A megújult, online formában megjelenő Történelemtanítás 15. évfolyama utolsó számának élén örömmel számolunk be a Gyapay Gábor Történelemtanári Díj első átadásáról, egyúttal megemlékezve a névadó iskolateremtő pedagógusról.
Izgalmas témájú történészi munkával indítjuk a Tanulmányok rovatot. Zsinka László Az amerikai külpolitika hegemón fordulata az 1930–1940-es években című nagyobb munkájának első része a geopolitikai és világgazdasági kihívásokat tárgyalja a két világháború között. A liberális világrenddel kapcsolatos elképzeléseket a Roosevelt elnök által képviselt Grand Design foglalta koherens rendszerbe. A 20. századi hatalompolitika egyik legfontosabb változásáról van szó, aminek elemző oktatása a középiskolai tananyag keretei között is számottevő fontossággal bír. Katona András folytatja A magyar történelemdidaktika múltját és jeles személyiségeit tárgyaló sorozatát, immár az V. résszel. Ezúttal a – talán maiak számára meglepően – aranykort jelentő kádári időszakkal, melyet olyan „klasszikusok” munkásságával jellemezhetünk, mint Unger Mátyás, Veress Judit, Vas Károly, Balázs Györgyné, Szebenyi Péter és Szabolcs Ottó, hogy csak a legnagyobb neveket említsük.
A Közlemények rovatban ismét egy korábbi sikeres OKTV-s dolgozatot adunk közre. Andor Sára Ágnes munkája (Magyar sorsfordulók a 16. századi hazai humanista történetírásban. 1526 három királya. Három humanista történetíró képe három királyról az 1526. évi mohácsi csata kapcsán – Brodarics István, Caspar Ursinus Velius és Istvánffy Miklós királyképe) ráadásul egyszerre historiográfiai munka és egyben a multiperspektikus történelemszemlélet mintaképéül is szolgálhat ügyes forráselemzéseivel egy korántsem egyszerű, kora újkori témában. Akár előzetes megemlékezésül is szolgálhat a mohácsi csata közelgő 500. évfordulójára.
Műhely rovatunkban Schweininger Péter egy tanításunkban kissé elhanyagolt témát ajánl szakszerű kutatásokon alapuló elemzésében mélységelvű feldolgozásra, Felvetések az 1944 és 1950 közötti népmozgások középiskolai feldolgozásához címmel. Alapvetően a Kárpát-medencei népmozgások történetét bemutató órák tervezéséről van itt szó, középpontban a németség hányattatásaival. Szénási Dorottya munkája (Kultúrpolitika, korlátozott nyilvánosság. A Magyar Írók Szövetsége és a humán értelmiség pártállamhoz való viszonya a Kádár-korban. Rendhagyó történelemóra a Dunakeszi Radnóti Miklós Gimnázium végzős osztálya számára) kiváló példa arra, hogy kutató történész hogyan próbálja eredményeit középiskolások számára is felhasználhatóvá tenni, miközben ragyogó elemzést nyújt az aczéli kultúrpolitikáról.
Szemle rovatunkban Tóth Márton munkája, A 19. század eszméihez köthető tartalmi elemek a kerettantervekben, hasznos elemzése az immár általános iskolai dokumentumokban is megjelenő, a korosztály számára eléggé nehezen megfogható eszmetörténeti alapfogalmaknak. Illik Péter írása (Az apa árnyékában. Az ismeretlen Corvin János a hazai közoktatásban) történelemtankönyveink egy marginális, de érdekes szereplőjének, Corvin Jánosnak a felbukkanását vagy éppen eltűnését vizsgálja majd’ két évszázad tankönyveiben és iskolai évkönyveiben.
Horizont rovatunkban Tóth Judit és Fodor Richárd számol be az egyesült államokbeli Providence városában iskolalátogatással egybekötött ISHD (Nemzetközi Történelemdidaktikai Társaság) konferenciáról, mely a Történelem és elégedetlenség: elmélet és gyakorlat, történetek az osztályteremből érdekes címet kapta. Örvendetes, hogy a beszámoló készítői mellett is több magyar előadója volt a tanácskozásnak (Kaposi József és Vajda Barnabás). Forrai Zsuzsanna munkája, A diákok előzetes tudása a második világháborúról egy gimnáziumi 7. osztályban, egyszerre igazol és cáfol sztereotípiákat a konstruktivista pedagógia által oly fontosnak tartott iskolán kívülről hozott tudásról.
Kaleidoszkóp rovatunkba került a 2024. évi 1–2. számunkban megjelent Kojanitz László-írásra, A történelmi empátia fejlesztésére érkezett újabb visszhang. Illik Péter A történelmi empátia kérdése nem „euklideszi” paradigmában címmel fejtette ki véleményét, melyet az eredeti szerző, Kojanitz László ismét viszontválasszal is illetett. Csak remélni merjük, hogy folyóiratunk egyre izgalmasabb szakmai vitája ezzel nem zárult le. Számunkat „kis színeseink” immár „bejáratott” szerzője, Töttős Gábor Kukorica, haj! Avagy Vidám utazás a tengeri történetében című érdekes kultúrtörténeti munkája zárja.
A szerkesztők
A cikk letölthető:
