Ahhoz, hogy tudjuk, merre tartunk, mit akarunk,
tudnunk kell, hogy kik vagyunk és honnan jövünk.
FELIRATKOZÁS AZ RSS-HIRCSATORNÁRA
FELIRATKOZÁS AZ RSS-KOMMENTLISTÁRA

Történelemtanitás

online történelemdidaktikai folyóirat.

Betűméret növeléseEredeti betűméretBetűméret csökkentése

 

(folyóiratszám: 2024. évi 1-2.)
(hivatkozási azonosító: 15-03-01)

 

Fischerné Dárdai Ágnes születésnapi köszöntésével indul a jelenlegi szám. Nem azért, mert a főszerkesztőnkről van szó, hanem, mert kétség kívül ő jelenlegi történelemdidaktikánk nemzetközileg is elismert állócsillaga. Ezt bizonyította az a kiskonferencia is, amelyet szeptember 27-én a Magyar Történelmi Társulat Tanári Tagozata a tiszteletére szervezett és rendezett, és amelyről a következő számunkban tudósítunk majd. Az ünnepelttel készült Gyertyánfy András interjújának címe történemtanításunk krédója is lehetne: „Semmit nem ér a tanár kiváló történelmi tudása, ha nem tudja átadni a diákjainak”.

Érdekes vita van kibontakozóban a Tanulmányok rovatban. Vajda Barnabás reagál ebben Kojanitz László történelmi empátiáról szóló előző számunkban megjelent munkájára, melyre azonnal viszontválasszal is él a vitaindító szerző. Érdekes lenne, ha mások is bekapcsolódnának ebbe a történelemtanításunk számára rendkívül hasznos és fontos kibontakozó diskurzusba. A rovat másik írásának szerzője, Illik Péter Oda az igazság? című nagyívű tanulmányában a Hunyadiak (János, Mátyás, sőt Corvin János) interpretálását vizsgálja két évszázad magyar tankönyveiben, kizárólag a szövegkorpuszokra támaszkodva.

A Közlemények rovatban visszatérünk kiemelkedő, díjnyertes OKTV-s dolgozatok közlésére. A veszprémi diák Engi Viktória Képviselőházi vita ’48-ról az ötvenedik évfordulón című dolgozatában nemzeti ünnepünk születése történetét villanja fel rendkívül plasztikusan a századforduló Magyarországán. Érdekes elképzeléseket ismerhetünk meg a parlamenti vita kapcsán, annak végeredményének ismeretében is.

Két kissé elhanyagolt tanulócsoport véleményét és helyzetét vizsgálják a Műhely rovat írásai. Az első két szlovákiai komáromi doktorandusz hallgató, Szabó L. Dávid és Sýkora Hernády Katalin (Selye János Egyetem Tanár képző Kar) magyarországi vizsgálódása arról, hogy Hogyan vélekedtek az általános iskolások a történelemoktatásról 20 évvel ezelőtt? A nem reprezentatív vizsgálódás során kitértek a tanulók érzéseire és visszajelzéseire, valamint a tanítási órákon használt munkamódszerekre, továbbá a tanítási órákat támogató segédeszközök használatára is. A felmérés tanulsága, hogy ne a tükröt hibáztassuk, ha az kissé torz képet mutat. Hont Zsanett kutatásának címe Történelemtanulás diszlexiásként és diszgráfiásként a középiskolában, melynek célja az ilyen – sajnos egyre gyarapodó számú – tanulók történelemórákon való tapasztalatainak feltárása az oktatási inklúzió és differenciálás fényében.

Globalizálódó világunkban beköszönőben egy új történeti megközelítés, történelemszemlélet. Erre példa Szemle rovatunk mindkét írása. Závodszky Géza Egy kockázatos kísérlet címmel a kétkötetes Magyarország globális története első, 1868-ig tartó kötetét mutatja be a kísérlethez képest nagy empátiával és kellő kritikával. Egész Tamás munkája is jövőbe mutató témával foglalkozik, amikor A digitális bölcsészettudomány darmstadti modelljét mutatja be. A próbálkozást a koronavírus-járvány szülte, de azon már messze túlmutatnak a bemutatott kötet erősen a XXI. századnak szóló tanulmányai.

Horizont rovatunk írásait három közép-európai ország történelemtanítása ihlette. Rédli Mátyás Politika az iskolában? címmel az osztrák Történelem és társadalomismeret/politikai nevelés című tantárgy tantervét mutatja be az aktív állampolgárságra és demokráciára nevelés fényében. Érdekes egybevetnünk az ausztriai törekvéseket a hazaiakkal, s bár találunk közös elemeket, de jelentős különbségeket is. Fekete Áron Térkép, E-táj című munkája a térképes és egyéb digitális feladatok alkalmazásának gyakoriságát és jellegzetességeit vizsgálja a szlovákiai magyar és magyarországi általános iskolákban. Érdekes módon itt jóval több hasonlóságot érez a szerző a két ország történelemtanításában, mint különbséget.

A Kaleidoszkóp rovatunkban Stróbl Terézia „Cum deo pro patria et libertate” címmel számol be – immár visszatérő jelleggel – az iskolája, a bonyhádi Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium által évente szervezett és rendezett László Gyula középiskolai országos történelemverseny döntőjéről, melynek témája ezúttal Magyarország 1686 és 1711 közötti történelme volt. Tarnóczai Géza Császári esküvő a magyar sajtó tükrében című írásában Ferenc József császár és Wittelsbach Erzsébet (a későbbi „Sissi”) egybekelését idézi meg, 170 évvel a nevezetes eseményt követően.

 

 

A cikk letölthető:
A cikk letöltése pdf-ben

Ugrás a cikk elejére