Sándor életrajzáról címmel, és ösztönzi annak elolvasására a kollégákat, de minden olvasónkat is.
A Horizont rovat legizgalmasabb írása Orbán Zsolt A történelemtanítás válsága Erdélyben című munkája, amely a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata 2018 decemberi Mentés másként: Történelemtanítás a Kárpát-medencében című információs konferenciáján, éppen a híres-hírhedt gyulafehérvári nyilatkozat centenáriumán elhangzott előadásának szerkesztett változata. Banális mondattal foglalhatjuk össze: „A helyzet súlyos, de nem reménytelen.” Mezeiné Rumpf Anita könyvbemutatása (Vargáné Hegedüs Magdolna: „Ne sírj utánam Katikám…” Élet a hátországban a Nagy Háború idején) vissza is viszi az olvasót a 100 évvel korábbi időkbe, ismét Csurgót és környékét állítva a központba. Haiser Anna Klára írása a Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaság (ISHD) A történelem oktatása és a (post-)kolonializmus – Nemzetközi esettanulmányok című angol nyelvű kiadványára hívja fel a figyelmet, amely a szervezet 2019 szeptemberében a németországi Tutzingban rendezett konferenciáján elhangzott előadások anyagát tartalmazza, köztük a Károli Gáspár Református Egyetem egyetemi tanárának, Nagy Mariann-nak a referátumát is.
A Kaleidoszkóp rovat nevéhez híven szintén változatos tematikájú. Van benne hazai tudósítás: Beszámoló a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata és a Református Tananyagfejlesztő Csoport 2020.02.01-i Információs Konferenciájáról, melyet ifjú kollégák (Dallman Kristóf, Fodor Richárd, Hengán Kamilla és Király Zoltán) foglaltak össze. Fodor Richárd egy nemzetközi szervezetről és annak online konferenciájáról is képet ad: 28 éve az Európai Történelemtanításért. Az EUROCLIO szövetség aktualitásai és 2020-as rendhagyó közgyűlése. Buda Marianna egy 18 éve „futó” hazai vetélkedő, az általános és középiskolásokat egyaránt szép számban mozgósító „Haza és haladás” Országos Történelmi Versennyel ismertet meg bennünket. Mindenképpen említsük meg a „felnőttkorba lépett” vetélkedő fáradhatatlan szervezőjének és házigazdájának, dr. Grünvald Máriának, a Pestszentlőrinc-Pestszentimrei Felnőttek Gimnáziuma intézményvezetőjének és történelemtanárának a nevét, akivel interjút készített az írás szerzője a verseny múltjáról, jelenéről és jövőjéről.
A szerkesztők
