A Történelemtanítás új, 12. online évfolyamának első félévi összevont száma élén egy szomorú és egy örömteli hírről tudósítunk. A szomorú, sőt tragikus hír, hogy búcsúznunk kell folyóiratunk alapító olvasószerkesztőjétől, Csepela Jánosnétól, aki 11 éven át szolgálta online folyóiratunkat. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatjuk: Köszönjük, és nem felejtünk, Márta! Az örömteli hír, hogy sikeresen lebonyolította a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata a Nézőpontok – A történelemtanítás elméletének és gyakorlatának nemzetközi és hazai trendjei című kétnapos nemzetközi konferenciáját, amelyről Hengán Kamilla és Karkó Ádám ismertetésében számolunk be. A konferencia előadásainak hang- és képanyaga a Tagozat honlapján hozzáférhető.
Tanulmányok rovatunk élén Kojanitz László folytatja előző számunkban megkezdett közlését az értelmező kulcsfogalmak tanításáról és tanulásáról. Szervesen kapcsolódik ehhez Gyertyánfy András fogalomtisztázás szándékával íródott tanulmánya, Képességek, kompetenciák, történelmi gondolkodás címmel. Márpedig a kulcsfogalmak a történelmi gondolkodásunk alapelemeit jelentik, amelyek a képességek és kompetenciák fejlesztésével formálhatók.
Közlemények rovatunk anyaga szintén előző közlésünk folytatása. A Segédanyagok a 2020-as történelem kerettantervek bevezetéséhez II. Adatok (lexikák) a 2012-es és a módosított, 2020-as tantervekben (7–8. és 11–12. évfolyam) című szerkesztőségi közléssel továbbra is segítséget szeretnénk nyújtani általános és középiskolai történelemtanár kollégáinknak egyaránt a módosított kerettantervek bevezetésének 2020–2023 közötti időszakára a „történelemtanításunk csontvázát” jelentő adatok (lexikák) feldolgozásához.
Műhely rovatunk írásai két érdekes témát járnak körül. Az első, Kósa Maja és Kojanitz László munkája, a Történelem szakos hallgatók és középiskolai tanulók episztemológiai nézeteit vizsgálja. A kutatás célja különböző tanulócsoportok történelemről alkotott nézeteinek összehasonlítása volt, mely igazolta, hogy a történelmi képzés előre haladásával párhuzamosan a hallgatók történelemszemlélete is fejlődik. Lénárth Ádám egy új fogalom, a játékosítás (gamification) rejtelmeibe vezet be bennünket, ami korántsem azt jelenti, amit első hallásra gondolnánk róla.
A Szemle rovat nyitó írása szintén egy előző közlés folytatása. Az általános iskolai tankönyvek után Katona András a demokratikus Magyarország középiskolai történelemtankönyveinek Trianon-képét vizsgálja, annak is az egyetemes történeti hátterét. Fodor Richárd könyvismertetése azt bizonyítja, hogy Kaposi József Közelítések a történelemtanítás elméletéhez és gyakorlatához című újonnan megjelent kötete valóban minden történelemtanár kézikönyve lehet.
Horizont rovatunk szintén két könyvismertetést tartalmaz. Az első a határainkon túli magyar történelemdidaktika első számú szakemberének, Vajda Barnabásnak a Történelemtanítás és történelemtankönyv-kutatás című tanulmányválogatását tartalmazza, Engel Enikő ismertetésében. A kötetet lapozva valójában egy közép-európai történelemdidaktika bontakozik ki előttünk. Dallmann Kristóf az online Történelemtanítás folyóirat első évtizedének írásaiból összeválogatott, online és papíralapon is hozzáférhető kötetet szemlézi Harminc év történelemtanítás – Tíz év Történelemt@nítás címmel. A cím arra is utal, hogy a válogatás élén első közlésben olvasható egy nagyívű tanulmány F. Dárdai Ágnes főszerkesztő és Kaposi József helyettes főszerkesztő szerzőségével, amely a rendszerváltozás óta eltelt 30 év történelemtanítását értékeli.
Kaleidoszkóp rovatunkban a Tanári Tagozat előző évi konferenciájának – Első kézből: Új megközelítések a történelmi kutatásban és a történelemtanításban – szekcióelőadásaiból közöl hármat. Árpási Ildikó a hódmezővásárhelyi zsidóság sorsát kutatta a vészkorszakban, míg Beliczai Tamás és Kiss Károly történelemtanításunk online oktatásának lehetőségeit tágítja írásaiban.
A szerkesztők
Történelemtanítás (LVI.) Új folyam XII. 1-2. szám 2021. május
