Almásy Gergely: A francia felvilágosodás mint tananyag vizsgálata egyes 1945 és 1989 közti szlovákiai magyar történelemtankönyvekben

Bevezető

A tankönyvkutatás szempontjából a francia felvilágosodás[1] mint tananyag vizsgálata a kommunizmus időszaka alatti szlovákiai magyar tankönyvekre vonatkoztatva tudomásom szerint feltáratlan terület. Dolgozatom témaválasztásakor elsősorban ezt a hiányosságot tartottam szem előtt.

Másodsorban azért esett a választásom – a tankönyvkutatáson belül – éppen a felvilágosodás francia vonulatára, mivel az több szempontból is mérföldkőnek számít Európa eszmei történetében. Katona András éles rálátással határozta meg, hogy a felvilágosodás hozadékának köszönhető „a filozófiában a metafizika elvetése, valamint az ismeretelmélet és a természetfilozófia előtérbe állítása, a történelemszemléletben a haladás gondolata, az erkölcsben az e világi boldogság keresése.”[2] A modernséget megalapozó eszmei, politikai, vallási, erkölcsi és tudományos tényezők előzményei tehát itt, a XVIII. században keresendők.

Éppen ezért annak fontossága, hogy mindez milyen módon jelenik meg a tankönyvekben, meglátásom szerint kimagasló jelentőségű. Egyebek mellett azért, mert a francia felvilágosodást – ha nem is könnyű, de – kézenfekvő volt felhasználni a kommunizmus korszakában megnyilvánuló vezéreszme igazolására. Ez azért jelenthető ki, mivel nagyon sok olyan ideológia játszott szerepet a XVIII. században, amely végül ezt a korszakot – és majd a francia forradalom kibontakozását – meghatározta. Ilyen például egyenlőség, deizmus, pietizmus, janzenizmus, vallásellenesség, egyházellenesség, tudományosság, politikai ideológiák, empirizmus, idealizmus, realizmus, ateizmus, materializmus stb. Hogy tehát a felsorolt kulcsfogalmak közül mi kapott helyet a tananyagban, vagy mi nem, azt a korszakot meghatározó eszmei, ideológiai bázis köré épült rendszer határozta meg. Mindent ugyanis tudományos mélységében nem lehet egy tankönyv keretében reprezentálni, így egyedül a „legfontosabbakat” lehet megjeleníteni, amit viszont mindig az adott „korszellem” határoz meg.

Tankönyvkutatásom során 10 szlovákiai magyar tankönyvet vizsgáltam meg; ezek pontos jegyzéke a dolgozat végén található. A tankönyvek közötti könnyebb orientáció végett a vizsgált tankönyveket külön kóddal láttam el (pl. T-8-1976= Történelem, 8. osztályosoknak, 1976-os kiadás), és a továbbiakban mind a főszövegben, mind a lábjegyzetekben ezt a kódot tüntetem fel a tankönyv adatainak teljes kiírása helyett.

A tankönyvkutatás során kvalitatív szempontból három területtel foglalkoztam behatóbban.

Milyen minőségben jelenik meg a vallás és az egyház a leíró/szerzői szövegben?
A ráció, az ész használata és a tudományos gondolkodás fontossága milyen mértékben és hogyan tükröződik vissza a tananyagban?
Milyen didaktikai apparátus fedezhető fel a tankönyvekben? Társul-e valamilyen kép, feladat, gyakorlat a felvilágosodással kapcsolatos leíró/szerzői szöveghez?

Az egyház és a vallás megjelenítése a leíró/szerzői szövegben

A tananyag az egyes tankönyvekben igen eltérő szerkezetű. Van olyan, ahol egyedül a korszak legfontosabb francia gondolkodóinak ismertetése adja meg a téma kerületét. Erre jellemző példa a T-10-1958-as tankönyv, amelyben „burzsoá ideológusok” címszó alatt kerül bemutatásra Voltaire, Montesquieu és Rousseau, sőt ebben az 1958-as kiadású könyvben – az első ránézésre különösnek tűnően és a többi tankönyvhöz viszonyítva is egyedüli módon – Jean Meslier neve is felbukkan. A megnevezett gondolkodók ismertetésével egy lineáris vonalat szándékozik illusztrálni a tankönyv szerzője, amelyben kiemelkedő szerepet kap az egyház és a vallás alacsonyrendűségének célzatos – de a korszellemhez igazodó – hangoztatása. A fenti jelenség a törzsanyagban először a Voltaire címszóhoz kötve kerül kifejtésre. A tankönyv szerzője fontosnak tartotta megjegyezni, hogy Voltaire az egyszerű nép számára a vallást végeredményben hasznosnak tartotta[3].

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a tankönyv szerzője mit értett „egyszerű népen”, és mi volt a célja e kifejezés használatával. Mivel a vallás mint meghatározó társadalom- és kultúraformáló erő hiányzott a kommunizmus ideológiájából, így az „egyszerű nép” fogalom használata azt sugallja, hogy aki vallásos, az egyszerű, azaz nem összetett, mint a saját – vallásosságot meghaladó – rendszerük. Ezt a képet azzal is szándékozik erősíteni a szövegkörnyezet, amely Voltaire neve mellett olvasható, miszerint a vallást egyedül a „csőcselék” (sic!) – mint egyszerű nép – tartja fontosnak, akit „engedelmességre kell szorítani”.[4] Mindez a Voltaire címszó alatt történik, akiről jól tudjuk, hogy maga is vallásos volt[5], így kétlem, hogy önmagát „csőcseléknek” nevezte volna. Voltaire-nek valójában nem a vallásossággal volt elsősorban gondja, hanem a társadalom alsóbb rétegeinek a hiszékenységét kritizálta, amely a vallás meg nem értéséből generálódott, és egyszerű babonává fajult.

A továbbiakban az enciklopédisták környezetében, konkrétan Denis Diderot és Jean Le Rond d’Alambert nevéhez kapcsolódva jelenik meg az egyház. A tankönyv alapján ők voltak azok, akik „könyörtelen harcot” indítottak a katolikus egyház ellen. Amellett, hogy e ponton tökéletesen érződik a tankönyves történelmi ítélet jelensége, az is érdekes, hogy itt már az egyház társadalmi mivoltát éri támadás, mint amely „a földműveseket elnyomja”. A jobbágyok sérelme – hasonlóan a felvilágosodás kontextusában – más tankönyvekben (pl. T-8-1963, T-2-1985) is gyakran előkerül, sőt nem túlzás azt mondhatni, hogy ez a szempont a legtöbb korabeli tankönyvben túlreprezentálódott. Ez a jelenség egyáltalán nem mondható véletlennek, hiszen a kommunizmus a munkásságon kívül ezzel a réteggel akart azonosulni, így ami a jobbágyságnak, földművelőknek– pontosabban fogalmazva – a dolgozó embernek sérelem, az ebből következően a kommunistáknak is az.[6]

Mint már fentebb említettem, az 1958-as tankönyvet az egyházi kép megjelenítésének tekintetében különösen egyedivé teszi az a jelenség, hogy Jean Meslier neve is említésre került benne. Ez abból a szempontból érdekes, mivel egy francia katolikus papról van szó, akit végül is pozitív(abb) hangvételben mutat be a tankönyvszerző. Ezt azonban csakis azért engedheti meg magának, mert Meslier a „szenvedő parasztokkal” érzett együtt, akiket „uraik elnyomtak”. Miután egy illusztrációt közölt a tankönyv a „szegény falusi papról”, aki mellesleg „egy takács fia volt”[7], magyarázatként elolvasható egy sorral lejjebb, hogy miért is volt szükséges, hogy belekerüljön a tankönyvbe: „Együttérzett a szenvedő parasztokkal […], mint papnak azonban hirdetnie kellett az alázatról és engedelmességről szóló keresztény tanítást, és így voltaképpen támogatta a parasztok elnyomását. Mikor végül is elhatározta, hogy fellép az egyház ellen, nem érzett magában elég erőt egy ilyen küzdelemhez és öngyilkos lett.”[8]

Meslier neve a vizsgált tankönyvek közül csak ebben, a T-10-1958-ban szerepelt. Azonban nagyon érdekes, hogy személye megjelent a T-8-1963-as jelzetű tankönyvben is, ám ekkor a neve és a foglalkozása már nincs megemlítve, hanem ennél sokkal „korszerűbb” formában „haladó francia íróként” van megjelölve.

Érdekes módon ebben az 1963-as tankönyvben szerepel egy Mesliertől vett idézet, amely a T-10-1958-as tankönyvben is szerepelt. A két tankönyvben megjelenő egyazon embertől származó idézetnek azonban két eltérő formáját közli a két tankönyv, amelyeket érdemes összehasonlítani.

T-10-1958: „A népi tömegekhez fordulva Meslier ezt írta: „Ti eltartjátok nemcsak a királyt és a hercegeket, hanem rajtuk kívül eltartjátok az egész nemességet, az egész papságot, valamennyi szerzetest s minden ingyenélő és haszontalan embert, aki csak van a világon.”[9]

T-8-1963: „A franciaországi jobbágyok helyzetét jellemzően fejezik ki a haladó francia író szavai: „Ti tartjátok fenn és élelmezitek nemcsak a királyt és a hercegeket, ti látjátok el kívülük még az egész nemességet, az egész papságot, az összes szerzetest, az összes ingyenélőt és a földön élő fölösleges embereket.”[10]

Az idézet két formája ugyanattól az embertől származik, viszont a két idézet mást és mást sugall – hűen tükrözve a korszellemet. Az idézet alapján úgy tűnik, hogy ami még 1958-ban haszontalan volt, az már 1963-ra fölöslegessé vált; a két tankönyv kiadása között csak öt év telt el, mégis radikálisan megváltozott időközben az idézet vélhető üzenete.

A T-8-1963-as tankönyv további jellemzője, hogy az egyházról alkotott kép elégedetlenséget igyekszik kelteni a tananyagban. Míg fél oldalon (egész pontosan: huszonöt sorban, két bekezdésben) kilencszer van megemlítve a „jobbágy” szó, és annak „nehéz sorsa”, addig az egyház kétszer szerepel, mindkét esetben negatív értelemben, mégpedig szó szerint „kizsákmányolóként”. Ez a tankönyv egyébként időrendileg az utolsó olyan tankönyv, amelyben túlreprezentált formában jelent meg a jobbágyság sérelme.

A T-8-1976-os tankönyvtől kezdődően az egyház ismertetése már nem társadalmi síkon történt, hanem a francia felvilágosodás tudományos gondolkodásának eredményeivel helyezi szembe az egyházban és tanításában megjelenő minőséget. A szöveg kifejti, hogy a felvilágosodás során a „tudomány kezd megszabadulni az alárendeltségtől és vallásos elképzelésektől”.[11] Itt már egyértelműen a gondolkodás függetlenedése kerül előtérbe, amely a tudományos eredményeket szorgalmazza, vagyis ebben a tankönyvben a szerzők már nem azt nevezik felvilágosodottnak, ami az egyházat és a jobbágyságot védi, netalán a burzsoáziát képviseli, hanem azt, ami „megszabadítja az emberiséget a vallási ideológiától és a tudomány eredményeit hirdeti”.[12] Szóba kerül továbbá az emberi értelem, amely kulcsszerepet játszik a társadalom alakításában, egyidejűleg pedig a felvilágosodás képviselőit haladó gondolkodású embereknek definiálja.

Ez a szemlélet a korábbiaktól jelentős mértékben eltér. Míg a T-10-1958-as tankönyvben például Rousseau nézetét a magántulajdonról szó szerint tévedésnek írták meg[13], addig itt már nem helytelen kontextusban mutatják be ugyanazt a tézist[14].

Figyelmet érdemel továbbá, hogy a T-6-1981-ben a felvilágosodás képviselőiről úgy írnak, mint akik „túlértékelték az emberi értelmet”[15], s akik azt hiszik, hogy „ésszerű reformokkal megjavíthatják az egész társadalom életét”[16]. Ebben a tankönyvben is inkább az értelmet emelik ki, s nem annyira az egyház elleni küzdelmet, amelynek a szócsöve az Enciklopédia. Arról azonban nem esik szó, hogy ez a támadás az egyházon belül pontosan milyen területre vonatkozik. Nem mindegy ugyanis, hogy a felvilágosodott kritika a klérusra, a papságra, a teológiára, az egyházi tanításokra, esetleg morális kérdésekre, vagy éppen Istenre irányult-e. A felvilágosodás képviselői közül ugyanis sokan vallásosak voltak. Úgy tűnik, hogy erre a kérdésre ugyanazon tankönyv későbbi kiadása szolgáltatja az adekvát választ, hiszen a T-6-1989-ben már nyíltan megjelölik, hogy elsősorban a „mindenható istenről” (sic!) szóló egyházi tanításokat kifogásolták. Ebben a megfogalmazásban már a deizmusra egy burkolt utalás vehető észre, ami ugyan szó szerint nincs megemlítve, de tanítása felismerhető.

A tudomány megjelenése a leíró/szerzői szövegben

A XVIII. századi Franciaország egyik alapvető sajátossága, hogy ebben a korban nyilvánultak meg azok a tudományos eredmények, nézőpontok, amelyek majd a későbbi tudományos gondolkodás előzményeinek minősültek. Az ész (ratio) használata így elválaszthatatlan a francia felvilágosodás mivoltától. Az alább következőkben azt vizsgáltam, hogy mindez mennyire tükröződött a tankönyvekben.

A T-10-1958 és a T-8-1963-as jelzéssel ellátott tankönyvekben a felvilágosodás kapcsán felmerülő tudományos nézőpontok és eredmények, valamint a szabad gondolkodás, s az ebből következő eszmeiségek interpretálása semmilyen formában sem került elő. Kizárólagosan az Enciklopédia keretén belül tettek a szerzők említést a tudomány által létrehozott új vívmányokról, ám ezt is a mezőgazdaság, ipar és a termelés szempontjából megközelítve. Ebben a két tankönyvben leginkább az a szándék érvényesült, amely az egyházról alkotott kép elmélyítését hivatott kifejteni.

A tudomány interpretálásának szempontjából jóval érdekesebb a T-8-1976-os tankönyv, mert ebben meglehetősen részletes képet kapunk a XVIII. század tudományos eredményeiről. Először is közlésre kerül, hogy a „tudomány megszabadult az alárendeltségtől és a vallásos elképzelésektől”.[17] Pár sorral később pedig a tankönyv nyíltan megjelöli, hogy azok bizonyultak felvilágosodottnak, akik „megszabadították az emberiséget a vallási ideológiától” és „nyíltan a tudomány eredményeit hirdették”. A felvilágosodásról így olyan kép alakulhat ki, hogy mindazt, amit megfosztunk a vallási ideológiától, az így, ebben a megfosztott állapotában tudománnyá, tudományossá válik. S ez megint csak azért ellentmondásos, mert a legtöbb felvilágosodottként meghatározott szerző vallásos, s egyben tudományról gondolkodó ember volt, akik a vallást nem akarták eltörölni. A kortárs szemléletben a kettő nem zárta ki egymást.

Ez az egyetlen olyan tankönyv a megvizsgáltak közül, amelyben a tudományos eljárások módszereiről is szó van, valamint a felvilágosodás kulturális vonatkozásairól is. Említést tesznek a szerzők a klasszicizmusról, ami a „születő új társadalmi osztálynak, a burzsoáziának felel meg”.[18] A témán belüli sokszínűség és informálás tekintetében meglátásom szerint ez minősül a leggazdagabb tankönyvnek.

A továbbiakban a T-6-1981 és a T-6-1989-es tankönyveket egységesen fogom kezelni, mivel a második az elsőnek a későbbi kiadása. Azonban ez nem jelenti, hogy a kettőben tartalmilag azonosság lenne felfedezhető. A T-6-1989 tartalmilag sokkal gazdagabb és szerteágazóbb. Mindamellett ami a kettőben közösnek mondható, az a francia felvilágosodás tudományos szemszögből való megközelítése. Itt már a korszak filozófusai, gondolkodói nem úgy jelennek meg, mint burzsoá ideológusok, hanem „tudósok” és „írók”. A XVIII. századon belül már nem a vallás elleni harc van túlreprezentálva, hanem olyan „tudományos megállapítások, amelyeket az emberiség addig a korig megismerhetett”.[19] A törzsanyag alapján egy tárgyilagosság felé mutató korrajz is felismerhető, amiben már egyre visszafogottabb mértékben jelenik meg az ellenségkép kreálásának szándéka. A T-6-1981-es kiadáshoz viszonyítva mindenképpen finomodott a téma bemutatásának szándéka. Itt még úgy írnak a felvilágosodás képviselőiről, mint akik „bírálatuk során túlértékelték az emberi értelmet, amely szerintük ésszerű reformokkal megjavíthatja az egyének és az egész társadalom életét”.[20]

Érdekes tény, hogy egyedül az Enciklopédiát említik meg az összes megvizsgált tankönyvben. Az időben előrehaladva egyre intenzívebben jelentek meg a tankönyvekben a tudományos vonatkozású információk, ami meglátásom szerint megint csak a korszellemhez való igazodás aktusából származó következmény. Az 1989-es években már nem volt szükséges, hogy az egyházról tovább mélyítsék a negatív és „haszontalan” képet, hiszen azt már korábban kellőképpen kibontakoztatták.[21]

A didaktikai apparátus vizsgálata

A vizsgált kiadványok mindenképpen tanításra szánt történelemtankönyvek. Ugyanakkor mindre igaz, hogy a „tankönyv túlnyomó részét a tankönyvszerző(k) szövege, témakifejtése alkotja, ami mellett kevés az illusztráció, és szinte ismeretlen a forrás”, valamint azt a tudást foglalja magában, ami „mércének (standardnak)” számított a saját korához igazodva és annak megfelelve.[22]

A didaktikai apparátus perspektívájából a következő kérdések segítségével vizsgálódtam:

a) Társul-e a leíró, szerzői szöveghez valamilyen kép? Ha igen, akkor az illusztráció vagy esetleg forrásként jelenik meg? Mit sugallnak, mit mondanak ezek a képek?

b) Vannak-e a tananyag végén kérdések és feladatok? Ha igen, akkor ezek milyen jellegűek? Mire kérdeznek rá? Mit adnak feladatul?

Igazodva a szakszerű történelemdidaktikai definícióhoz a történelemtankönyvben megjelenő képről – kép mint illusztráció és kép mint forrás[23] – elmondható, hogy a megvizsgált történelemtankönyvekben a francia felvilágosodás tananyagához a kizárólagosan képek mint illusztrációk párosulnak. A T-10-1958-ban portrékat láthatunk Voltaire-ről és Rousseau-ról. Mindkettő fekete-fehér kép, megjelölve a nevükkel, a szövegbe beépítve. Érdekes viszont, hogy miért csak róluk, kettőjükről van illusztráció, mikor a leíró szövegben Montesquieu-ről és Meslier-ről is külön bekezdések vannak. Bár (technikai értelemben) a meglévő két képen is alig lehet felismerni a két gondolkodót.

A képek megjelenésének szempontjából a T-8-1963, T-6-1981, T-6-1989-es tankönyveket egységesen lehet jellemezni. Itt felmerül ugyanis az a probléma, hogy a leíró/szerzői szöveg tartalma teljesen idegen azoktól a képektől, melyeket a szövegben elrendeztek a szerzők. Felmerül a kérdés, hogy a tankönyvnek ezek az elemei mi célt szolgálnak, illetve, hogy a tanulás milyen mélysége várható el tőlük. Vajon a céljuk és feladatuk a szemléletesség vagy a didaktikai célszerűség? Ezek a képek szerintem semelyik kategóriába sem tartoznak. Ugyanis nem tudja a francia felvilágosodást szemléltetni egy olyan kép, amelyen „ földműves, polgárlány és nemes Franciaországban a 17. századi jellegzetes öltözetükben”[24] van jelen. Más lenne a helyzet, ha a leíró, szerzői szövegben lenne legalább valamilyen halvány utalás a kor öltözködési stílusáról, de mivel ilyen nincs, ezért teljesen feleslegesnek és alkalmatlannak tartok egy ilyen képet szemléltetésre és ugyanakkor didaktikai célok megvalósítására felhasználni.

Egy másik kép, amely a T-6-1981-ben helyezkedik el, szintén nem felel meg sem a szemléltetésnek, sem a didaktikai célszerűségnek a szerzői szöveg kontextusában. Itt a felvilágosodás címszó alatt egy olyan képet láthatunk, melynek megjelölése a következő: „A föld megművelése Franciaországban. A mezőgazdasági szerszámokon láthatók a vasalások és a vasalkatrészek. A háttérben szélmalom látható.”[25] De mi köze ennek a francia felvilágosodáshoz?

A T-8-1963-as tankönyvben megjelenő képek valamivel jobbnak tekinthetők. Itt ugyanis a szerzői szöveg a XVIII. század jellemzésével is foglalkozik, ahol amúgy túlreprezentáltan jelenik meg a jobbágyság. Ehhez párosul két kép, amelyek a jobbágyság terheit és a nemesség pazarlását hivatott kifejezni. Ezután következik a felvilágosodás jellemzése, mint olyan koré, amely a „jobbágyság érdekeit is szolgálta” azáltal, hogy a felvilágosult szerzők támadást intéztek a „kizsákmányoló” egyház és a nemesség ellen.

A T-8-1976-os tankönyv is érdekes a képek tekintetében. A felvilágosodás keretében Delacroix A Szabadság vezeti a népet c. festménye hivatott szemléltetni „a tudomány szabadságát”, ami azért tévedés, mert ez a kép már inkább a francia forradalomhoz kapcsolódik; ismert, hogy a festmény nem a felvilágosodás időszakában készült, Eugéne Delacroix 1830-ban festette utólag kifejezendő a francia forradalom eszméjét.

E tankönyves illusztráció ideologikus szándékát a felette elhelyezett szöveg bizonyítja: „Azt a szellemi és kulturális mozgalmat, amely a 17. és a 18. században az ész követelményei szerint akarta berendezni a társadalmat, megszabadítva az emberiséget a vallási ideológiától és a tudomány eredményeit hirdette, felvilágosodásnak nevezzük.”[26] Ebben a tankönyvben – egyedüli módon – a klasszicista művészetről is megjelenik pár kép, például Perseus (amely a Vatikánból származik), vagy éppen a „Dolná Krupa-i kastély 1795-ből”.

Ami a kérdéseket és a feladatokat illeti, azok közül is inkább az előbbi a jellemzőbb. Leginkább a felidéző kérdéstípusra vannak példák:„Mire törekedtek a felvilágosultak? Miben rejlik a felvilágosodás alapgondolata? Kik alkották a harmadik rendet?” Az újabb tankönyvekben[27] több kérdés egészíti ki a szöveg megértését (nagyjából tananyagonként 6-7 kérdés), mint mondjuk a régebbiekben, ahol vagy egyáltalán nincsenek kérdések[28], vagy nincsenek számottevő mennyiségben.

Összegzés

A kvantitatív elemzések során megvizsgált három terület – egyház és vallás megjelenítése, a tudomány megjelenítése, a didaktikai apparátus formája – összesítése alapján kijelenthetjük, hogy a történelemdidaktikai célok megvalósításának tekintetében a kommunizmus időszaka alatti csehszlovákiai magyar történelemtankönyvek teljesen alkalmatlannak minősülnek arra, hogy a francia felvilágosodásról, mint tananyagról bármilyen történetileg releváns képet reprezentáljanak. Olyan explicit (szövegbeli) és implicit (szövegen túlmutató) elemeket tartalmaznak a leíró/szerzői szövegek, amely az ellenségkép megteremtésére irányuló, valamint a negatív kép fokozására tett szándékot tükrözik vissza.

Bár a francia felvilágosodást valóban nem lehet az egyház ellen intézett támadás megkerülése nélkül interpretálni, ugyanakkor az egyházellenesség nem a kezdete és nem a kiindulópontja volt a francia felvilágosodásnak, hanem annak betetőződése. Ahhoz, hogy a gondolkodás, a tudomány, a vallás szabadsága teret hódítson az egyház dogmatizmusa felett, elsősorban arra volt szükség, hogy a teória megszülessen. Csak így tudtak „harcba vonulni“ az egyházi tekintély ellen. A kommunizmus időszaka alatti tankönyvek nagyon kis részben jelenítik meg ezeket az előzményeket, viszont kész egyházellenes fogalmakkal operálnak. Így a francia felvilágosodást szorosan összekapcsolják az egyház- és vallásellenességgel, valamint a jobbágyság sérelmeinek eszmei orvoslásával.

A megvizsgált tankönyvek az információt nem képesek átalakítani olyan módon, hogy azok történelemdidaktikai szempontból megfeleljenek, az ismeretek nem állnak összhangban a tudományos megismeréssel. A tankönyv nem képes a tudományos megismerést megfelelő módon „átalakítani“ és „közvetíteni“, mivel a tudományosság kritériumai (tárgyilagosság, objektív interpretálás) nem valósulnak meg a leíró/szerzői szövegben.

IRODALOM

A vizsgált tankönyvek

Dedina, J. dr.–Fidrmuc, O. dr.–Chor, P.–Kopač, J.–Provdová, M. dr.–Sachsová, H. dr.–Sasík, A.–Stračár, E. dr. (1954): Történelem. A csehszlovákiai magyar tannyelvű általános műveltséget nyújtó iskolák 7. évfolyama számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-7-1954)
Butvinová, Marta–Dutlová, Valéria–Marioanová, Olga (1976): Történelem 8. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-8-1976)
Šlajer, Jaroslav–Tyr, Václov–Sasík, Alois–Stračár, Emil, dr.–Vrabec, Vojtech–Žaček, Václov, dr. (1960): Történelem. A középkor és az újkor történelme. A csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák 7. évfolyama számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-7-1960)
Šlajer, Jaroslav–Tyr, Václov–Sasík, Alois–Stračár, Emil, dr.–Vrabec, Vojtech–Žaček, Václov, dr. (1960): Történelem. A középkor és az újkor történelme. A csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák 7. évfolyama számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-7-1956)
Joza, Jaroslav Pösl, František (1961): Történelem. A nyolcéves középiskolák tananyagából rendezett tanfolyamok számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-8-1961)
Jora, Janoslav–Butvín, Jozef–Červinka, František (1963): Történelem 8. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-8-1963)
Jefimov, A. V.–Pankrátová, A. M. (1958): Történelem. A csehszlovákiai általános műveltséget nyújtó magyar tannyelvű iskolák 10. évfolyama számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-10-1958)
Skladaný, Marián–Jílek, Tomáš–Boduzík, Jozef–Butvinová, Marta (1981): Történelem az alapiskola 6. osztálya számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-6-1981)
Skladaný, Marián–Jílek, Tomáš–Boduzík, Jozef–Butvinová, Marta (1989): Történelem az alapiskola 6. osztálya számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-6-1989)
Florek, Ondrej–Čapek, Vratislav–Marek, Zdenek–Suttý, Miroslav (1985): Történelem a szakközépiskolák 2. osztálya és a négyéves munkásképző intézetek 1. osztálya számára. Slovenské pedagogické nakľadatelstvo. (T-2-1985) Valamennyi kiadvány megjelenési helye: Bratislava.

A felhasznált szakirodalom

F. Dárdai Ágnes (2006): Történelmi megismerés – történelmi gondolkodás I-II. Az Eötvös Lóránd Tudományegyetem Bölcsésztudományi Kara és a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozatának kiadványa, Budapest.
Duby, Georges (szerk.) (2005): Franciaország története I. A kezdetektől a Bourbon restaurációig. Osiris Kiadó, Budapest.
Herber Attila–Martos Ida–Moss László–Tisza László (2007): Történelem 4. (1500-tól 1789-ig). Reáltanoda Alapítvány, Budapest.
Katona András (2009): Kora újkori egyetemes történelem. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest.
Köpeczi Béla (1986): A francia felvilágosodás. Madách Könyvkiadó, Bratislava.
Voltaire: Candide, avagy az optimista világnézet. Ford.: Kerényi Gábor
http://mek.oszk.hu/09700/09767/09767.pdf. (Utolsó letöltés: 2015. máj. 12.)
Vadász Sándor (szerk.) (2011): 19. századi egyetemes történelem 1789–1914. Osiris Kiadó, Budapest.
Vajda Barnabás (2009): Bevezetés a történelemdidaktikába és a történelemmetodikába. Selye János Egyetem, Komárom.
Vajda Barnabás (2008): Csehszlovák történelem tankönyvek a magyarokról. In: Irodalom – nyelv – pedagógia. Szerkesztette: Erdélyi Margit–Peres Imre. Komárno–Sopron.

Internetes didaktikai tanulmányok

http://www.iskolakultura.hu/ikultura-folyoirat/documents/2002/12/krtitika2002-12.pdf

(Utolsó letöltés: 2015. máj. 12.)

http://digitalia.tudaskozpont-pecs.hu/books/molnar-kovacs-zsofia-a-tankonyvkutatas-magyar-bibliografiaja-2000-2010-pte-ek-pecs-2013/pdf/molnar-kovacs-zsofia-a-tankonyvkutatas-magyar-bibliografiaja-2000-2010-pte-ek-pecs-2013.pdf

(Utolsó letöltés: 2015. máj. 12.)

http://www.matarka.hu/koz/ISSN_1219-543X/tomus_12_fas_1_2007/ISSN_1219-543X_tomus_12_fas_1_2007_047-062.pdf

(Utolsó letöltés: 2015. máj. 12.)

Történelemtanítás online folyóiratából

(https://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/)

Egri László (2013): Tizenkettedik évfolyamos történelemtankönyvek összehasonlító elemzése. (hivatkozási azonosító: 04-1-05)

https://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2013/04/egri-laszlo-tizenkettedik-evfolyamos-tortenelemtankonyvek-osszehasonlito-elemzese-04-01-05/
(Utolsó megtekintés: 2015. máj. 14.)

Fischer Ferenc (2011): Az 1956-os magyar forradalom tükröződése a spanyol történelem tankönyvekben. (hivatkozási azonosító: 02-01-02)

https://www.folyoirat.tortenelemtanitas.hu/2011/03/fischer-ferenc-az-1956-os-magyar-forradalom-tukrozodese-a-spanyol-tortenelem-tankonyvekben-02-01-02/