1853-ban az a döntés született, hogy az akkor 23 éves császárt, I. Ferenc Józsefet meg kell házasítani. Közismert történet, hogy a feleségéül szánt unokatestvére, Ilona helyett annak húgát, a nem egészen 16 esztendős Erzsébetet választotta, aki a külsője mellett elsősorban természetességével vette le a lábáról a fiatal uralkodót. A bajor Wittelsbach családból származó hercegnők a császár születésnapjának megünneplésére utaztak 1853 augusztusában Bad Ischl-be, és ekkor változott meg a történelem menete azzal, hogy Ferenc Józsefnek Sisi tetszett meg, nem pedig komolyabb és az uralkodói feladatokra felkészültebb nővére. Az eljegyzést követően, az esküvőt megelőző nyolc hónapban igyekeztek bepótolni azokat a hiányosságokat, amelyeket Erzsébet neveléséből korábban elmulasztottak. 1854. április 24-én uralkodói körökben ritka dolog történt: a pápa külön engedélyével szerelmi házasság köttetett az első unokatestvérek, Ferenc József és Sisi között.
1. kép: I. Ferencz József és Erzsébet királyné esküvője a bécsi Augusztinusz-templomban, 1854. április 24-én. – Egykorú rajz után.
Forrás: Vasárnapi Ujság, 1916. november 26. 63. évf. 48. sz. 764.
Az esküvőt megelőző néhány napról és magáról az ünnepélyes ceremóniáról a korabeli magyar újságok is részletesen beszámoltak. A Hölgyfutár Bécsi rövid hírek rovatában megjegyezte, hogy a „Ferenc József gőzös, mely a császári arát Bécsbe fogja szállítni, f. hó 19-kén pompásan fölékesítve Linzbe ment.”[1] Sisi a családjával és a kíséretével 1854. április 20-án indult el szülőföldjéről, Bajorországból és április 21-én átlépték az osztrák határt. Közben Bécsben már folytak a nagyszabású előkészületek, melyről a Budapesti Hírlap is beszámolt Levelezések című rovatában: „Bécs, ápril. 20. Már kezdi magát Bécs ünnepélyesen földiszíteni, azon fényes napokra készülvén, melyek reá várakoznak; mivel már a házak homlokain részint a császári ara bevonulásának ünnepére, részint a f. hó 25-ki nagyszerű kivilágítás számára dolgoznak. E szép nap azonban nem csupán milliók szíveit megörvendeztetni fogja, hanem bizonyosan ezrek boldogságának és egy szebb jővéndőnek kezdete s szívesen üdvözölt záloga leend. Meg lehet mindenki győződve, miszerint e nap öröme szívből eredt, általános, egyáltalában mesterkéletlen s mélyen érzett leend; mivel Uralkodónk tagadhatlanul elismert, valóban kitűnő tulajdonai Ő Felségének minden alattvalói tiszteletét s ragaszkodását biztosítják , ts Ferencz József már most is méltán legjelesebb s közszeretetei birt elődei sorában áll, és úgy tiszteltetik.”[2] Ausztriában Sisiék első jelentősebb állomása Linz volt, ahol Ferenc József meglepetésként személyesen üdvözölte menyasszonyát. Este díszelőadást tartottak tiszteletükre a linzi színházban, ahol az Erzsébet rózsái című darabot játszották, majd díszkivilágítás volt a városban zenés fáklyásmenettel.[3] A másnapi történésekről meséljen újra a Budapesti Hírlap aktuális száma: „Bécs, április 22. „Franz Joseph”gőzös a fenséges arával fedezetén, valamint a többi diszflottilla reggeli 8 óra 10 perczkor Linzből elindult. A megérkezés Bécsbe 3 óra után történik. Császár Ő Felsége már reggeli 4 órakor az „Austria” fedezetén, elhagyá Linzet, és déli 12⅟2órakor a lakosság örömüdvözlései közt megérkezett.” A lap egyéb érdekességről is beszámolt: „A Császár Ő Felsége menyegzőjének maradandó emlékéül készitett emlékpénz ma megjelent. Ezt Seidan jeles művész készíté, s az bizonyosan a nagy birodalom egy családjából sem fog hiányzani. Rajta Őcsászári Felségeiknek jól sikerült kettős arczképe látható.”[4] Ferenc József április 22-én délután Bécsben üdvözölhette leendő hitvesét, akinek gőzhajója Nussdorfban kötött ki 4 órakor, ahol hatalmas tömeg várakozott a köszöntésre. „Legkorább reggeltől fogva minden utczák, melyek Nuszdorfba vezetnek, sürü néptömegtől voltak ellepve; a házak legünnepiebben szőnyegek virágfüzérek és ivekkel voltak díszítve, diadalívek állíttattak, melyeken a legfelsőbb jegyespár névbetűi pompáztak. Dél felé már minden ház, a tetőkig, a hegyek, szőlőkertek, az egész Dunapart mindkét felől betű szerint úgy el volt néppel özönlve, hogy a közlekedés teljes lehetlen lön. A dunagőzhajózási kiszállótér el volt zárva, és azon a társaság igazgatója Ericson intézkedésére, egy pompás, oszlopokon nyugvó, aranynyal diszitett diadalcsarnok állíttatott, mely austriai cs. és bajor k. zászlókkal, austriai és bajor czimerek, szönyegzetek és virágfüzérekkel a legizletesebben volt földiszítve; a part felé fekvő tér, melyre a fens. ara herczegnönek először kelle lépnie, drága szőnyegekkel volt takarva, s valódi virágkertté alakítva, mindkét’felöl emelvények állíttattak, melyeket a látvágyók tömegé már korán reggel elfoglalt. […] Pontban 4 órakor közelgett az ünnepélyesen föl-‘díszített „Franz Josef” gőzös, s tágas ivezetben mozgott a kikötőhely felé. Ő kir. fensége Erzsébet herczegnő kilépett környezete köréből, s azon lelkesült üdvözléseket, mik folyvást meg-megujultak, kendője szakadatlan lebegtetésével viszonzá. A hajó kikötött, Császár Ő Felsége gyorsan lépett a fedezetre, fenséges aráját legszivélyesebben megölelé, és erre mindjárt a herczegnő fenséges szüleit és testvéreit üdvözlő. Ő cs. fensége Zsófia főherczegnő s Ferencz Károly főherczeg követték Ő Felségét a fedezetre hasonló üdvözlés végett, s mélyen megható, végtelenül szép pillanat volt, midőn az Uralkodó fenséges anyja a kellemben tündöklő herczegnőt karjaiba zárta, s erre Ő Felsége elé vezető, s Ő Felsége a herczegnő-arát karján az emelvényre fölvezette. Ő kir. fensége rózsaszín selyemruhát viselt, fehér kazsmir mantilt és rózsaszín selyemkalapot fehér fátyollal. Ő Felsége azután a fenséges herczegnönek Rauscher lovag érsek ő excját, b. Kempen és gr. Schlick altbnagyokat, a helytartó és polgármester urakat egyenkint bemutatni méltóztatott, kikhez ő k. fensége nyájas szavakat intézni kegyeskedett.”[5] Az ünnepélyes fogadtatást követően a jegyespár és családtagjaik kétfogatú nyílt kocsikkal Schönbrunnba hajtattak. Ott is hatalmas embertömeg és ováció fogadta a diadalmenetet. Másnap a Habsburg-hagyományoknak megfelelően a császár menyasszonya bevonult Bécsbe, a Theresianumból indulva a Hofburgba. „A diszhintót 8 drága tejfehér ló voná, sörényeik vörös és arany zsinórokkal voltak befonva, gazdagon aranyozott vörös szerszámban, fejeiken fehér tollbokréták, a széles arany gyeplők a kocsis kezében folytak össze, ki a gazdag paszomántu udvari disz-livreében a nehéz arany rojtok és bojtokkal ékített fekete bársony kocsibakon ült. Minden pár ló mellett kétfelől, valamint mindenik kocsiajtónál teljes diszben két cs. k. belső szolga lépdelt. A kocsi, mely egészen aranyozva volt, fedele közepén az arany császári koronával ékítve, s hátulsó két kereke közt az arany birodalmi sas, az alma és uralkodópálczával pompázott, fekete, aranyhímzésű bársony párnákkal volt ellátva, oldalfalai fekete bársonynyal kiverve s arany arabeszkekkel gazdagon himezve. A diszhintóban ültek ö kir. fenségeik a császári ara, és Luiza bajor hgnő. Ara-hgnö ö kir. fens. kerek rózsaszín atlasz ruhát viselt fehér diszítékkel, nyaka körül csipke écharpe, fején gyémánt-diadém volt fehér és piros rózsakoszoruval körítve. Lelkesült kiáltások s véghetetlen örömriadal üdvözlé s kiséré a fenséges ara-herczegnőt az egész uton, és ő fensége láthatólag örvendve és mélyen megilletödve e szívélyes fogadtatás által, a szeretet, hódolat és tisztelet e nyilvánításait a legnyájasabban és kegyesebben viszonzá.”[6] A boldog vőlegény arra is felhasználta élete fontos eseményét, hogy békülékeny arcot mutasson a forradalmárok felé. Sisi bécsi bevonulásának napján, április 23-án a Wiener Zeitung hivatalos közleményt jelentetett meg, mely szerint több mint kétszáz politikai bűntett miatt várfogságra ítélt fogoly kapott kegyelmet, további száz elítéltnek büntetése felét engedték el. Általános amnesztiában részesültek a felségsértésben bűnösnek találtatottak és a közrend ellen bűntettet elkövetők, Magyarországon, Lombardiában és Velencében pedig megszüntették a hadiállapotot. Mivel a császári kegy összekapcsolódott az esküvővel és az új császárné személyével, Erzsébet szívélyes fogadtatásban részesült és megalapozta népszerűségét.[7] Mindezt bizonyítja a Családi Lapok című tudományos és szépirodalmi folyóirat április 30-án megjelent száma is, amely az alábbi sorokkal magasztalta az ifjú hitvest Örömsugár című írásában: „Az ország egy nagy család. Anyátlan család nélkülözi az élet legszendébb, legáldottabb élveit. A családfő képviseli az erő, az irány, a korlát elvét: a családanya keblében a kegy és szendeség virágai tenyésznek. A családfő az érlelő nap, s ha kell, alázatra intő fönséges villám. A családanya tavaszi sugár, enyhítő harmat s hódolatra hajoló szivárvány. Teljesb és áldásosb érlelés csak úgy következik, ha gyöngéd fuvalmak lengik körül a családélet feselő bimbóit, mellyekből a gyümölcs természetszerűen fejlődhetik. így áll elő az öszhang, az élet e legfönségesb remeke. – Hazánknak, az összes birodalomnak nem volt családanyja, s igy az életkellemeknek csak felét élvezé. S íme a szerelem angyala sugalmat bocsáta Fölséges Urunk szivébe; Ő Hitvest választa magának, s oda ülteté szíve és birodalma trónjára. A népek millióinak nagy családja hódoló örömmel üdvözli hon-anyául ERZSÉBET császárnőt. Ama sugalom közölöm szózatává lön, melly az ormokat és síkokat beharsogja hangjával. Az 1837-dik év december 24-kén, ERZSÉBET születésével pirult föl ama boldog hajnal, melly átlövelli bájsugarát az 1854-ki kikelet virányira. S maga a Fölséges Asszony tavaszi sugárként jelen meg közöttünk. Szeretetének első ihleménye a kegyelem és bocsánat szava, mellyet Fölséges Férjének ajkira varázsol bájainak hatalma. Százan meg százan térnek vissza csöndes tűzhelyeikhez. Mennyi atya és anya, férj és nő, fiú és leány merít vigasztalást, éledést e fejedelmi tény forrásiból! Mennyi köny szikkad föl a búslakodók arczain — a bánat könnyei;mennyi köny özönlik a háladók szemeiből,könnyei az örömnek. Mennyi szétszakadt család forr ismét össze egészszé, s a boldog körnek minden tagja elragadtatva nyugszik egymás kebelén! S a népek nagy családja lelkesülten tekint a kettős trón felé; hódolva fürdik a kegy magasztos sugáriban, – s viszont az ő szeméből kigyúl a hála és öröm sugárainak özöne, melly hően bevilágít a messze jövőnek titkaiba.”[8] A Családi Lapok nem érte be ennyivel, Sujánszky Antal dicsőítő versével is tisztelgett Erzsébet előtt. Sujánszky amellett, hogy pap volt, író és költő,a katolikus vallásos költészet művelője is. Versében hangsúlyozta, hogy az új császárné éppúgy bajor földről származik, mint Gizella, az első magyar király, Szent István felesége.
„Bajor-hazából jött közénk Gizéla,
S áldás virult az ifjú hon felett;
És oldalán dicső István királynak
Üdvhöz vezette a hős nemzetet.
ERZSÉBETH onnan jösz TE is;
körötted Báj-kellemed varázsa tündököl;
S császári Férjed karjain lebegvén,
A hü magyar fönhangon üdvözöl.
TE fényderüt hozasz csillagszemedben,
Szívedben Őseidtől nyert erényt,
S mint a tavasz virágot hord magával:
TE egy mosolylyal adsz öröm-reményt.
TE jösz, hogy annyi millió szivében
Lelj szirt-keményen álló trón-helyet;
TE jösz közénk, hogy annyi milliónak
Védpajzsaul kinyíljon kebeled.
Oh! szent e frigy. Ragyogjon istenáldás
TE rajtad és császári Férjeden;
A béke közt vagy ádáz harczviharban
Gyönyört vagy enyhet leljen kebleden.
Az ifjú Hős TIÉD most mindhalálig,
S TE is miénk vagy így Ő általa,
Erény-magasztos szívetek frigyében
Dicső jövőnek ébred hajnala.
Üdv Nektek! im hű nemzetek virasztnak
Őrangyalul szerelmetek felett;
A hon javáért s trónotok díszéért
Forró imára fonják a kezet.
S legyen, hogy a jövőnek gyász ölében
Keservetekre készül harczvihar,
Inogni nem fog trónotok talapja,
Mig él ez ős hazában a magyar.”[9]
A várva várt menyegzőre 1854. április 24-én, hétfőn este fél 7-től került sor a bécsi Ágoston-rendiek templomában, s az eseményt Bécs hercegérseke, Joseph Othmar vonRauscher celebrálta, akit hosszú, szóvirágokkal dúsított beszédei miatt plauscher (fecsegő) bíborosnak is gúnyoltak, amire ezúttal is rászolgált. A Vasárnapi Újság Tárogató című rovata az alábbi szavakkal számolt be a jeles alkalomról: „Ő cs. k. Apostoli Felségének egybekelése Erzsébet bajor k. herczegnő ő fenségével. – Mult hétfőn ment végbe a birodalmi fővárosban a Szent-Ágoston udvari templomban ez ünnepélyes szertartás. Jelen voltak a birodalom legmagasabb osztályai, a küludvarok képviselői, a népek sokasága, s kitől minden áldás jő, az Isten. Lapjaink között legérdekesebben irja le ez ünnepélyt a „Pesti Napló”: „A templom előrésze arannyal áttört veres bársony függönyökkel, hátulsó része pedig drága szövetekkel boríttatott el, mellyekre a bibliából képletek himeztettek. A karcsú oszlopokat repkény futotta körül; a templom padlatát szőnyegek fedék el, a legmagasb vőlegény és ara számára emelt trón, s a fenséges és főméltóságu személyek részére rendelt helyek felett arannyal himzett veres és fehér bársony mennyezetek álltak. A fényt 10,000 gyertya világa veté fel, s olly látványt láttatott, minőt a jelenlevők közöl tán kevesen láttak. A templom a magas vendégek által már 6 órakor megtöltetett. Ezek között az egyházi rendből leginkább Magyarország és Prága herczeg- és bibornokérseke, a lembergi, olmützi, salzburgi, majlandi, mantuai, udinei, zágrábi, egri és kalocsai érsekek, a seckaui, boroszlói és trienti herczegi püspökök, a nagyváradi, temesvári, pécsi, váczi, nagyszombati, győri, nagyszebeni, tarnowi, király-grätzi, leitmeritzi, brünni,sz.-pölteni, linzi és bellunoi püspökök, a katonai rendből az ősz Radeczky, Hesz, Schlick, Kempen és Jellacic tűntek fel leginkább. Az idegen vendégek között a Koburg-Gotha, Schleswig-Holstein-Glücksburg, Hohenlohe-Waldenburg hg és Cambridge kir. hg vonták magokra a figyelmet, a számtalan idegen urak és hölgyek legfényesebb öltözékben állván ezek mögött. A palota-dámák uszályos ruháik többnyire a leggazdagabb ezüst hímzéssel árasztvák el; a százezreket érő fej- és nyakékek a tündérvilágitásu templomban mint egy derült ég csillagai ragyogtak. Midőn helyét mindenki elfoglalá, a nászmenet a meghatárzott rendben megindult a templomba; a benső termekből a veres-bársonynyal ékített és fényesen megvilágított Augustinus folyosón vonult el a menet, elől menve az udvarnokok, kamarások és b. t. tanácsosok, a legfőbb családok jelenvolt tagjai, a cs. k. ház tagjai és a bajor k. herczegek, s ezek főudvarmesterei. Ezek után Ő cs. k. Apostoli Felsége ausztriai tábornagy-egyenruhában a bajor k. Hubertus rend nagy mellszalagjával ment a legfelsőbb kamarás, a cs. k. trabant-testőr kapitány és első tábornok segéde kíséretében. Követék Ö Felségét a Fenséges ara jobbján Zsofia cs. k. s balján Louise bajor k. Fenségével. Utánok jövének a cs. k. fenséges főhgnők, s a többi magas hölgyek. A benső apartementben a főudvarmesternők, s onnan kilépve a templomig a nemes apródok vivék a fenséges asszonyok uszályát, hol azokat ismét a főudvarmesternők vevék át. A templom ajtajában az eskető bécsi herczegérsek segédletével fogadá Ő Felségét. Minden szem az ajtó felé irányult, hogy a bájos arát láthassa, ki ezüsttel, arannyal áttört nehéz fehér selyemruhát, hajában vállaira leomló csipkefátyolt viselt. Fején egy gyönyörű brilliant diadém tündökölt Zsofia főhgasszony nászajándéka, ugyanaz, mellyet a fenséges főherczegnő egybekelésekor viselt; mellére, a magas ara természetes rózsákból tűzött bokrétát. E pillanatban sem vált meg a szerelem virágától. Az eskető hgérsek megáldván a gyűrűket, azokat a legmagasb vőlegény és ara kicserélék és egymás ujjaira vonták; a szokásos kérdésekre nyert válasz után az érsek megáldá a házasságot, s az oltár előtt letérdelve elvégzé az esketési imádságot.
Ö Felségök erre a térdeplőről felemelkedve a számukra készitett trónra léptek, s az eskető hgérsek a Te Deumot éneklé el. Most harmadszor dördültek meg az ágyuk. Az egyházi szertartás befejezésével nyolcz órakor visszatért a legmagasb pár és kísérete a várpalotába. A palota-dámák egy része s a b. t. tanácsosok a titkos tanácsteremben, az udvarnokok a második előszobában maradtak; a palota-dámák nagy része azonban és az udvari lovagok a szertartási teremben foglaltak helyet, hol a többi apartement-képes hölgyek is körbe állottak. A tábornoki és tisztikar is a második előteremben maradt, mig az apost. nuntius s a diplomatiai kar többi tagjai a titkos tanácsteremben gyűltek össze. Ekként elrendezve, megnyiltak az audienczia-terem ajtai s Ő Felségök a rendkívüli követeket egyenkint, a többi követeket pedig a külügyminiszter jelenlétében, mind együtt fogadák el, s ezután Ő Felségök a tükörszobába mentek, hol a követek nejeit fogadák el egyszerre, kiket a főudvarmesterné mutatott be. Az idegenek (illető követeik által) a titkos tanácsteremben mutattattak be, honnan Ő Felségeik a tábornoki és tisztikar tisztelgésének elfogadására a második előterembe menének, onnan valamint Ő Felségök, ugy mindnyájan a szertartási terembe menve, hol mig Ő cs. kir. Apostoli Felsége a magas személyiségekkel mulatott, a főudvarmesternő által a magas rangú hölgyek mutattatának be. A hölgyek ezután kézcsókolásra bocsáttattak. Ez idő alatt Ő Felsége a császárné keze egy arannyal átszőtt bársony párnán nyugodott. A bemutatás végeztével Ő Felségök termeikbe vonultak vissza, s ez örömnapot Zsofia főherczegasszony ő cs. kir. Fenségénél családi ebéd fejezte be.”[10]
A nagy napot övező protokolláris események rendkívül kimerítették a fiatal császárnét, aki egyáltalán nem volt hozzászokva a hosszú ceremóniákhoz és a bécsi udvarban alkalmazott spanyol etikett szigorú előírásaihoz. Mindez előrevetítette azokat a problémákat, amelyeket a szerelemből kötött házasság ellenére meg kellett tapasztalnia a császári párnak. Ekkor persze még ilyen baljós gondolatok kevesek fejében fordultak meg, a közhangulatot és a Sisi iránti érzelmeket a Budapesti Hírlap e szavakkal fogalmazta meg: „A császári menyegző april 24-két általános ünneppé emelte a nagy birodalom összes nemzetei szivében. Bécs ezóta már egy fiatal bájos Császárnét zár kebelébe. A harczi dráma véres képei közt oly lélekemelő esemény e herczegnő megjelenése, ki lángoló szerelmet és uj kegyet hoz a korona fénykörébe. A tavaszt, mely fölvirágozáa császári nászünnepélyt, fölülmúlja a fiatal Császárné bája; a pompát és fényt, mivel a néphódolat mindenfelől körülövezi trónja zsámolyát, túlsugározza gazdag szive, melynek a szerelem és kegy örökké ragyogó ékkövei legyenek! Hol ily kincstárt bir a birodalom, ott a nép egyetlen tagja sem lehet szegény; ott mindig van egy kincsforrás, melyből a szegény részvétet, az elhagyott gyámolítást, a szenvedő vigasztalást meríthet!”[11]
JEGYZETEK
A cikk letölthető:
